Házi Jenő levéltárosi tevékenysége Győrben

„Főlevéltáros Úr nemcsak szakértelemmel, hanem az egyházi és kulturális érdekek iránt érzett őszinte szeretettel és érdeklődéssel végezte munkáját. Ezen érdemeire, valamint arra vonatkozó ígéretére való hivatkozással, hogy az egyházmegyei levéltárak ügyét továbbra is szívesen veszi gondjaiba, kinevezem jelen soraimmal tb. püspöki főlevéltárosnak és egyidejűleg felhatalmazom arra, hogy a püspöki és székeskáptalani levéltárakba bármikor beléphessen és a kinevezett levéltárost munkájában külön bejelentés nélkül is ellenőrizhesse és neki irányítást és utasításokat adhasson.”

Második levél

Sopron, 1949. július. 4.
Házi Jenő a győri káptalannak

Sopron város főlevéltárosától
54/1949

Főtisztelendő Székeskáptalan!

Visszatérvén Győrből Sopronba, a főtisztelendő Székeskáptalan birtokában lévő levéltárakról a látottak alapján az alábbi javaslatokat terjesztem elő megfontolás és megfelelő intézkedés céljából.

1. A hiteleshelyi országos levéltár teljes egészében rendezettnek látszik, ha mégis mutatkoznék itt némi rendetlenség, annak eltüntetése nem nehéz feladat, azonban a levéltáros figyelme e körülményre mégis hívassék fel.

2. A káptalani magánlevéltár[at] túlnyomórészben már rendezte Ebenhöck [Ebenhöch] kanonok, miért is e rendezésen belül észlelt zavarok hasonlóképen könnyű szerrel megszüntethetők. A még nem rendezett részt, mint pl. a számadáskönyveket stb. leltárba kell foglalni és ezt a leltárt annak idején ismét ellenőrzésem alá bocsátani.

3. A káptalani gazdasági levéltár az u. n. zene-teremben csupán annyiban némileg rendezett, amennyiben a munkát elkezdte Jeney, kinek ezirányú munkájáért köszönet mondassék és egyben közöltessék, hogy a jövőben a rendezést a levéltáros fogja folytatni, kit ezirányban részletes utasításokkal elláttam.

4. A magánlevéltár a sekrestye nedvessége folytán lassan és biztosan tönkre megy, miért annak elszállítása az emeleti zeneterembe késedelmet nem szenvedhet.

5. már korábban intézkednem kellett a pápoci prépostság penészes iratainak gondozása felől, most pedig, hogy a helyszínen láthattam az iratokat, a levéltáros csupán figyelmeztessék, hogy gondosan kövesse a vele közölt szempontokat, amelyekkel gátat lehet vetni a további pusztulásnak és remélhető, hogy az oklevelekbe beivódott nedvességet el tudjuk ismét távolítani minden károkozás nélkül.

6. mindegyik levéltár mindig zárva tartassék, a kulcsokat a levéltáros őrizze, akinek ellenőrzése nélkül senki a levéltárakat nem tekintheti meg.

7. A kutatók kiszolgálása a jövőben úgy történjék, hogy a kutatási engedély birtokában egy káptalani házban, vagy a püspökvárban berendezett kutatószobában megkapják a kutatókönyvet és azok alapján kiírják maguknak azokat az iratokat, melyekbe betekinteni óhajtanak. Ez iratokat a levéltáros kikeresi minden darabot beír a kutatókönyvbe és a kutatókönyvvel együtt átviszi a dolgozó szobába, ahol azokat leszámolja, a kutatókönyveket aláíratja. Az iratok visszaadása hasonló ellenőrzéssel és gondossággal történjék. E rendszer mellett elképzelhetetlen, hogy százával tűnjenek el az iratok, miként ez a múltban megtörtént.

Amennyiben levéltáros a kutató részéről a legcsekélyebb szabálytalanságot észlelné, ez a kutatási engedély azonnali megvonását vonja maga után.

8. Jeneyvel én már személyesen közöltem és kérem ezt a főtiszt. Székeskáptalan által is megerősíteni, hogy őt a jövőben csupán kutatónak tekinthetjük és így vele szemben éppolyan szigorúan és következetesen kell alkalmazni a fentebbi szabályokat, mint bárki mással szemben, legyenek azok egyházi, vagy világi személyek. Itt nem lehet kivétel!

9. A mai körülmények mellett kutatók nem igen fognak jelentkezni. Mivel a levéltárosnak egyéb munkája is van, mint hogy a kutatókat kiszolgálja, ez okból, ha valaki kutatni kíván, az előzőleg állapodjék meg mindig a levéltárossal, akinek lelkére kötöttem, hogy a kutatókat a legjobb tudása szerint szolgálja ki, mert ez hozzá tartozik a tudomány önzetlen szolgálatához. Mivel a vidéki kutató rendszerint előzetesen levélben jelentkezik, a helybeli pedig alkalmazkodni tud a levéltáros idejéhez, nézetem szerint e tekintetben panaszra nem lesz ok.

10. Papiros és egyéb írószer beszerzésére esetleges postaköltségre és hivatalos levelezésre a levéltáros utólagos elszámolás kötelezettsége mellett kapjon egyszáz Ft. előleget.

11. A káptalani magánlevéltár egyik büszkesége a legrégibb számadáskönyv, amelynek egész terjedelmében leendő közlését javasoltam is a Püspök Úrnak az összes középkori oklevelekkel egyetemben, azonban ez a számadáskönyv olyan rongált állapotban van, hogy annak szakszerű restaurálása felettébb kívánatos minél előbb. A mai árakat tekintve kb. 600 Ft. költséget jelentene ez, mely összeg talán még most is előteremthető lenne, mely esetben kérnék értesítést. Amidőn kifejezésre juttatom ama készségemet, hogy levéltári ügyben máskor is szívesen állok a főtiszt. Székeskáptalan szolgálatára, maradtam mély tisztelettel.

Piszkozat az 54/1949. iktatószámon, az 1. számú irat után folytatólagosan gépelve. Aláírás és dátum nélkül.

Ezen a napon történt december 26.

1942

Budapesten megkezdődik a villamosközlekedés a Horthy Miklós körtér (ma: Móricz Zsigmond körtér) és a Déli pályaudvar közöttTovább

1944

A németek fölrobbantják az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hidat.Tovább

1991

Felbomlik a világ legnagyobb területű állama, a kommunista Szovjetunió, megalakul a Független Államok KözösségeTovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő