Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Belügyi jelentés a Ferencvárosról
„1968. augusztus 4-én, az MTK-FTC labdarúgó mérkőzés után az autóbuszban és a banketten a játékosok durva antiszemita kijelentéseket tettek az egyesület vezetőinek jelenlétében, akik ez ellen nem léptek fel. Jácint elnökhelyettes arról panaszkodott, hogy a VASAS-nak van egy Hegyi Gyulája, [az] MTK-nak egy Barcs Sándora, de az FTC-nek senkije sincs. Ezek után érthető, hogy az antiszemita kijelentések folytatódtak, amelyet később Kamilla azzal fejezett be, hogy elmondott egy viccet, melynek az a vége: a kutya azért ugathatott, mert bemetszették a farkát.”
Forrás
BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG POLITIKAI OSZTÁLY 221-13/19-1968 | SZIGORÚAN TITKOS! 4. sz. példány |
Kézzel írva: Logodi e.! Nálam lerakni! Kérni fogom.
Olvashatatlan aláírás
Tárgy: | FTC sportegyesületben tapasztalt jelenségekről |
J E L E N T É S
Budapest, 1968. október 23.
Kankalin disszidálási ügye nem elszigetelt jelenség, hanem következménye az FTC sportegyesületben jelenleg is fennálló politikai kétarcúságnak.
Visszatértek, illetőleg tovább folytatódtak azok a politikailag és erkölcsileg elítélendő megnyilvánulások és módszerek, amelyek egyrészt ellenzéki, oppozíciós magatartásban, másrészt törvényeinket nyíltan sértő cselekményekben jelentkeztek.
Ezek megnyilvánulási formái: a cinikus, kétértelmű politikai kijelentések, a túlzott anyagiasságból származó vám- és devizabűncselekmények, disszidálási kísérletek, a becsületes sportolók lejáratására irányuló törekvések.
Az alábbiakban felsorolt káros jelenségeket tapasztaltuk az elmúlt időben:
1./ A labdarúgó-szakosztályon belül jelentkezik a legtöbb probléma, ami szorosan összefügg Kamilla edző magatartásával, politikai kétarcúságával.
A vezetők előtt lojális álláspontot képvisel, szűk körben, a csapat tagjai előtt cinikus, gúnyos formában tesz kétértelmű politikai megjegyzéseket.
Szavajárása: "a céklát azért nem eszik a fiúk, mert piros".
A képviselőválasztások alkalmával megjegyezte: "a labdarúgócsapatnak van ellenfele, de ennek a választásnak nincs".
A nyugat-berlini túrán azt a tréfás megjegyzést tette, hogy "a párttagok aludjanak Kelet-Berlinben, a pártonkívüliek Nyugat-Berlinben".
Ha alkalma nyílik, hangot ad annak a véleményének, hogy a felsőbb vezetők "politikai okok miatt nyomják", nem támogatják az FTC sportegyesületet.
Ilyen módon nyilatkozott akkor is, amikor Salgótarjánban gépkocsivezetőjükkel szemben szabálysértés miatt intézkedett a rendőrség: "minden azért történik, mert kiadják nekik, hogy jön a fasiszta FTC és politikai feladat a rendcsinálás. Ha másként nem megy, hát belénk kötnek."
[Az] 1968. augusztus 4-én lejátszott MTK-FTC mérkőzés után azt hangoztatta, hogy "ami ma a pályán történt, az nem más, mint fasizmus. Egyébként mit is akarunk mi, amikor ők vannak hatalmon." Egy másik alkalommal tett megjegyzése szerint: "a VASAS-nak van "K"-vonala, a VASAS az pártügy, a többi csapat nem érdekes".
Sportemberhez méltatlan megnyilvánulása volt az 1967. évi bajnoki vacsorán, amikor a következőket mondta Írisz színésznek: "Te mint Mózes kivezetted a zsidókat a Vörös-tengeren, én meg majdnem kivezettem az MTK-t az NB I-ből."
Kamilla magatartása, politikai megnyilvánulásai nem maradnak hatástalanok. Tekintélyével befolyásolja a csapat egyes tagjainak nézetét, állásfoglalását, tevékenységét.
1968. augusztus 4-én, az MTK-FTC labdarúgómérkőzés után az autóbuszban és a banketten a játékosok durva antiszemita kijelentéseket tettek az egyesület vezetőinek jelenlétében, akik ez ellen nem léptek fel. Jácint elnökhelyettes arról panaszkodott, hogy a VASAS-nak van egy Hegyi Gyulája, [az] MTK-nak egy Barcs Sándora, de az FTC-nek senkije sincs. Ezek után érthető, hogy az antiszemita kijelentések folytatódtak, amelyet később Kamilla azzal fejezett be, hogy elmondott egy viccet, melynek az a vége: "a kutya azért ugathatott, mert bemetszették a farkát".
2./ Elvtelenség mutatkozott meg az FTC vezetői részéről dr. Rózsa sportorvos ügyével kapcsolatban.
Dr. Rózsa, a Sportkórház adjunktusa, az FTC sportorvosa 1964-ben a Csepel-Ferencvárosi T. C. mérkőzés előtt Liliom csepeli labdarúgónak 11 000 ft-ot adott át azzal, hogy a csepeli csapat a győzelmet engedje át az FTC-nek. Liliom játékost Kála edző felelősségre vonta, aki a cselekményt elismerte.
A pénzt - amelyet Liliom már részben kiosztott - összeszedték, és a XXI. Ker. Pártbizottságnak beszolgáltatták, majd dr. Rózsának visszaadták. Nevezett ellen fegyelmi eljárást indítottak, amelynek alapján 1 évre eltiltották az FTC-nél viselt tisztségétől. Ennek ellenére az FTC sérült játékosait a Sportkórházban továbbra is ő kezelte.
Egy év elteltével a Ferencvárosi T.C. elnökségének kérésére az MTS [Magyar Testnevelési és Sportszövetség - TJ] dr. Rózsát a csapathoz visszahelyezte.
Dr. Rózsa mint a magyar labdarúgó B- és olimpiai válogatott orvosa sokat utazik nyugati államokba.
1967 októberében Mexikóban, az előolimpián, december hónapban a labdarúgó B-válogatottal dél-amerikai túrán volt, jelenleg Mexikóban tartózkodik a XIX. olimpiai játékokon.
Dr. Rózsa sporterkölcsöt sértő magatartását az egyesületben nem ítélik el, sőt a mérkőzések eredményének "adásvétele" a pénzkeresésnek ma is egyik formája.
1967 novemberében a bajnokság befejezésekor a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapat szakosztályvezetője kéréssel fordult az FTC játékosaihoz, hogy adjanak át 2 pontot, mert ebben az esetben lehetőség van arra, hogy ne essenek ki az NB I-ből. Az FTC játékosai, mivel a Csepeltől már vereséget szenvedtek, kijelentették: hajlandók erre, ha fejenként 10 000 ft-ot kapnak. A Szombathelyi Haladás ezt vállalta. Meg is nyerték a mérkőzést, amelynek befejezése után 110 000 ft-ot adtak át a játékosoknak, amit ők egymás között szétosztottak.
3./ Több jelenség utal arra, hogy az egyesületben lehetőség van politikailag kétes személyek előtérbe kerülésére. A KISZ-apparátusból helyezték az egyesülethezLevendula elvtársat, a nemzetközi ügyek előadójaként. Rövid idő múlva azonban különböző indokok alapján leváltották /jelenleg létesítmény-felelősként foglalkoztatják/, és helyére Margarétát alkalmazták.
Néhány hónapos ott-tartózkodása után Margaréta egy nyugatnémet állampolgárhoz ment feleségül. Ezt követőleg a nemzetközi ügyek előadójaként, másodállásban a kettős állampolgárságú /magyar-francia/ - hírszerzés gyanúja miatt ellenőrzés alatt álló - Gyöngyvirágot alkalmazták. Gyöngyvirág intézte Kankalin feleségének útlevél ügyét.
4./ A becsületes sportolók lejáratására jellemző példa Szegfű ügye. Az FTC csapatától való eltávolítását Frézia kezdeményezte, s a vezetők Frézia akarata előtt meghátráltak.
A két játékos ellentéte 1962-ben, a chilei VB-n kezdődött, amikor Frézia állítása szerint Szegfű őt megsértette.
1965-ben, amikor az FTC labdarúgói visszatértek az USA-ból, a vámőrök néhány játékosnál fasiszta sajtótermékeket találtak, s megállapítottak vám- és devizabűncselekményeket is. Ezek alapján eljárás indult Pipacs, Tulipán, Hóvirág és Dália ellen, s az Útlevél Osztály útlevelüket is bevonta.
A történtekkel kapcsolatban Fréziától indult el az a híresztelés, hogy a fentieket Szegfű jelentette, mert ő a rendőrség "besúgója".
E híresztelések alapján a játékosok igyekeztek Szegfűt lejáratni.
[...]
1967-ben Frézia Kardvirág edzőt arra akarta rábírni, hogy Szegfűt ne vigye ki a v&aacut e;logatottal Dél-Amerikába. Azzal indokolta, hogy ha itthon marad, esetleg elmegy a kedve Szegfűnek attól, hogy továbbra is az FTC tagja maradjon.
Miután Kardvirág a kérésnek nem tett eleget, Frézia betegség címén nem állt csapata rendelkezésére. A válogatott távolléte alatt kereste fel Frézia az FTC elnökét, s ezt követőleg történt meg Szegfű felajánlása egy másik sportegyesületnek.
Szegfű ellen a "legnagyobb vád" a párttagsága, kommunista magatartása volt. Ezt a megállapítást támasztja alá a Frézia baráti köréhez tartozó Ciklámen kijelentése: "nem kell párttag a csapatba".
Fréziának a vezetőkre gyakorolt befolyását mutatja az alábbi esemény is: ez év tavaszán az egyik megyei újság egy glosszában kritika tárgyává tette Frézia bécsi televízió-nyilatkozatának egyes részeit. Frézia ezen felháborodva követelte az FTC vezetőségétől, hogy a cikk ellen tiltakozzanak. A vezetőség pedig - ahelyett, hogy Frézia megbírált tevékenységét tisztázta volna - lépéseket tett érdekében az MTS-nél. Fréziát a vezetőségnek vele szemben tanúsított magatartása olyan megnyilvánulásokra bátorította, amelyek károsan befolyásolták a csapat légkörét, a játékosok szemléletét.
5./ Az FTC jégkorongcsapatában is hasonló problémák merültek fel.
Gerbera a jégkorong-szakosztály sportolója, aki a Kisstadionban megrendezett mérkőzéseken az egyébként is garázda magatartású nézőket sportszerűtlen cselekedeteivel károsan befolyásolja.
1966-ban pl. a mérkőzések biztosítását végző rendőregység parancsnokát, Pádár Antal r. alezr. elvtársat meglökte, sértő megjegyzésekkel illette. Pádár elvtárs a Járásbíróságnak adta át az ügyét, de akkor nem ítélték el. Egy másik alkalommal a rendőrség tagjait felemelt kézzel fenyegette és feléjük köpött.
1967-ben a Népstadionban megrendezett labdarúgó mérkőzésen dr. Sárosi Ernő r. alezr. elvtársat becsületsértő szavakkal illette. E cselekménye miatt 30 nap szabadságvesztés büntetést kapott, illetve töltött le Baracskán.
Szabadulása után sem változott. Kijelentette, hogy "a rendőröket még jobban utálom, mint eddig".
6./ Az ilyen politikai légkör következménye, hogy az FTC sportegyesületből 1967/68-ban az alábbi 5 fő disszidált:
Verbéna [...] testnevelő tanár /I. István Közgazdasági Technikum/, az FTC kézilabdacsapatának edzője látogató útlevéllel az NSZK-ba utazott, ahol - amint ezt telefonon közölte - edzői szerződést kötött.
Bíborka [...] orvosírnok /Bp. Orvostudományi Egyetem/, az FTC válogatott műkorcsolyázója turista útlevéllel, szüleivel együtt az NSZK-ba disszidált.
Dr. Muskátli [...], az FTC jégkorongcsapatának edzője 1968 áprilisában feleségével és kiskorú gyermekével turista útlevelet kért Svédországba és Dániába. Az NSZK-ból értesítette az egyesületet, hogy Magyarországra nem tér vissza. Értesüléseink szerint Kanadában kíván letelepedni.
Krizantém [...], az FTC evezős szakosztály tagja 1968. szeptember 28-án Bécsbe utazott versenyre a szakosztállyal együtt, s onnan nem tért vissza. A túrát az egyesületben kierőszakolták, anyagi fedezet nélkül utaztak el. Krizantémnak - amint utólag kiderült - korábban is voltak disszidálási szándékai, s erről tudtak az egyesületben.
Kankalin [...], az FTC labdarúgócsapatának játékosa, az olimpiai csapat tagja az olimpiai játékok színhelyéről, Mexikóból disszidált.
7./ Az egyesület vezetőinek és játékosainak több olyan tisztázatlan kapcsolata merült fel, akiknak az ellenőrzése még folyamatban van.
Ilyenek pl. Bécsben Szarkaláb, Búzavirág /az "üzleti ügyek", deviza-, vámügyletek bonyolítói/, az NSZK-ban Rezeda /1946-ban kitelepített, gyanús tevékenysége miatt kb. 2 éve nem engedjük meg a beutazását/ vagy az 1956-ban disszidált Zsálya, aki egy ideig az amerikai hadsereg tagja volt.
Nyugati útjaik alkalmával a csapatnál rendszeresen megjelent Nefelejcs impresszárió és Harangvirág menedzser, akik nemcsak a túrákat kötötték le, hanem a játékosok legkülönbözőbb ügyeit is bonyolították. Harangvirág neve Kankalin disszidálásával kapcsolatban is felmerült: az utóbbi hónapokban Budapesten járt, amikor - egyoldalú adatok alapján - tárgyalt Kankalinnal, és jelenleg is Mexikóban tartózkodik.
A kapcsolatok között szerepelnek olyan gyanús, kétes elemek, mint Nárcisz bécsi lakos, dr. Rózsa hírszerző-gyanús ismerőse, akivel a csapat több tagja is összeköttetésben áll. E kategóriába sorolható Orgona, az FTC volt játékosa, aki mint a "Hauslan Stras Saccer Club" [sic!] képviselője játékos-csábítással is megpróbálkozott.
Orgona egyébként ígéretet tett, hogy nyugaton gyűjtést fog szervezni az FTC-pályaépítéshez, s ezzel a csapat vezetői is egyetértettek.
Gyakran előfordul nyugaton, hogy disszidensek látják vendégül a csapatot és a túra vezetőit, akiket esetenként megajándékoznak, az ajándékot "köszönettel" elfogadják. Az is megtörtént, hogy a játékosoknak úgy engedélyezték különböző családok, személyek látogatását, hogy a vezetők nem tudták: hol, kiket keresnek fel, mikor térnek vissza.
8./ Több játékos követett el nagyobb összegű devizabűncselekményt. Pl.:
Petúnia labdarúgó prostituáltaktól vásárolt valutát: Ibolyától 100 nyugatnémet márkát, Violától 70 dollárt, Hibiszkusztól 40 dollárt, Árvácskától 1 db 11 grammos pecsétgyűrűt. Az így összeszedett valutáért külföldi útjain különböző árukat szerzett be, melyeket itthon értékesített.
Jelenleg eljárás folyik ellene.
Frézia 1961-1962-ben 57 000 ft-ot adott át Szarkaláb bécsi magyar disszidens autókereskedőnek azzal a céllal, hogy egy Opel Record személygépkocsit vásároljon számára. Az átadott forintösszeg nem volt elegendő, ezért Szarkaláb kölcsönzött még 200 dollárt, amelyből Frézia ma is tartozik 130 dollárral. Szarkaláb a megvásárolt gépkocsit fiktív ajándékozó-papírral egy nyugatnémet személy ajándékaként küldte be. Fréziát vámcsalásért 30 000 ft pénzbírsággal sújtották.
1967 augusztusában Frézia egy gépkocsit hozott be, amelyet állítása szerint Brazíliában ajándékba kapott a Flamingó egyesület [sic!] vezetőségétől.
Egyoldalú adataink szerint a személygépkocsit 2200 dollárért vásárolta.
Százszorszép, a jégkorong csapat tagja az Ausztriában megrendezett VB-n a magyar válogatott csapatban vett részt. Szoros kapcsolatot tartott Borostyán osztrák állampolgárral /volt magyar disszidens/, aki részére 8000 ft-ot váltott át schillingre.
Adataink szerint a kapott pénzen különböző árukat - rádiót, magnetofont - vásárolt, amelyeket a vonaton elrejtve akart behozni. A vámőrség e tárgyakat megtalálta, és miután a tulajdonos nem jelentkezett, azokat elkobozta.
Az egyesület vezetésében bekövetkezett változás az FTC-nél fennálló korábbi helyzetet, politikai légkörét nem javította meg. A Hóvirág-ügyből nem vonták le a megfelelő tanulságot, az abban hozott ítéletnek így semmi visszatartó hatása nem volt. Az egyesületen belül tovább romlott a politikai és erkölcsi helyzet: az utóbbi időben elszaporodtak a fegyelmezetlenségek, a törvénysértések, a disszidálások.
Dr. Tihanyi Sándor r. ezredes
Osztályvezető
Készült: 7 pl-ban
Megküldöm: | 1. pl. Németh Károly elvtárs, az MSZMP Bp-i Biz. I. titkára |
Felterjesztem: | 2. pl. Rácz Sándor r. vörgy., Min-H. elvt. 3. pl. Baranyai György r. ezr., Főcsop. Főnök-h. et. 4. pl. dr. Sós György r. vörgy., Főkapitány et. |
Kapják: | 5. pl. BM Ellenőrzési Csfség Vez. 6. pl. BM III/III-2 Oszt. Vez. et. 7. pl. Irattár |
Gép: BE
Nytsz: 51-99/1968
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő