Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
Botrány a Katolikus Püspöki Kar 1951. évi hűségesküje utáni fogadáson
„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”
Források
1.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hivatali személyzetének feljegyzése a püspöki hűségeskü után történtekről
1951. július 23.
K/6/2185.
Rákosi Titkárság részére
Feljegyzés
Röviden kívánunk beszámolni a filmeseknek, fotósoknak és az újságíróknak arról a minősíthetetlen magatartásáról, melyet a Püspöki Kar eskütétele alkalmából rendezett fogadáson tanúsítottak. Bár az eddigi fogadásokon sem volt fent nevezetteknek magatartása kifogástalan, azonban a legutóbbi minden eddigit felülmúlt. Ez pedig megnyilvánult a következőkben:
Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók, mint a sáskahad ellepték, és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott. A süteményt és a tortát megállás nélkül ették. Minden egyes dolgozónk felháborodással szemlélte viselkedésüket, maga az ÁVH-s [Államvédelmi Hatóság] bajtárs sem bírta szó nélkül nézni az egészet.
F. elvtársnő beszélt is a filmesek vezetőjével, B. elvtárssal és kihangsúlyozta, hogy viselkedésük minősíthetetlen. Ezt a fogadást nem az ő részükre rendezték, semmi akadálya annak nincs, hogy a fogadás után a maradványokból ne fogyasszanak, de az hogy ilyen módon viselkedjenek, ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Nemcsak az anyagiak vannak itt szem előtt tartva, hanem az erkölcsi oldala is a dolognak. B. elvtárs nem a legnagyobb elismeréssel vette a dolgot tudomásul.
Később K. elvtársnak is volt vitája egy filmessel, aki beismerte helytelen viselkedésüket.
Kérjük a Titkárságot, szíveskedjenek az ügyet a jövőre való tekintettel kivizsgáltatni.
Budapest, 1951. július 23.
aláírás aláírás
Sz. Kálmánné B. Vilmos
párttitkár hivatalvezető
aláírás aláírás
K. Ferenc F. Hilda
főelőadó Rónai [Sándor] elvtárs
személyi titkára
aláírás
L. Mihályné
gépírónő
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt, aláírt és bélyegzővel ellátott tisztázat.
2.
Minisztériumi javaslat a vizsgálat megkezdésére
1951. július 24.
Bizalmas!
Jánosi elvtárs!
Javaslom, hogy gyors és szigorú vizsgálatot tartsunk ebben az ügyben. A Sz. N. -től [Szabad Néptől] két ember volt kinn, akiktől jelentést kérek. A büntetés „nevelő hatású" legyen és hozzuk nyilvánosságra, természetesen csak a szakmában.
VII/24
H.
VII/25-én megbeszélve! H.
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, kézzel írt és aláírt tisztázat.
3.
Hartai Lászlónak, a Sajtóközigazgatási Osztály vezetőjének feljegyzése Jánosi Ferenc miniszterhelyettes részére
1951. augusztus 14.
Feljegyzés Jánosi elvtárs részére
A püspökök eskütétele alkalmával, mint erről [popup title="Mihályfi [Ernő]" format="Default click" activate="click" close text="Mihályfi Ernő (1898–1972), újságíró, kommunista politikus. A két világháború között újságíróként, szerkesztőként dolgozott, illetve tagja volt a Független Kisgazdapártnak. A háború után kisgazda politikus, tájékoztatásügyi miniszter, 1949-től az Elnöki Tanács tagja. 1951 elején népművelési miniszterhelyettessé nevezték ki. 1957-től haláláig a Magyar Nemzet című napilap főszerkesztője."] elvtársnak beszámoltam, összesen három újságíró volt jelen; a Szabad Néptől [popup title="Mérai [Tibor]" format="Default click" activate="click" close text="Méray Tibor (1924–), újságíró. A Szabad Nép, vezető munkatársa. 1953 után Nagy Imre támogatója, 1956-ban külföldre távozott, több antikommunista könyvet írt, és az emigrációs Irodalmi Újságot szerkesztette."] elvtárs, a Magyar Nemzettől M. Károly, a Magyar Távirati Irodától F. Tamás, akik az alatt az idő alatt, amíg mi ott voltunk, a legrendesebb magatartást tanúsították. Nem helytálló az a megjegyzés, hogy közülük bármelyik is berúgott volna.
A fentiek alapján magam részéről nem tartottam szükségesnek külön vizsgálat indítását.
Budapest, 1951. augusztus 14.
Dr. Hartai László
főosztályvezető
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő