Földvári Rudolf Borsod-Abaúj-Zemplén megyei MDP-titkár levelezése Gerő Ernővel

(1956. augusztus)

Gerő Ernő 1956. július 18-tól a három hónapon át tevékenykedett a Magyar Dolgozók Pártja első titkáraként. A korszak több feldolgozása, s itt közölt levelei is arról tanúskodnak, hogy mennyire nem volt tisztában az ország tényleges helyzetével. Földvári Rudolf, az 1954 májusában Miskolcra „száműzött”, és a demokratizálási folyamatot támogató Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első titkár levelei tükrözik a változások túl gyors üteme miatti kételyeit, és félelmeit a Rákosi-féle pártvezetés várható kemény ellenintézkedései miatt.

Gerő válasza

Magyar Dolgozók Pártja
Központi Vezetőség titkára

Budapest, 1956. szeptember 3.
Iktatószám: G-344.

Földvári Rudolf elvtársnak
MDP Borsodmegyei Bizottsága
Miskolc

Kedves Földvári elvtárs!

Megkaptam augusztus 9-én és 14-én kelt leveleit. Az ezekben foglalt kérdésekről ezúton közlöm véleményemet:

1.) A belügyi szervek pártellenőrzésének megjavításáról szóló határozat, Földvári elvtárs szerint, nagyon általánosítva értékeli a megyei pártbizottságok ezirányú tevékenységét. Véleménye szerint a Borsodmegyei Pártbizottság munkájára vonatkozóan ez az értékelés nem tekinthető pontosnak, mivel a pártbizottság a határozatban említettnél lényegesen többet foglalkozott a Belügyminisztérium Borsodmegyei Főosztályának munkájával.
A politikai Bizottság e határozatának nem feladata, hogy az egyes megyei pártbizottságok ezirányú tevékenységét külön-külön értékelje. A Politikai Bizottságnak a határozat meghozatalánál az általánosítható tapasztalatokból kellett kiindulnia, olyan tényezőkből, amelyek az egész párt ezirányú tevékenységére jellemzőek.

2.) Egyetértek Földvári elvtárssal abban, hogy a sajtó és rádió sokszor helytelenül, a Politikai Bizottságról, mint a párt Politikai Bizottságáról, és nem mint a Központi Vezetőség Politikai Bizottságáról, a pártbizottságok titkárairól pedig mint a végrehajtó bizottságok titkárairól beszél.
E kérdést a Szabad Nép Szerkesztő Bizottságának néhány hónappal ezelőtt már felvetettem, ezen a téren van valami javulás, a helytelen formulát azonban még most is sok esetben használják. E kérdésre ismételten felhívtam Nógrádi Sándor elvtársnak, a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének, valamint a Szabad Nép Szerkesztő Bizottságának figyelmét.

3.) Javasolja, hogy az illetékes állami szervek adjanak konkrét útmutatást a személyzeti osztályok szerepére, feladatkörére vonatkozóan, mert a jelenlegi bizonytalanság nehezíti az egyszerusítési munkát.
Valóban fennáll a személyzeti osztályok szerepének, feladatkörének, valamint a munkaügyi osztályokhoz való viszonyának tisztázatlansága. Nincs olyan átfogó állami határozat, mely szabályozná ezt a kérdést. Jelenleg dolgoznak egy javaslaton, amely előreláthatóan október folyamán kerül a Politikai Bizottság elé, ez tisztázni fogja a személyzeti osztályok feladatkörét, az állami, gazdasági vezetéshez való viszonyát.
A személyzeti osztályok ellen - mint Maga előtt is ismeretes - különböző ellenséges, demagóg elemek széles támadást indítottak, melynek célja, a személyzeti osztályok tekintélyének rombolása, illetve azok felszámolása. Az ilyen törekvésekhez nem kis részben hozzájárultak a Szabad Népben, valamint más lapokban a kérdésről megjelent cikkek. Ezek az elemek kihasználják azokat a hibákat, amelyeket a személyzeti osztályok az elmúlt évek során kétségtelenül elkövettek. Pártszervezeteinknek fel kell lépni a személyzeti osztályok védelmében az elhangzott jogtalan bírálatokkal szemben. Ezt azért tartom szükségesnek megjegyezni, mert a személyzeti osztályok helyzetének megítélésénél e jelenséggel feltétlenül számolnunk kell.

4.) Javasolja, hogy a kádermunkában elkövetett hibák orvoslásaként egyes személyeket anyagilag is kártalanítsunk. Földvári elvtárs leveléből nem tunik ki, hogy milyen esetekre gondol, mindenkit, akit az elmúlt évek során valamilyen vélt vagy tényleges igazságtalanság ért, nem tudunk anyagilag kártalanítani. A Munka Törvénykönyve bizonyos esetekben lehetőséget nyújt arra, hogy a sérelmeket szenvedett személyeket anyagilag is kártalanítsák. Javaslom, hogy Földvári elvtárs konkrétan közölje, hogy milyen típusú esetekre gondol, mert így a kérdést jobban meg lehetne közelíteni és indokolt esetben segíteni tudnánk.

5.) Levelében megemlíti, hogy lassan folyik az államapparátus decentralizálása, az állami, gazdasági munka egyszerusítése, a munkába nem vonják be eléggé a dolgozókat. A Politikai Bizottság és a Minisztertanács számára komoly segítséget nyújtana, ha konkrétan közölné, mely kérdésekben mutatkozik vontatottság, mert így lehetőség lenne arra, hogy megfelelő intézkedéseket tehessünk.

6.) Ami a Magyar Nemzet augusztus 12-i számában a begyujtésről megjelent, az teljesen helytelen. A helyreigazító nyilatkozat közzétételét azonban nem tartom célszerunek, mert ezzel még inkább felhívnánk a kérdésre a figyelmet. A cikkben foglaltakra felhívtam a Központi Vezetőség Agitációs- és Propaganda Osztályának figyelmét.

Földvári elvtárs által felvetett egyéb kérdésekre, amelyek intézése folyamatban van - távollétemben - Kovács István elvtárs fog válaszolni.

Elvtársi üdvözlettel:

Gerő Ernő
első titkár

B.-A.-Z.m.Lt. XXXIII-5. 1. 69. fond. 127. őe. (= A megyei első titkár levelezése.) 42. sz. (s.k. eredeti)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő