Első útján jéghegynek ütközik a Titanic utasszállító luxushajó 23:40 perckor, 150 kilométerrel Új-Fundland partjai előtt. Másnap hajnalra...Tovább
Egyházpolitika Helsinki szellemében (1982)
Bánk József érsek-püspök „beszélgetése” az ÁEH képviselőjével
II. János Pápa 1982. október 7-én fogadta a Lékai László esztergomi érsek vezetésével Rómába érkezett 22 tagú (teljes) magyar katolikus püspöki kart. Az esemény az 1945 utáni magyar vatikáni kapcsolatok csúcspontjának tekinthető. A vatikáni ad limina látogatás jól jellemzi a békés egymás mellett élés elvének egyházpolitikai megvalósulását. A főpapi delegáció hazaérkezését követően azonban az Állami Egyházügyi Hivatal megyei megbízottai felkeresték a püspököket, így Bánk József váci érsek-püspököt is, és beszámoltatták őket a látogatásról.
Forrás
Kérem Straub elvtársnak
bemutatni.
Köszönöm
| Straub X. 27. | Szolgálati használatra! Készült: 1 pld-ban. |
Fe l j e g y z é s
Dr. Bánk József érsek-püspökkel folytatott megbeszélésről
1982. október 20-án felkerestem Bánk József érsek-püspököt. A találkozó célja: információszerzés az "ad limina" látogatásról. Az elmondottak érdemi részét az alábbiakban foglalom össze:
Bánk érsek-püspök jó hangulatban beszélt a római útról, a jól szervezett, gazdag, szép programról. Véleménye szerint az "ad limina" látogatás bensőségesebb volt, mint az előző, az 1977-es. A pápa nagyon szívélyesen, barátságosan fogadta a Magyar Katolikus Püspöki Kart. A megkülönböztetett kapcsolatot mutatja, hogy ebédet adott tiszteletükre, ami eddig nem volt, s amelyen csak a pápa volt jelen, még Casaroli bíboros sem.
Mind a 22 püspök jelen volt a látogatáson. Ez igen nagy eredmény, hogy minden hely be van töltve, ezt a pápa is elismerte. A bíboros beszámolt az eredményekről, amelyeket a magyar katolikus egyház az ő működése alatt elért, és ami jelenleg folyamatban van. A pápa ezekre elégedetten bólogatott.
A személyes fogadásra 15 perc idő jutott, együtt a segédpüspökével. Ez a személyes, és az egyházmegyével való ismerkedést szolgálta. Előtte volt a magyar egyházmegyék, a váci egyházmegye térképe.
A pápa beszédében benne van az eredmények elismerése és a gondok, a tennivalók is. Ehhez ő nem tud mit hozzátenni.
A pápa az ebédnél többek között előhozta a beszélgetés során a szerzetesrendek működését, a kibővítés lehetőségét, a szemlélődő rendeket. A bíboros (Bánk mellett ült) magyarul, csendesen megjegyezte, hogy a működő rendeknek sincs meg a kellő utánpótlás.
Casaroli bíborosnál tett látogatás során köszöntötték őt és méltatták a tevékenységét, amit igyekezett elhárítani. Erre Bánk érsek megjegyezte: mi mind az ön áldásos működésének gyümölcsei vagyunk. értékes gyümölcsök - válaszolta a bíboros.
A rendek kérdése a Silvestrininél tett látogatásnál is előkerült. Hivatkozott Helsinkire, hogy az állampolgárok joga olyan életformát megválasztani és élni, amely nekik, vallásuk, hivatásérzetük szerint a legalkalmasabb.
Ez a téma most - az egyház történetére is hivatkozva - erősen foglalkoztatja a Vatikánt. A nagyobb, jelentősebb zsinatok után az egyházi megújulást az új szerzetesrendek vitték előbbre. Most a II. Vatikáni Zsinat után is nagy szerepet kívánnak szánni a működő, vagy új rendeknek. Olyanokra gondolnak, amelyek nem a régi szerzetesi keretek és formák szerint, hanem a mai viszonyoknak jobban megfelelve, a világhoz alkalmazkodva valamilyen "világi" rendként tevékenykednének.
(Bánk) Egészen megdöbbent, amikor a domonkosok működését előhozták, most meg a jezsuitákról beszél mindenki. Ennek az az oka, hogy amikor Rómába küldtek ki volt jezsuitákat, úgy közölték, hogy XY jezsuita, s ezt úgy értelmezték sok helyen, mintha nálunk ez a rend működne, vagy legalábbis működésük engedélyezése esedékes lenne.
Véleménye, hogy ha e kérdésben valamilyen nyitásra kerülne sor, olyan rend működését kellene engedélyezni, amelyre ténylegesen szükség lenne emberileg is, társadalmi szempontból is: a betegápoló rendeket.
Bánk érsek elmondta még, hogy részt kíván venni a megyei békegyűlésen, mert ha most a római út után nem lesz ott, megindulna a szóbeszéd. (Részt is vett.)
Budapest, 1982. október 25.
Bárdos Deák Béla |
Készítette: Bárdos Deák Béla
Gépelte: Kriczkiné
L. Rendben. |
MOL XIX-A-21-b. 16. t. 37590/1982. Magyar Országos Levéltár - állami Egyházügyi Hivatal általános iratok. Feljegyzések, jelentések, tájékoztatók.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő