Összefoglaló jelentés a Magyar Írók Szövetségének Választmányi Üléséről

1986. december 18.

A Választmány megválasztotta az Elnökséget és a tisztségviselőket.

 A szavazás megkezdése előtt Jovánovics, Bodnár, Hubay bejelentették, hogy nem kívánnak az elnökség tagjai lenni, ne is jelöljék őket.

A választmányi ülésen 62 szavazati joggal bíró tag vett részt, és hatvan érvényes szavazatot számlált össze a szavazatszedő bizottság, melynek tagjai voltak:
                                                Lázár Ervin
                                                Csiki László
                                                Serfőző Simon
                                                Szécsi Margit
                                                Nagy Gáspár

A választmányi ülés megnyitása után Fekete Gyula felolvasta Juhász Ferenc, Gyurkó László, Nemeskürty István és Szabó Magda leveleit, melyekben bejelentik, hogy kilépnek az Írószövetségből.

Csoóri kért szót s kifejtette, hogy sajnálja Juhász kilépését és a többiekét is, de sértő módon léptek ki, mert nem indokolták. Így nekik kell végiggondolni a történteket. Nem örül ennek, mert a közgyűlésen mindnyájan veszítettek, nem győzött senki, feszes helyzetbe kerültek. Tudatosítani kell, hogy miért léptek ki.

Ha a Tiszatáj esetében más lett volna az eljárás, akkor a közgyűlés is más lett volna. A politika lépéseire a titkosan megválasztott választmány volt a válasz.
Ilyen körülmények között kell nekikezdeni a munkának.
Fekete Gyula beszámolt a jelölő bizottság nehéz munkájáról, mert senki sem akar semmit vállalni. Hosszan kifejtette, hogy nekik nem a politika szabályai szerint előírt szavazási módszereket kell követni, mert azzal csak csapdába esnek és színek hiányoznak ezért a jelölőlistáról, mert sokan nem vállalták, vagy ha vállalták, akkor visszaléptek.
Olyanok kellenek, akik készek vállalni a szolgálatot az irodalom ügyéért. A Választmány most szavazza meg, hogy indoklás nélkül lemondhasson az, aki elfáradt.
Megszavazták.
Vidéki titkárnak ajánlotta - a szavazólapon ez nyitott volt - először Serfőző Simont, Bertók Lászlót, Annus Józsefet, vagy Varga Csabát a korábbi megoldással. Az első három nem vállalta, továbbá nem vállalta Baka István és Ószabó sem. Majd Annus elvállta.

Alapszabály kiegészítés és elfogadás simán lezajlott apróbb, közgyűlés által javasolt változtatásokkal. Nagyobb vita csak azon volt, hogy a bevezetőbe bekerüljön-e a magyar sorskérdések ügye, vagy ne.
Sánta ragaszkodott, hogy igen, Mocsári azzal érvelt, hogy milyen író az, akinek ezt le kell írni, ez természetes dolog.

Az Egyebek témában: Sánta felolvasott a Magyar Ifjúságból egy írást, mely egy verseskötetről szól /a Magvető adta ki/ és négy sort idézett, mely szerinte a magyarság megsértése. Kérte, hogy a Választmány kötelezze Jovánovicsot, vizsgálja ezt ki és a testület tiltakozzon a magyarság megsértése miatt. Utalt arra, hogy ő a közgyűlésen már megmondta, hogy magyar érdekektől idegenek irányítják a kultúrpolitikát.

Részben Jovánovics határozott elutasítása, részben Csoóri szavai hatására a Választmány leszavazta azzal a közhangulattal, hogy ne csinálják azt, amit a politika csinált a Tiszatáj esetében.

A választási eredmény után Tatay Sándor rövid, értelmetlen beszédet tartott, célja talán az lehetett, hogy a hatalom és az írók békülését szolgálja.

Cseres Tibor elnök bevezetőjében elmondta, hogy azért vállalta, mert hisz abban, hogy a magyar irodalom jó, a politika és az írók pedig összebékíthetők. Ezt tekinti fő feladatának.

Nem a magyar irodalom van csődben, hanem a politika és az irodalom kapcsolata, ezen kell segíteni.

Budapest, 1986. december 19.

                                                                                                          Baczoni Gábor
                                                                                                                      s.k.

MOL XIX-J-9-b-3214-1986. 159. d.