Budapesten megkezdődik a villamosközlekedés a Horthy Miklós körtér (ma: Móricz Zsigmond körtér) és a Déli pályaudvar közöttTovább
Házi Jenő levéltárosi tevékenysége Győrben
„Főlevéltáros Úr nemcsak szakértelemmel, hanem az egyházi és kulturális érdekek iránt érzett őszinte szeretettel és érdeklődéssel végezte munkáját. Ezen érdemeire, valamint arra vonatkozó ígéretére való hivatkozással, hogy az egyházmegyei levéltárak ügyét továbbra is szívesen veszi gondjaiba, kinevezem jelen soraimmal tb. püspöki főlevéltárosnak és egyidejűleg felhatalmazom arra, hogy a püspöki és székeskáptalani levéltárakba bármikor beléphessen és a kinevezett levéltárost munkájában külön bejelentés nélkül is ellenőrizhesse és neki irányítást és utasításokat adhasson.”
Források
Első levél
Sopron, 1949. július. 4.
Házi Jenő Papp Kálmán győri püspöknek
Sopron város főlevéltárosától.
Kegyelmes Püspök Atyám!
Elkészülvén a győri egyházi levéltárak felülvizsgálatával, javaslataimat az alábbiakban terjesztem elő:
Mivel a főtiszt. Székeskáptalannak külön jelentést fogok küldeni, ezért e helyen csupán a püspöki levéltárral kívánok foglalkozni.
I. A püspöki levéltár rendezése.
A püspöki levéltár mai formájában nem levéltár, hanem szomorú benyomást keltő és csaknem teljesen rendezetlen irat-raktár, melyből bárki azt vihet el, amit akar és úgy, hogy a hiányt megállapítani sem lehet. Mindenekelőtt ezen az állapoton kell segíteni.
Első lépés legyen e tekintetben az irat-raktár kétfelé választása irattári és levéltári részre. A szétválasztásnál a gyakorlati szempontok legyenek irányadók: amire a püspöki irodának szüksége van ügyvitele tekintetéből, abból alakíttassék ki az irattár, minden egyéb régebbi könyv és irat alkossa a levéltárt, mely a legbensőbb toronyszobában nyerjen elhelyezést és ez zár alá helyeztessék, a kulcs pedig a levéltáros őrizete alatt álljon. A legbensőbb toronyszobából minden olyan nyomtatvány, nyomdapapír, könyv és circulares példányok melyek nem oda valók, megfelelő helyre szállítassanak ki, hogy minél több régi anyagot lehessen itt elhelyezni.
Mihelyt a szétválasztás megtörtént, a levéltár helyisége zárassék le, hogy e pillanattól kezdve csak a levéltáros kíséretében és ellenőrzése mellett mehessen be mindenki kivétel nélkül, természetesen a püspöki iroda személyzete is.
A kutatók kiszolgálása tekintetében itt is a Székeskáptalanhoz küldött jelentésemben foglaltak legyenek irányadók.
Ez az első lépés, megtörténte után következhetik a második: a levéltár rendezése, melyre nézve a levéltárosnak részleges utasításokat adtam. Ezekből csupán annyit említek meg, hogy (a) Zákonyi Mihály feltüntette csoportokon belül ideiglenes leltárt kell készíteni minden darabról, és ezt a munkát addig kell folytatni, míg mindegyik csoporttal a levéltáros el nem készült. Hogy ez milyen nagy munkát jelent, talán érzékeltethetem, ha napi 6 órai munkaidőt véve alapul kb. 1/2-1 évre becsülöm azt. A további lépések előtt ismét szükséges lesz a kiszállásom, hogy a helyszínen és az ideiglenes leltár alapján intézkedhessem.
II. Alapok lerakása az egyházmegyei történethez. Forráskiadványok nélkül minden feldolgozás csupán jól, vagy rosszul sikerül történeti regénynek mondható.
Az alapokat négyféle cementből kívánom sziklaerősségűvé formálni: 1. Csaknem nyomdakész állapotban vannak Ragacs [Ragats] Rezső 20 db. XVII. századi canonica visitatio másolatai, melyekhez a levéltárosnak még 3 db. canonica visitatiot kell lemásolni. Ezek összeolvasását máris elkezdtük és olyan ütemben fogjuk folytatni, amilyen mértékben számolhatunk majd az anyagi viszonyok javulásával az első kötet nyomdába adásával. Ezt az anyagot 3-4 kötetre becsülöm.
2. Le kell másolni az összes középkori oklevelet, mely a káptalani és püspöki levéltárban feltalálható és még kiadva nincs. Kb. 1000 darabról lehet szó és 3 kötetnél alig több anyagot szolgáltatnak. 3. Le kell másolni és ki kell adni a káptalan legrégibb számadáskönyvét, de ezt megelőzően Sasvári Dezső restaurátorral meg kell javíttatni, mert olyan rossz állapotban van. Az itt található anyag két kötetben lesz közölhető. 4. A levéltárosnak néhány év múlva 1-2 évre Rómába kell utaznia és ott tartózkodni, hogy lefényképezze[n] minden középkori győri egyházmegyére vonatkozó anyagot, hogy az azután kiadható legyen [a] monumenta Vaticana episcopatus wesprimiensis (sic!) mintájára.
Az első 3 pont megvalósításához kb. 10 évi időre, a 4. pont keresztülviteléhez további 5 évre lesz szükség, de ha ez a munka megvalósulhat, az esetben valóban aere perennius alkotások hagyhatnák el a sajtót, melyek önmagukban bizonyítanák, hogy a siralomvölgyének legnagyobb mélységében a katolikus gondolat sas-szárnyakon tudott magasba emelkedni és sub specie eternitatis tudott nemcsak álmodozni, hanem alkotni is!
Hogy az I. és II. alattiak részben vagy egészben megvalósulhassanak evégett kénytelen vagyok azt javasolni, hogy nevezzél ki engem Püspök Atyám tb. püspöki főlevéltárosnak és ezzel kapcsolatban adjál felhatalmazást az Általad is jónak tartott és elfogadott javaslatok végrehajtásához és a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz mérten.
Könyvek kinyomtatásáról beszélve azon az alapon, hogy méltó a munkás a bérére, hangsúlyoznom kell, hogy a kinyomtatási költségek alatt nemcsak a nyomdaárakat értem, hanem a szellemi munkások méltányos díjazását is, mert annak a lehetetlen állapotnak, hogy az írók és az összeolvasók, akik a tudásuk legjavát adják munkájukba, köszöneten kívül semmi írói tiszteletdíjban nem részesülnek, meg kell szűnni, mert ezt tartom a leginkább kárhoztatható kizsákmányolásnak.
III. Vegyes kívánságok:
1. A levéltáros nem dolgozhatik reverendában a levéltárban, miért is soron kívül egy jó minőségű mosható és nem kényes színű munkaköpenyt kapjon, azonkívül papiros, pecsét stb. beszerzésére utólagos elszámolás kötelezettségével egyszáz Ft. előleget.
2. Megfontolás tárgyává kellene tenni a mai szűkös viszonyok mellett is még úgy a könyvtár, mint a levéltár részére évi átalány folyósítását a szakfolyóiratok és föltétlenül szükséges kiadványok megvételére. Természetesen az átalányok felhasználásáról is szabályszerű elszámolás adandó be.
3. Nem tett rám jó benyomást az egyházmegyei múzeum elhanyagoltsága sem. A legkevesebb, amit itt javasolok az, hogy a múzeumőr utasíttassék annak szigorú betartására, hogy a múzeum tárgyaiból semmit ki ne vegyen a szekrényből és ha valamit ki vett volna, azt azonnal szállítsa vissza és végül a múzeum tárgyairól darabszám szerint leltárt készítsen. Ezt a leltárt egy szakember vagy bármely udvari pap darabról darabra ellenőrizze és a leltár hiánytalanságáért a múzeumőr a pillanattól kezdve erkölcsi felelősséggel tartozzék.
A legrövidebbre fogva ezeket tartottam szükségesnek eme első előterjesztésemben Neked előterjeszteni és kérlek, hogy azokat jól megfontolni és a szükségesnek vélt intézkedéseket kiadni szíveskedjél. Fiúi nagyrabecsüléssel és mélységes tisztelettel:
Sopron, 1949, július, 4.-én | Dr. Házy Jenő sk. városi főlevéltáros. |
53/1949. iktatószámon. Két fejléces hulladékpapír mindkét oldalán, géppel írott piszkozatban. Közvetlenül alatta található meg az ugyanakkor a káptalanhoz írt levél (ld. a 2. szám alatt). A két levél közlési rendjét az iktatószámok egyértelműen indokolják, valamint ebben a sorrendben szerepelnek a közös piszkozati példányon is. A II. 1. pont alatt említett húsz másolatot ma is őrzi a Győri Egyházmegyei Levéltár a győri püspökség levéltárának Visitationes canonicae sorozatában. A munkát Buzás József levéltáros, majd mások, mind a már meglévő kéziratok pontosításával, mind új visitatio-k lemásolásával folytatták. Az ennek nyomán megjelent kötetek: BUZÁS, JOSEF: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert. I-IV. Eisensadt, 1966-69. (Burgenl�dische Forschungen. Heft 52.-55.), uő: Kanonische Visitation der Diözese Raab aus dem Jahre 1713. Eisenstadt, 1980. (Burgl. Forsch. 69.), uő: Kanonische Visitation 1757 Südburgenland. Eisenstadt, 1982. (Burgl. Forsch. 71.), LŐRINCZ IMRE:A rábaközi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1659-ből. In: Arrabona 16. (1974.) 233-241., VARGA IMRE: A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1698-ból. In: Arrabona 13. (1971.) 177-221., uő: A Rábaközi Főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1696-1697-ből. In: Arrabona 14. (1972.) 283-315., VARGA IMRE-REICHARDT GYULA: A győri székesegyházi főesperesség alsó esperesi kerületi plébániáinak összeírása 1748-ban. In: Magyar egyháztörténeti vázlatok 1991/2. 117-201. A gyűjtemény egészére: DÓKA KLÁRA: Győri Egyházmegye. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 6. Budapest, 1998.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 26.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő