Átadják a Keleti-főcsatornát.Tovább
Embernek maradni
Erb Jenő munkaszolgálatos századparancsnok-helyettes a II. világháborúban
Egy volt munkaszolgálatos levele hajdani parancsnokának
„Én Önre – és meggyőződésem, hogy minden életben lévő volt bajtársam – szeretettel gondolok, és mindenkor mintaképül állítom Önt, mint aki abban a nehéz időben, amikor minket zsidókat a rendelkezések sújtottak, Ön mint századparancsnok helyettesünk (de gyakorlatilag századparancsnokunk volt) mindent megtett nehéz sorsunk enyhítésére, még a német megszállás után és a nyilas hatalomátvétel után is, amíg Ön velünk volt.”
Forrás
G. L. egykori munkaszolgálatos levele hajdani parancsnokának, Erb Jenőnek
1970. március 30.
„Arlington, Va. March 30, 1970
Kedves Erb Jenő Úr!
Ha a feladót nézi, az nem sokat árul el Önnek, mert nem tartom valószínűnek, hogy erre a nevemre emlékezne, hisz eredeti nevemet csak a felszabadulás után változtattam meg a mai nevemre. Az eredeti nevem: G. L. és az Ön századában szolgáltam (hála Isten) és együtt voltam Önnel, amíg Önnel az a sajnálatos szerencsétlenség nem
. A felszabadulás után pedig a bátyám cukorka üzletében a Jókai téren volt rövid ideig egy kis élelmiszer üzletem. Ezek után azt hiszem, semmi kétségem sincsen, hogy emlékezni fog rám. Én Önre - és meggyőződésem, hogy minden életben lévő volt bajtársam - szeretettel gondolok, és mindenkor mintaképül állítom Önt, mint aki abban a nehéz időben, amikor minket zsidókat a rendelkezések sújtottak, Ön mint századparancsnok helyettesünk (de gyakorlatilag századparancsnokunk volt) mindent megtett nehéz sorsunk enyhítésére, még a német megszállás után és a nyilas hatalomátvétel után is, amíg Ön velünk volt. És ennek tudható be, hogy ottlétéig csak egyetlen halottunk volt (), aki[t] azon az emlékezetes visszavonuláskor (mikor szekereket és ágyúkat toltunk fel a szerpentinen) egy ágyútalp agyonnyomta.[!]Én 13 éve élek itt az Egyesült Államokban, viszonylag nyugodt életkörülmények között, sikerült ez idő alatt a jövőmet megalapozni, életet teremteni. Egy lakás és házfestő vállalatom van, ami az ún. nyugodt megélhetést biztosítja. A lányom öt évvel ezelőtt kijött, mint látogató, itt tudtam tartani, és két évvel ezelőtt férjhez ment egy repülő ezredeshez, Californiában lakik, kifogástalan életkörülmények között és boldogan. 1958 szeptemberében látogatóban voltam otthon feleségemmel (közben ismét megnősültem itt), de Pécsett csak két órát töltöttem, amíg a temetőbe mentem imádkozni. Így sajnos senkivel sem tudtam találkozni. Jövőre szándékozok ismét hazamenni, és remélem akkor sikerülni fog Önnel is találkoznom.
Nyilván felmerül Önben a kérdés, hogy mi késztetett engem ennek a levélnek a megírására. Őszintén mondom, semmi különös okom nem volt, mint a napokban a kezembe került egy érdekes könyv, ami a régi időkkel foglalkozott és különösen sok esetet említ az akkori idők kegyetlenkedéseiről a munkaszolgálatosokkal. Ez ébresztett fel bennem gondolatokat az együtt töltött időről és szeretném, ha válaszolna és közölne levelében sok pécsi érdekességet, valamint hogy kik vannak még meg otthon a régi bajtársak közül. Igen, sajnos arra is kell gondolni, hogy kik vannak meg, mert bizony, ha nem is öregedtünk meg, az idő bizony eljárt. Én is a 63. évemben vagyok, de hála Isten jó egészségben. Remélem Önről és kedves családjáról ugyanazt fogom olvasni kedves levelében.
Szívélyesen üdvözlöm a kedves családjával együtt: L. J. G.
 |
 |
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 14.
1956
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő