Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Teleki Pál öngyilkosságától a második világháborúba lépésünkig
Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról
Magyarországnak a maga útját kell követnie saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmében – írta Mussolini Horthy Miklósnak, Teleki Pál öngyilkosságának a hírére reagálva. A közölt iratok a magyar–olasz kapcsolatok csupán három hónapos, de rendkívül intenzív és tragikus időszakát mutatják be. Az olasz külügyminisztérium levelezéséből, a Berlinből, Zágrábból, Bukarestből érkezett táviratokból körvonalazódik ki hazánk történelme 1941. április 2-tól június 27-ig: ekkortól Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát Oroszországgal.
A magyar-román viszonyról
Omero Formentini bukaresti ügyvivő, aki korábban Budapesten dolgozott, a román külpolitikáról, a román-olasz-magyar kapcsolatok alakulásáról jelentett június 11-én, majd 13-án: Előbb Mihai Antonescu külügyminiszter, majd főnöke, Ion Antonescu „Conducator" („Vezér" - románul) negatív véleményét ismertette a magyar külpolitikáról. (1., 2. dok.) Néhány nappal később Formentuni a két román politikus furcsa kérését tolmácsolta Cianonak: akadályozza meg Botta olasz kultuszminiszter kolozsvári látogatását. Ciano ezt a kérést természetesen elutasította. (3., 4. dok.)
1.
Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivő távirata Ciano külügyminiszternek
[részlet]
Bukarest, 1941. június 11.
„Antonescu miniszter újból beszélni akart velem Románia és Itália viszonyáról, nyilvánvalóan Bárdossy római látogatásával kapcsolatban, amelyet itt figyelmesen követtek.
A látogatás alkalomból elmondott beszédek és a bizalmas híresztelések, miszerint Bárdossy újabb területnövekedést ért el, aggodalmat váltott ki az itteni kormánykörökből, kiegészítve a szovjet határon kialakult román gondokkal.
Antonescu miniszter azt mondta nekem, hogy a Conducatort is mélyen érintette mindez, és mélyen el van szomorodva annak lehetőségétől, hogy Magyarország kihasználhatja a kedvező lehetőséget arra, hogy a Duna-medence domináns nemzete legyen, és terjeszkedni próbáljon Romániával szemben, annak kárára.
Mihai Antonescu nyíltan megkérdezte tőlem, hogy változás történt-e Itália Románia iránti magatartásában. [...]
Azt is megkérdezte, milyen félreértések lehetnek Itália és Románia között, miután ez utóbbi érzékelhető bizonyítékait adta az országunk iránti barátságának, és annak, hogy a Tengely balkáni győzelme érdekében minden más balkáni országnál nagyobb áldozatokat vállalt."
DDI 9. s. VII. k. 343. dok. 237-238.
2.
Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivő távirata Ciano külügyminiszternek [részlet]
Bukarest, 1941. június 13.
Összefoglalom azt, amit a Conducator mondott nekem:
„[...] Antonescu tábornok a Tengely mellett áll és fog is mindig állni; de az Itáliával való intim együttműködésnek meg is kell valósulnia. Önök nem alapozhatnak Bulgáriára vagy Magyarországra, mert Bulgária jelenleg Moszkva érdekeit képviseli, Magyarország pedig nem olyan ország, amelyre számíthatnak. Ami Magyarországot illeti, ma azt mondtam Münchenben [Antonescu aznap tért vissza Münchenből, ahol Hitlerrel tárgyalt], hogy azt teszem, amit Károly király tett. Ezt az az Antonescu tábornok mondja, aki nem volt zseniális ember, amikor sikerült neki lemondatnia Károlyt, de olyan ember volt, aki tudott országa érdekében cselekedni, maga mellett tudván az egész népet és a hadsereget."
DDI 9. s. VII. k. 255. dok. 247-248.
3.
Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivő távirata Ciano külügyminiszternek
Bukarest, 1941. június 18.
Antonescu miniszter egy bizalmi emberét küldte hozzám, hogy tolmácsolja nagy és nyomatékos kérését Excellenciádhoz Őex. Bottai [olasz nevelésügyi miniszter] kolozsvári látogatásának elkerülése érdekében. A román kormány szóvivője meg van győződve arról, hogy Excellenciád, aki a közelmúltban oly szép szavakat mondott Romániáról, elfogadja forró felhívását, és nagy szolgálatot tesz az olasz-román szövetségnek, amely ezekben a napokban méltó módon fog megnyilvánulni. Bottai kolozsvári látogatása egy románellenes megnyilvánulásnak tűnhetne akkor, amikor a Führer táviratot küldött Antonescu tábornoknak, hogy köszöntse őt generalisszimusszá történt kinevezése alkalmából, és rendelkezésére bocsátotta a román fronton található német csapatokat.
DDI 9. s. VII. k. 271. dok. 263.
4.
Ciano külügyminiszter távirata Formentini bukaresti ideiglenes ügyvivőnek
Róma, 1941. június 20.
Antonescu kérése - minden más megfontolás mellett - túlságosan későn érkezett. Bottai látogatásának Cluj-ban nincs, és nem is lehet semmiféle románellenes jelentősége.
DDI 9. s. VII. k. 271. dok. 263. (Ezt a táviratot a DDI az előző dokumentum lábjegyzeteként közli.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő