Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább
Botrány a Katolikus Püspöki Kar 1951. évi hűségesküje utáni fogadáson
„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”
4.
Aláírás nélküli feljegyzés a fogadáson történtek kivizsgálásáról
1951. augusztus 23.
A püspöki kar eskütétele alkalmával történt ügy kivizsgálásánál külön-külön beszélgetést folytattam a feljegyzés aláíróival. K. Ferenc, F. Hilda és Sz. Kálmánné elvtársakkal. Kérdésemre elmondták: ez az eset nem először történt meg, de neveket mondani nem tudtak. Én egyenként megneveztem külön-külön az újságírókat és leírtam külsejüket, akkor kijelentették, hogy ők nem lehettek, mert ők a püspökök között sétáltak, és jegyzeteket készítettek. A Magyar Fotó munkatársát valamennyien ismerik, meg is dicsérték, hogy nagyon szerény és szorgalmasan végzi a munkáját, a végén ők kínáltak meg ennivalóval. Így csak a filmfotós műszakiakról lehet szó, akik a jupiter ilyen alkalmakkor fel szokták szerelni, és egyéb szerelőmunkát is végeznek. K. elvtárs elmondotta, hogy a főszerelőnek azonnal szólt is a helytelen viselkedés miatt, amit az el is fogadott. Ugyanezt megismételte B. elvtársnak is. A két ittas ember is a műszakiak közül való volt. A feljegyzéssel céljuk az volt, elkerüljék, hogy ilyen eset a jövőben megismétlődjék.
Budapest, 1951. augusztus 23.
[A feljegyzés aljára kézzel írt jegyzet:]
Jánosi elvtárs, az újságírók viselkedése tisztázva van. Ismerem a kiküldött munkatársakat, teljesen lehetetlennek tartottam, hogy ők viselkedtek volna ilyen minősíthetetlenül. A filmhíradó munkatársaival szemben alkalmazni kellene a H. által javasolt eljárást.
VII/23
Mihályfi [Ernő]
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírás nélküli tisztázat. A feljegyzésen a „L[átta] Révész, Bedőné" kézírásos aláírás szerepel.
5.
A Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár átirata a Népművelési Minisztérium Filmfőosztályának a kiszabott büntetésről
1951. november 1.
Magyar Híradó és Dokumentum
Filmgyár
Bp. [Budapest], Könyves Kálmán krt. 15.
Tárgy: Püspöki kar eskütételével kapcsolatos egyes híradó munkatársak viselkedéséről felvett jegyzőkönyv eredménye.
Hivatkozással [az] 1770/4/4-45 jelű
közöljük:
A magyar püspöki kar hűségnyilatkozata letételekor filmfelvételek alkalmával két dolgozónk, név szerint: T. György és R. Géza követett el helytelen viselkedésével fegyelmi vétséget.
Ezért T. György terheltet munkafegyelem és munkaerkölcs szabályainak megsértése fegyelmi vétségének elkövetése miatt, mely cselekménye a 34/1950 (I. 27.) MT [minisztertanácsi] sz[ámú] rendelet, mint fegyelmi szabályzat 6. §-ának (egyes) bek[ezdése] 1. pontjába ütközik, írásbeli megrovásban és 50 Ft [forint] pénzbüntetésbe részesítettük. A pénzbüntetést az 1951. évi szeptember 30. napján folyósított fizetéséből levonásba hoztuk.
Indokolás:
A lefolytatott fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy T. György a Parlamentben végzett hivatalos munka közben szeszes italt fogyasztott és leittasodott. Ilyen állapotban a munkaidő alatt feltűnően viselkedett, hangoskodott, munkatársait így különösen B. elvtársat tettleges bántalmazás kilátásba helyezésével megfenyegette.
R. Géza terheltet a 34/1950 (I. 27.) MT [minisztertanácsi] sz[ámú] rendelet mint fegyelmi szabályzat 6. §-ának (1) bek[ezdése] 1 pontjába ütköző munkafegyelem és szocialista munkaerkölcs szabályainak megsértése, fegyelmi vétség elkövetése miatt 30 Ft [forint] pénzbírság megfizetésében részesítettük, mely összeget a f[olyó] év szeptember hó 30. napján folyósított fizetéséből levonásba hoztunk.
Indokolás:
A lefolytatott fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy terhelt a Parlamentben végzett hivatalos munkáját erősen szeszes állapotban végezte s így ízléstelenül tréfálkozott, majd hangoskodással feltűnően és megbotránkoztatóan viselkedett idegenek előtt is, ami által rontotta [a] gyárunk dolgozói iránti megbecsülést.
olvashatatlan aláírás
igazgató
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. doboz) - Eredeti, gépelt, aláírt és bélyegzővel ellátott tisztázat.
6.
Feljegyzés Jánosi Ferenc miniszterhelyettes részére a vizsgálat eredményéről
1951. december 19.
Feljegyzés Jánosi elvtárs részére
A kapott feljegyzések alapján vizsgálatot indítottunk és megállapítást nyert, hogy a helytelen magatartást tanúsító két filmes a HDF [Híradó- és Dokumentum Filmgyár] dolgozója volt.
A lefolytatott fegyelmi vizsgálat eredményeképpen T. György és R. Géza világosítókat a vállalat fegyelmi bizottsága 50, illetve 30 Ft pénzbírságra ítélte, s az összeget fizetésükből levonatta.
Írásban utasítottuk a vállalatot, hogy a fegyelmi vizsgálat eredményét termelési
közöljék a dolgozókkal, olyan formában, hogy az nevelő hatású legyen.
Budapest, 1951. december 19.
K. Jenőné
Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 22.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő