Megkezdődik a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.Tovább
„Tényleg ellenforradalom volt 1956 októberében”
„Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak.” Az MSZMP KB Agitációs és propaganda, Adminisztratív, valamint Párt- és tömegszervezetek osztálya által kiadott feljegyzések Nagy Imre és társai perében hozott ítélet társadalmi visszhangjáról, fogadtatásáról tájékoztatnak, elfogultan, a pártállami propaganda torzításával.
A Magyar Szocialista Munkáspárt KB Adminisztratív Osztály jelentése a Nagy Imre és társai ügyében hozott ítélettel kapcsolatos hangulatról
1958. június 18.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
| Titkos! |
Készült: 6 pld-ban |
MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
K. B. Adminisztratív Osztály
Budapest
Tárgy: Jelentés Nagy Imre és társai ügyében hozott ítélettel kapcsolatos hangulatról
Jelentem, hogy Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárás és ítélet nyilvánosságra hozatala meglepte, és váratlanul érintette a személyi állományt.
A közlemény megjelenése napján a hadsereg valamennyi alakulatánál a politikai munkások beszélgetéseket, gyűléseket és politikai tájékoztatókat tartottak.
A személyi állomány többsége a felelősségre vonással egyetértett, sokán már várták azt. A beszélgetéseken és politikai tájékoztatókon a hozzászólók elmondották, hogy a párt és kormány igen helyesen, titokban tartotta meg a tárgyalást, s így megelőzte, hogy a külső és belső ellenség mentőakciót szervezzen. Az ítéletet és az ítéletek végrehajtását a párt és a kormány következetes politikájának tartják. Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak. Legtöbben helyesnek tartják az ítélethozatal időpontját is. Olyan vélemények is vannak, hogy erre az időszakra a Kommunista Pártok tisztázták a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége helyzetét és ideológiáját, s ez az ítélet is csak még jobban leleplezi a Ju. K. Sz. revizionizmusát.
A perrel és az ítéletekkel kapcsolatban a személyi állomány körében alapvető tisztázatlan kérdések nincsenek. Kimondottan ellenséges megnyilvánulás csak néhány helyen, egypár főnél fordult elő. Pl.: az R. T. ezrednél két honvéd úgy nyilatkozott, hogy „ezeket biztosan azért akasztották fel, mert okos emberek voltak." A 36. mü. zj-nál [műszaki zászlóalj] Szegedi hdgy [hadnagy] azt mondotta, hogy: „kár volt Nagy Imrét kivégezni, hiszen őt is csak az események sodorták az árulásba."
A fenti kérdésekre a politikai helyettesek a helyszínen válaszoltak.
Az ítélettel kapcsolatban egyes személyek (Tildy, Vásárhelyi és Jánosi) börtönbüntetését a személyi állomány nagy része kevesli, de különösen Kopácsi halálbüntetését várták. Legtöbb helyen kifejtették, hogy az ellenforradalmárok felfegyverzését részben ő végezte el, ugyanakkor kisebb bűncselekményekért is szabtak már ki halálbüntetést. Több helyen kivégzését követelték.
A hadseregben a legtöbb helyen nem tudták, hogy ki volt Dr. Szilágyi József, nem ismerték az ellenforradalom előtti és alatti tevékenységét. Erre a kérdésre a Politikai Csoportfőnökség Tájékoztatási alosztálya - Gyáros László elvtárstól kapott tájékoztatás alapján - a politikai osztályoknak megfelelő választ adott.
Szórványosan előfordult (ZMKA, ETI, Hadtáp szerveknél és a HM közvetlen csapatoknál) az elvtársak részéről olyan kérdés, hogy „miért nem volt nyílt tárgyalás, úgy jobban le lehetett volna őket leplezni".
A politikai munkások részéről felmerült, hogy e kérdésben miért nem kaptak előre tájékoztatást. A párttagság egy része még várja, hogy a K. V. részéről részletesebb tájékoztatást kapnak.
Egyes alakulatoknál (a 7. és 4. gk. löv. ho-nál [gépkocsi lövész hadosztály], valamint a Rákóczi [Katonai] Középiskolán) a tisztek felvették, hogy a disszidált árulókat távollétükben miért nem ítélik el, továbbá, hogy Losonczyt - bár meghalt - is el kellett volna ítélni.
A személyi állomány nagy részét foglalkoztatja, hogy jelenleg mi van Vass Zoltánnal, Rajknéval stb., mi történik ezekkel, hol élnek és további ítélethozatalt vár az áruló katonai vezetőkkel (mint pl. Kovács, Márton stb.).
Tapasztalható a személyi állomány körében, hogy „csemegéznek" az egyes kérdéseken.
Pl:
- felakasztották, vagy agyonlőtték őket?
- kiket hallgattak ki tanúként?
- hogyan halt meg Losonczy a börtönben?
- mikor jöttek, vagy hozták őket haza?
- milyen menedékjogot adott Jugoszlávia nekik, ha ugyanakkor kiadta őket?
Nagy Imre és társai felelősségre vonásával újból felvetődött Rákosi, Gerő és Hegedűs elvtársak felelősségre vonása (RT ezrednél, ETI-nál és a Rákóczi Katonai Középiskolán). Ez azt mutatja, hogy még többen vannak a hadseregben, akik nem tudnak még különbséget tenni a revizionista árulás és a szektás dogmatikus hibák között.
Budapest, 1958. június 18.
Dapsi Károly vörgy.
politikai csoportfőnök
MOL K-KS 288. f. 30/1958/7. 167-169.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 25.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő