Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Vígszínház és kultúrpolitika 1972–1973
„A kis dolgokban engedek, hogy a lényegben ne kelljen engedni.” (Örkény István)
"Én úgy érzem, nem szabad abból kiindulni, hogy a nézőtéren jány-drukkerek ülnek. Nem ennek a pár embernek játszanánk el a darabot, hanem annak a tömegnek, amely csak tankönyveiben tanult valamit a háborúról, nincs semmiféle elképzelése, tehát indulati állásfoglalása sem a régi rendszerről, én pedig, mint rendező úgy szeretném ezt a művet előadni, hogy a néző nemcsak megrendülne e negyedmillió szegényparaszt, „megbízhatatlan” és munkaszolgálatos áldozat áldozat szörnyű sorsán, hanem meg is gyűlölje azokat, akik a vesztőhelyre vitték őket."
Kőháti Zsolt feljegyzése
Örkény-Nemeskürty „Holtak hallgatása" c. darabjának főpróbájáról
Kulturális Alosztály
Feljegyzés
Örkény-Nemeskürty: Holtak hallgatása c. darabjának főpróbájáról
1973. január 10-én a Pesti Színházban szűk körű főpróbát tartottak Örkény-Nemeskürty: Holtak hallgatása c. darabjából.
A szövegkönyv a korábbi változathoz képest jelentékenyen módosult. Egyértelművé vált, hogy Jányt - illetőleg a Jány-féle magatartás-típust - a szerzők elítélik, és egyéniségében a Horthy-korszak fasiszta mentalitását kísérelik meg ábrázolni. Tomanek Nándor szerepfelfogásában is egyértelmű a kritikus állásfoglalás; a második részben világos és hatásos jelenet során mondják ki felette, „mégegyszer" az ítéletet (Tordy Géza mintegy a tömegek képviselője, ügyészként).
Ezzel a művel továbbra is esztétikai természetű problémák adódhatnak - magát a műfajt illetően -, ami azonban már a sajtókritikára tartozik. Néhány mozzanat így is - vita keretében - szóba került:
•- Jány hazatérésének, önkéntes felelősségvállalásának ténye túl nagy hangsúlyt kap; - a rendező, Várkonyi ezzel kapcsolatban szövegmódosítást ígért (húzást);
•- Teleki Pál öngyilkosságát a színpadon lévők tiszteletadó vigyázzállással fogadják; Várkonyi gondolkodik más megoldáson;
•- Jeremenko szövegét a katonai szakértők nem tartották eléggé világosnak és odaillőnek; Örkény elmondotta, hogy a Neues
származó nyilatkozatnál jobb dokumentumot nem sikerült találniok; a szöveg valószínűleg marad;•- a dzsentroid „tisztesség" mozzanata is a kelleténél több hangsúlyt kapott - szemben a „kisemberek" magatartás-típusával; Várkonyi apróbb változtatást ígér (pl. Stomm Marcell grófi címének elhagyását).
•- túl erős dramaturgiai hangsúlya van egy feltételezett beszélgetésnek Jány kinevezéséről, holott a darab világosan érzékeltette: miért éppen Jányra volt szükség.
Véleményem szerint a produkció intellektuális színvonala, különösen a hosszadalmasabb, érdektelenebb első rész miatt túl nagy közönségvisszhangja az előadásnak nem lesz; főképp azok nézik majd meg, akik Nemeskürty könyvét is elolvasták. Nem zárható ki persze az sem, hogy a közönség egy részében bizonyos gondolatébresztő, önvizsgálatra késztető hatást is kelthet; konkrét történelmi eseménysoron túlmutatva a folyó és lehetséges imperialista háborúk ellen adhat érveket. A bemutató a Vígszínház politikus útkeresését jelzi, de egyben színházi kritikánk vizsgája is lesz.
Budapest, 1973. január 11.
Kőháti Zsolt
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 36. cs. 24/1972. ő. e. (MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály) - Géppel írt tisztázat saját kezű aláírással.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
1910
1916
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
1941
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
1941
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
1950
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő