Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
Házi Jenő levéltárosi tevékenysége Győrben
„Főlevéltáros Úr nemcsak szakértelemmel, hanem az egyházi és kulturális érdekek iránt érzett őszinte szeretettel és érdeklődéssel végezte munkáját. Ezen érdemeire, valamint arra vonatkozó ígéretére való hivatkozással, hogy az egyházmegyei levéltárak ügyét továbbra is szívesen veszi gondjaiba, kinevezem jelen soraimmal tb. püspöki főlevéltárosnak és egyidejűleg felhatalmazom arra, hogy a püspöki és székeskáptalani levéltárakba bármikor beléphessen és a kinevezett levéltárost munkájában külön bejelentés nélkül is ellenőrizhesse és neki irányítást és utasításokat adhasson.”
Második levél
Sopron, 1949. július. 4.
Házi Jenő a győri káptalannak
Sopron város főlevéltárosától
54/1949
Főtisztelendő Székeskáptalan!
Visszatérvén Győrből Sopronba, a főtisztelendő Székeskáptalan birtokában lévő levéltárakról a látottak alapján az alábbi javaslatokat terjesztem elő megfontolás és megfelelő intézkedés céljából.
1. A hiteleshelyi országos levéltár teljes egészében rendezettnek látszik, ha mégis mutatkoznék itt némi rendetlenség, annak eltüntetése nem nehéz feladat, azonban a levéltáros figyelme e körülményre mégis hívassék fel.
2. A káptalani magánlevéltár[at] túlnyomórészben már rendezte Ebenhöck [Ebenhöch] kanonok, miért is e rendezésen belül észlelt zavarok hasonlóképen könnyű szerrel megszüntethetők. A még nem rendezett részt, mint pl. a számadáskönyveket stb. leltárba kell foglalni és ezt a leltárt annak idején ismét ellenőrzésem alá bocsátani.
3. A káptalani gazdasági levéltár az u. n. zene-teremben csupán annyiban némileg rendezett, amennyiben a munkát elkezdte Jeney, kinek ezirányú munkájáért köszönet mondassék és egyben közöltessék, hogy a jövőben a rendezést a levéltáros fogja folytatni, kit ezirányban részletes utasításokkal elláttam.
4. A magánlevéltár a sekrestye nedvessége folytán lassan és biztosan tönkre megy, miért annak elszállítása az emeleti zeneterembe késedelmet nem szenvedhet.
5. már korábban intézkednem kellett a pápoci prépostság penészes iratainak gondozása felől, most pedig, hogy a helyszínen láthattam az iratokat, a levéltáros csupán figyelmeztessék, hogy gondosan kövesse a vele közölt szempontokat, amelyekkel gátat lehet vetni a további pusztulásnak és remélhető, hogy az oklevelekbe beivódott nedvességet el tudjuk ismét távolítani minden károkozás nélkül.
6. mindegyik levéltár mindig zárva tartassék, a kulcsokat a levéltáros őrizze, akinek ellenőrzése nélkül senki a levéltárakat nem tekintheti meg.
7. A kutatók kiszolgálása a jövőben úgy történjék, hogy a kutatási engedély birtokában egy káptalani házban, vagy a püspökvárban berendezett kutatószobában megkapják a kutatókönyvet és azok alapján kiírják maguknak azokat az iratokat, melyekbe betekinteni óhajtanak. Ez iratokat a levéltáros kikeresi minden darabot beír a kutatókönyvbe és a kutatókönyvvel együtt átviszi a dolgozó szobába, ahol azokat leszámolja, a kutatókönyveket aláíratja. Az iratok visszaadása hasonló ellenőrzéssel és gondossággal történjék. E rendszer mellett elképzelhetetlen, hogy százával tűnjenek el az iratok, miként ez a múltban megtörtént.
Amennyiben levéltáros a kutató részéről a legcsekélyebb szabálytalanságot észlelné, ez a kutatási engedély azonnali megvonását vonja maga után.
8. Jeneyvel én már személyesen közöltem és kérem ezt a főtiszt. Székeskáptalan által is megerősíteni, hogy őt a jövőben csupán kutatónak tekinthetjük és így vele szemben éppolyan szigorúan és következetesen kell alkalmazni a fentebbi szabályokat, mint bárki mással szemben, legyenek azok egyházi, vagy világi személyek. Itt nem lehet kivétel!
9. A mai körülmények mellett kutatók nem igen fognak jelentkezni. Mivel a levéltárosnak egyéb munkája is van, mint hogy a kutatókat kiszolgálja, ez okból, ha valaki kutatni kíván, az előzőleg állapodjék meg mindig a levéltárossal, akinek lelkére kötöttem, hogy a kutatókat a legjobb tudása szerint szolgálja ki, mert ez hozzá tartozik a tudomány önzetlen szolgálatához. Mivel a vidéki kutató rendszerint előzetesen levélben jelentkezik, a helybeli pedig alkalmazkodni tud a levéltáros idejéhez, nézetem szerint e tekintetben panaszra nem lesz ok.
10. Papiros és egyéb írószer beszerzésére esetleges postaköltségre és hivatalos levelezésre a levéltáros utólagos elszámolás kötelezettsége mellett kapjon egyszáz Ft. előleget.
11. A káptalani magánlevéltár egyik büszkesége a legrégibb számadáskönyv, amelynek egész terjedelmében leendő közlését javasoltam is a Püspök Úrnak az összes középkori oklevelekkel egyetemben, azonban ez a számadáskönyv olyan rongált állapotban van, hogy annak szakszerű restaurálása felettébb kívánatos minél előbb. A mai árakat tekintve kb. 600 Ft. költséget jelentene ez, mely összeg talán még most is előteremthető lenne, mely esetben kérnék értesítést. Amidőn kifejezésre juttatom ama készségemet, hogy levéltári ügyben máskor is szívesen állok a főtiszt. Székeskáptalan szolgálatára, maradtam mély tisztelettel.
Piszkozat az 54/1949. iktatószámon, az 1. számú irat után folytatólagosan gépelve. Aláírás és dátum nélkül.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő