Megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.Tovább
„Tényleg ellenforradalom volt 1956 októberében”
„Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak.” Az MSZMP KB Agitációs és propaganda, Adminisztratív, valamint Párt- és tömegszervezetek osztálya által kiadott feljegyzések Nagy Imre és társai perében hozott ítélet társadalmi visszhangjáról, fogadtatásáról tájékoztatnak, elfogultan, a pártállami propaganda torzításával.
Források
Az Országos Rendőr-főkapitányság jelentése a Nagy Imre perrel kapcsolatos politikai hangulatról
1958. június 19.
BM ORFK Vezetőjének Politikai Helyettese
Szám: 418-623/58
Jelentés
a politikai hangulatról Nagy Imre és társai ellen
lefolytatott büntetőeljárással kapcsolatban
A rendelkezésre álló adatok - Budapest és 8 megye tapasztalatai - alapján jelentésünket az alábbiakban tesszük meg:
Egyöntetűen megállapítható, hogy az állomány fokozott érkelődést tanúsított a sajtóban megjelent igazságügy-minisztériumi közlemény iránt. A cikk elolvasása után több helyütt röpgyűlésen (Budapesti Őrségi és Karhatalmi Ezred, illetve Zászlóalj), másutt spontán összegyűlt csoportok vitatták meg a tudósítást.
A röpgyűlések és csoportos megbeszélések élénk, politizáló légkörben zajlottak le. Az elvtársak túlnyomó többsége egyetértett az eljárással és az ítéleteket igazságosnak tartják, kivéve Kopácsi ítéletét, aki szintén kötelet érdemelt volna, ugyanúgy, mint Maléter. Ugyancsak enyhének tartják egyesek Tildy büntetését is.
Általában helyesnek tartották azt, hogy az eljárás előre publikálva nem lett, és abból semmi sem szivárgott ki.
Egyesek viszont kifogásolják, hogy miért nem tartottak nyilvános tárgyalást (Budapest, Fejér, Baranya megye), vagy helyes lett volna a párttagságot az események folyásáról előre tájékoztatni (Budapest, Tolna megye).
Budapesten egyes elvtársak részéről felvetődött, hogy a disszidált ellenforradalmi vezetőket távollétükben miért nem ítélték el. Ugyancsak Budapesten a IV. és a XXI. kerületben vetették fel, hogy Nagy Imre ügyével együtt Rákosit és Gerőt is el kellene ítélni, mert az ő helytelen politikájuk segítette az ellenforradalom előkészítését.
Ugyancsak itt vetették fel az elvtársak Jugoszlávia felelősségét, mert menedékjogot adott Nagy Imrének és társainak. Felvetődött még Kiss István, Deszpót László és Vári József ügyének kérdése, abból a szempontból, hogy azok tárgyalása mikor kerül nyilvánosságra.
Az egyik elvtárs Budapesten úgy vetette fel a kérdést, hogy nem lesz-e ebből is Rajk-ügy, azaz egy pár év múlva nem fogják-e rehabilitálni a most elítélteket.
A politikai helyettesek és a pártszervezetek a felvetett problémákkal mindenütt foglalkoznak és megmagyarázzák azokat.
Polgári személyek részéről történő megnyilvánulásokról még nem szereztünk tapasztalatokat.
Budapest, 1958. június hó 19.
Rózsa Andor
r. alezredes
Magyar Országos Levéltár, M-KS 288. f. 30/1958/4. 59-61.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 25.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő