Második világháború: a brit–amerikai szövetséges légierő bombázza Belgrádot, 1100 ember hal meg.Tovább
„Tényleg ellenforradalom volt 1956 októberében”
„Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak.” Az MSZMP KB Agitációs és propaganda, Adminisztratív, valamint Párt- és tömegszervezetek osztálya által kiadott feljegyzések Nagy Imre és társai perében hozott ítélet társadalmi visszhangjáról, fogadtatásáról tájékoztatnak, elfogultan, a pártállami propaganda torzításával.
A Magyar Szocialista Munkáspárt KB Adminisztratív Osztály jelentése a Nagy Imre és társai ügyében hozott ítélettel kapcsolatos hangulatról
1958. június 18.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
| Titkos! |
Készült: 6 pld-ban |
MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
K. B. Adminisztratív Osztály
Budapest
Tárgy: Jelentés Nagy Imre és társai ügyében hozott ítélettel kapcsolatos hangulatról
Jelentem, hogy Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárás és ítélet nyilvánosságra hozatala meglepte, és váratlanul érintette a személyi állományt.
A közlemény megjelenése napján a hadsereg valamennyi alakulatánál a politikai munkások beszélgetéseket, gyűléseket és politikai tájékoztatókat tartottak.
A személyi állomány többsége a felelősségre vonással egyetértett, sokán már várták azt. A beszélgetéseken és politikai tájékoztatókon a hozzászólók elmondották, hogy a párt és kormány igen helyesen, titokban tartotta meg a tárgyalást, s így megelőzte, hogy a külső és belső ellenség mentőakciót szervezzen. Az ítéletet és az ítéletek végrehajtását a párt és a kormány következetes politikájának tartják. Megelégedést váltott ki, hogy amint azt a párt megígérte, az árulókat felelősségre vonják, és ez most meg is történt, anélkül, hogy engedtek volna a belső és külső nyomásnak. Legtöbben helyesnek tartják az ítélethozatal időpontját is. Olyan vélemények is vannak, hogy erre az időszakra a Kommunista Pártok tisztázták a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége helyzetét és ideológiáját, s ez az ítélet is csak még jobban leleplezi a Ju. K. Sz. revizionizmusát.
A perrel és az ítéletekkel kapcsolatban a személyi állomány körében alapvető tisztázatlan kérdések nincsenek. Kimondottan ellenséges megnyilvánulás csak néhány helyen, egypár főnél fordult elő. Pl.: az R. T. ezrednél két honvéd úgy nyilatkozott, hogy „ezeket biztosan azért akasztották fel, mert okos emberek voltak." A 36. mü. zj-nál [műszaki zászlóalj] Szegedi hdgy [hadnagy] azt mondotta, hogy: „kár volt Nagy Imrét kivégezni, hiszen őt is csak az események sodorták az árulásba."
A fenti kérdésekre a politikai helyettesek a helyszínen válaszoltak.
Az ítélettel kapcsolatban egyes személyek (Tildy, Vásárhelyi és Jánosi) börtönbüntetését a személyi állomány nagy része kevesli, de különösen Kopácsi halálbüntetését várták. Legtöbb helyen kifejtették, hogy az ellenforradalmárok felfegyverzését részben ő végezte el, ugyanakkor kisebb bűncselekményekért is szabtak már ki halálbüntetést. Több helyen kivégzését követelték.
A hadseregben a legtöbb helyen nem tudták, hogy ki volt Dr. Szilágyi József, nem ismerték az ellenforradalom előtti és alatti tevékenységét. Erre a kérdésre a Politikai Csoportfőnökség Tájékoztatási alosztálya - Gyáros László elvtárstól kapott tájékoztatás alapján - a politikai osztályoknak megfelelő választ adott.
Szórványosan előfordult (ZMKA, ETI, Hadtáp szerveknél és a HM közvetlen csapatoknál) az elvtársak részéről olyan kérdés, hogy „miért nem volt nyílt tárgyalás, úgy jobban le lehetett volna őket leplezni".
A politikai munkások részéről felmerült, hogy e kérdésben miért nem kaptak előre tájékoztatást. A párttagság egy része még várja, hogy a K. V. részéről részletesebb tájékoztatást kapnak.
Egyes alakulatoknál (a 7. és 4. gk. löv. ho-nál [gépkocsi lövész hadosztály], valamint a Rákóczi [Katonai] Középiskolán) a tisztek felvették, hogy a disszidált árulókat távollétükben miért nem ítélik el, továbbá, hogy Losonczyt - bár meghalt - is el kellett volna ítélni.
A személyi állomány nagy részét foglalkoztatja, hogy jelenleg mi van Vass Zoltánnal, Rajknéval stb., mi történik ezekkel, hol élnek és további ítélethozatalt vár az áruló katonai vezetőkkel (mint pl. Kovács, Márton stb.).
Tapasztalható a személyi állomány körében, hogy „csemegéznek" az egyes kérdéseken.
Pl:
- felakasztották, vagy agyonlőtték őket?
- kiket hallgattak ki tanúként?
- hogyan halt meg Losonczy a börtönben?
- mikor jöttek, vagy hozták őket haza?
- milyen menedékjogot adott Jugoszlávia nekik, ha ugyanakkor kiadta őket?
Nagy Imre és társai felelősségre vonásával újból felvetődött Rákosi, Gerő és Hegedűs elvtársak felelősségre vonása (RT ezrednél, ETI-nál és a Rákóczi Katonai Középiskolán). Ez azt mutatja, hogy még többen vannak a hadseregben, akik nem tudnak még különbséget tenni a revizionista árulás és a szektás dogmatikus hibák között.
Budapest, 1958. június 18.
Dapsi Károly vörgy.
politikai csoportfőnök
MOL K-KS 288. f. 30/1958/7. 167-169.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 16.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő