„A remény szertefoszlott”

III.

A gyermekölési ügyek eredményes felderítése szükségessé teszi az összrendőri tevékenység megszervezését, állandó ébrentartását. Ennek érdekében kialakítottuk azt a rendszert, hogy az ismeretlen tetteses gyermekölési ügyeket azonos előadók kezeljék, végezzék a nyomozati ténykedéseket. Az egyéb célokon kívül ezzel azt is elértük, hogy a gyerekölési ügyek felderítésében ezek az előadók a nagy tapasztalatra tekintettel széles körű szakismeretre tettek szert. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a megyei rendőrfőkapitányságok is hasonló rendszert vezettek be. Ez lehetővé tette, hogy a gyermekölési ügyek előadói egy-egy konkrét ügy kapcsán is - de egyébként is - a gyermekölést érintő általános kérdésekben közvetlenül tárgyaljanak, kicseréljék a tapasztalatokat, gondolatokat.

A meglevő állandó garnitúra egymást kölcsönösen segíti, mindennapi problémáikat megbeszélve eredményes bűnüldöző munkát fejtenek ki az adott ügy kapcsán a szükséges távmondati és egyéb megkereséseket is teljesítik, illetve ezúton is tájékoztatják egymást, kérik egymás segítségét. A tapasztalat az, hogy ez a kölcsönös segítés minden esetben gyors és szakszerű munkavégzést jelent.

Speciális helyzetünkre tekintettel külön fontosságot tulajdonítottunk a Pest megyei rendőrfőkapitánysággal és ezen belül is a Budai Járási Rendőrkapitánysággal történő szoros munkakapcsolat kialakítására. Ezt az intézkedésünket az a körülmény szorgalmazta, hogy Pest megye területéről, tehát Budapest peremkerületéről nagyon sok fiatal nő jár be dolgozni budapesti üzemekbe. Ezt a kettősséget a gyermekölés területén oly módon igyekeznek kihasználni, hogy a szülést, a gyermek elhagyását külön-külön területen oldják meg, így a lebukás veszélyét csökkentik.

A vidékről bejáró terhes nők ellenőrzése a lakókörnyezetben nélkülözhetetlen, mert hiába keressük egy Budapesten talált csecsemőholttest „tettesét", ha az vidéken lakik, és csak dolgozni jár be.

Budapest területén a kerületi közrendvédelmi szolgálat igénybevétele mutatkozott a legfontosabb feladatnak. Indokolta ezt az a körülmény, hogy a közrendvédelmi szolgálat rendelkezik az adott területen a legnagyobb helyi és személyi ismerettel, így a terhességekről, azok megszűnéséről is a legtöbb adatot szolgáltatják.

Különösen jó a munkakapcsolat a VIII., XI:, XIII., XVII., XVIII. kerületi rendőrkapitányságok közrendvédelmi állományával.

Az Életvédelmi és Rablási Alosztály önálló önkéntes rendőri csoportokkal rendelkezik. A gyermekölési ügyek felderítésébe az önkéntes rendőri csoportokat is bevonjuk. Az általuk kifejtett munka elsősorban az adatgyűjtésre terjed ki, de a számukra beütemezett portyaszolgálatot is sok esetben a szakterületre végrehajtandó feladatokra tervezzük.

Önkéntes rendőreink tevékenysége eredményesnek mondható.

A cselekmények jellege miatt szükségessé vált a felderítésbe a társadalmi kapcsolatok széleskörű bevonása is. A velük való állandó kapcsolat egyik záloga az e területen végzett munkánk eredményességének. Elsősorban a szülőotthonok azok az intézmények, amelyek a legtöbb segítséget adják munkánkhoz. Velük, illetve a vezetőkkel és középkáderekkel való kapcsolat kétirányú. Egyrészt teljesítjük azt az évi 30-40 megkeresésünket, amelyeket a veszélyeztetett terhes anyák felkutatása, ellenőrzése érdekében küldenek hozzánk.

Ez a tevékenységünk tulajdonképpen a megelőzést szolgálja, ugyanis a rendőrség beavatkozása a még fennálló terhesség alatt kizárja a későbbi ölési cselekményeket. Másrészről a mi kérésünknek is minden esetben eleget tesznek, amely elsősorban egy-egy ismeretlenes ügyben az anya felkutatását célozza.

Ma már gyakorlat, hogy minden olyan esetet jelentenek, amikor valaki szülés utáni állapottal kerül kórházi felvételre, de gyermekéről elszámolni nem tud.

A szülőotthon túlmenően a kerületi SZTK-val, a kórházakkal, a nőgyógyászati szakrendelőkkel, a Fővárosi Tanács VB Egészségügyi Főosztályával is megteremtettük a gyümölcsöző kapcsolatot. Ezen intézkedéseknél elsősorban arra törekedtünk, hogy az ápolónőkkel, szülésznőkkel, védőnőkkel közvetlen, személyes kapcsolatunk legyen, hiszen ők azok, akik a betegekkel közvetlenül érintkezve a legtöbb ismeretanyagot tudják összegyűjteni, szolgáltatni.

A Pest Megyei Közrendvédelmi Szolgálat fontossága mellett a Pest megyei egészségügyi szolgálat is olyanként jelentkezett, amellyel kapcsolatunkat ki kellett építenünk. Ezt a már előzőekben vázolt az a körülmény indokolta, hogy a lakóhely szerint illetékes egészségügyi intézmény veszi fel a betegeket, akiről ily módon adatokkal rendelkeznek, tehát a későbbiek során terhességével kapcsolatban el is tudják számoltatni. Ezekről a betegekről - terhes nőkről különösen, ha Budapesten dolgoznak, adatokkal kell rendelkeznünk.

A Büntető Eljárásjog (Be. 13§) kötelezővé teszi a rendőrhatóság részére, hogy a bűntett elkövetését lehetővé tevő okokat feltárja és azok megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtegye. Az emberölési ügyek gyakorlata - és így természetesen a gyermekölési ügyeké is - azt bizonyítja, hogy e területen a szignalizációs lehetőségünk korlátozott. A törvény szövegezése szerint feladataink tulajdonképpen nem jelentkeznek, hiszen e cselekmény elkövetését lehetővé tevő okok rendszerint az elkövető személyében rejlő körülményekkel magyarázhatóak. Nincs tehát személy vagy szerv, akinek vagy aminek a megelőzés érdekében egy-egy konkrét ügy kapcsán szignalizáljunk.

A fentiek ellenére úgy érezzük, hogy e körbe tartoznak azok az intézkedéseink, amelyet az egészségügyi intézmények felé teszünk, rendszerint különböző ellenőrzést szolgáló intézkedéseink érdekében. Ilyen volt pl. az, hogy észleleteink szerint a terhesrendelésen jelentkezett személyek hamis adatokat diktáltak be az orvosi rendelőkben. E hamis adatok alapján a terhes anyát a későbbiek során megtalálni nem lehetett. Átiratban kértük a Fővárosi Tanács VB Egészségügyi Főosztályát, hogy a terhes nők rendelésén a személyi igazolvány számának felírását is eszközöljék. Ugyanilyen intézkedésünk volt, amikor kértük, hogy az ismeretlen tetteses ügyekben kiadott Tájékoztatóinkat ne csak a Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztálya alá tartozó kórházak, hanem az Egészségügyi Minisztérium alá tartozó kórházak is - mint például a Szövetség utcai Kórház - megkapják.

IV.

A bevezető részben már említettem, hogy a Büntető Törvénykönyv nem tesz különbséget az emberölés és a gyermekölés között. a BTK 253 § (1) bekezdése szerint a cselekmény büntetési tétele 5-15 évig tartó szabadságvesztés. Ez önmagában arra a következtetésre ad lehetőséget, hogy a gyermekölésekért is e minimum és e maximum között kellene a büntetést kiszabni. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy egyetlen gyermekölési ügyben sincs öt évet elérő, vagy azt meghaladó büntetés, sőt az ügyek többségében egy-két évi szabadságvesztést szabnak ki. Ennek alapján joggal vetődik fel, szükséges-e egyáltalán egy törvényi tényállásban kezelni e két cselekményt. Ezt a véleményt elsősorban azzal lehet indokolni, hogy az emberek tudatában végbement fejlődés nem volt olyan gyors, mint társadalmi életünk egyéb területén.

Ma még elsősorban vidéken megvetik, elítélik, sokszor a család elzavarja a házasságon kívül teherbe esett lányt.

Ezt a helyzetet egyébként a bíróságok sokszor ítéletükben is kimondják. Másrészt helyeselve az egységes szerkezetbe foglalást, azt lehet mondani, hogy törvényeink humánus volta (BTK 68§ (1), (2)) az enyhítő szakasz megteremtésével és alkalmazásával lehetőséget ad a minimum alatti büntetési tételre. Nyilván az esetek összes körülményeinek értékelése alapján - de elsősorban figyelembevéve azt, hogy a szülő nő a szülés alatt és után kivételes testi és lelki állapotban van - ez a leszállított büntetési tétel természetes. Mégis a fentiekben említett kettősség a jogszabály és a bírói gyakorlat között fennáll, amely elsősorban anyagi jogi probléma, tehát nem tartozik e tanulmány keretei közé.

Fontossága munkánk területén abban jelentkezik, hogy befolyásolja-e negatív irányban a gyermekölési ügyek területén végzett munkánkat? Úgy érzem, elszögezhető, hogy munkánkra nincs negatív hatása. [...]

Egyes kerületi rendőrkapitányságok közrendvédelmi állományával a kapcsolatunk nem kielégítő. Nincs állandó, élő kapcsolat, csak alkalomszerűen végeznek gyermekölési ügyekben felderítő, adatgyűjtő munkát.

A gyermekölési ügyek helyszíni halottszemléit rendkívüli pontossággal kell végezni. Az általános tapasztalat az, hogy a bizottságok kellő szakismerettel látják el feladataikat és mindazon körülményeket rögzítik, amelyek a bizonyítás érdekében szükségesek. [...]

V.

A gyermekölési ügyek értékelése során az alábbi olyan feladatok merültek fel, amelyek tekintetében folyamatos intézkedéseket kell tennünk.

1. Felhívást bocsátunk ki a Fővárosi Tanács VB Osztályán keresztül, melyben kérjük az üzemorvosi rendelőket, hogy a terhes leányokat fokozott figyelemmel kísérjék, rendszeres vizsgálat alatt tartsák.

Az ellenőrzés során felmerülő problémákról tájékoztassák a lakhely szerint illetékes nőgyógyászatokat, az illetékes védőnőket, szükség esetén a rendőrséget.

Munkahely, lakhelyváltozás esetén e tényről értesítsék az illetékes egészségügyi szerveket.

2.  A Fővárosi Tanács VB Egészségügyi Főosztályán keresztül felhívást intézünk a kerületi nőgyógyászatok vezető főorvosai felé, melyben kérjük a terhesrendelésen megjelent és visszarendelt terhes nő meg nem jelenése esetén a kerületi védőnőt értesíteni az ellenőrzés azonnali folyamatba tétele érdekében.

3.  Átiratban kérjük a Fővárosi Tanács VB Egészségügyi Főosztályát, hogy intézkedéseket tegyenek a munkásszállói lakosok egészségügyi felvilágosítása érdekében. Ennek módját előadások szervezésében, megtartásában látjuk, amelyek foglalkoznának a terhesség megszakítások lehetőségeivel, a fogamzásgátló szerek alkalmazásával és az egyedüli szülés veszélyeivel.

Ugyancsak e témakörben rendőrségi szervezésben jogpropaganda jellegű előadások szervezésének szükségességét látjuk, amelyek áttekintést adnának a munkásszállói lakosoknak a gyermekölés jogi és egészségügyi következményeiről

4.  Sajtótájékoztató útján rövid áttekintést kell adnia gyermekölési ügyek alakulásáról, melyről sajtó útján az olvasók is tájékozódást nyernének.

5.  Az egészségügyi intézmények (kórházak, nőgyógyászatok, szülészetek) vezetői részére tájékoztatást kell tartani a gyermekölési ügyek tapasztalatairól, az összműködést elősegítő körülményekről.

6.  Minden ügyet értékelünk abból a szempontból, hogy van-e lehetőség konkrét „szignalizációs" tevékenységre. Ha igen, ezzel a lehetőséggel minden esetben élünk.

7.  A kerületi kapitányságok közrendvédelmi állományával történő jó kapcsolat kialakítása érdekében rövid tájékoztató adunk gyermekölési ügyekben szükséges teendők ismertetésével. A tájékoztató szükség szerint kiegészítjük a közrendvédelmi parancsnokok szóbeli eligazításával is.

8.  A helyszíni szemlebizottságok vezetőivel megbeszéljük a gyermekölési ügyek problematikáját. Felhívjuk a figyelmet a bizonyító jellegű körülmények alapos feltárására, a hatósági tanúk fontosságára.

Budapest, 1972. január 20.

dr. Palkó Jenő rendőr ezredes, osztályvezető

Nytsz: 1175-1371/1972.

Készítette: dr. L. L./K. T-né

Készült: 45 példányban

Kapják: Elosztó szerint

Jelzet: MOL XIX-B-14 ORFK 325. doboz