Lógósok vagy bűnbakok?

Fáy csendőr főhadnagy 1918. április 20-án kelt losonci jelentése szerint falun az a hír járja, hogy a zsidó boltokban „3-4 egészséges, harctérre való felmentett fiatal erős ember van, aki ok nélkül, csupán gyávaságból eszközölte ki felmentését." A jelentés következménye, hogy Szurmai Sándor honvédelmi miniszter, aki 1917 februárjában váltotta Hazai Samut a tárca élén, az izraelita vallású felmentettek ellenőrzésére és a nógrádi néphangulat lecsillapítására bizottságot küldött ki Fráter Jenő honvéd huszárezredes vezetésével. Erről 1918. június 16-án átiratban értesítette Teleszky János pénzügyminisztert, hivatkozva az állítólagos visszaélésekre. (Lásd az 1. számú forrást!) Csatolva megküldte neki a belügyminiszter 1918. május 21-ei átiratának másolatát, melynek tárgya a Nógrád vármegyei néphangulatról szóló Fáy-féle jelentés. (Lásd a 2. számú forrást!)

1. A honvédelmi miniszter átirata a Nógrád vármegyei izraelita vallású katonai szolgálat alól felmentett személyek bizottsági ellenőrzéséről. Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-4855

Fáy főhadnagy jelentésében az V. számú csendőrkerület Losonci szakaszánál megtartott szemleutazásai tapasztalatáról számolt be. Állítása szerint a parasztok és a munkások végsőkig el vannak keseredve, mert miközben a háború viszontagságait és nélkülözéseit viselik, úgy érzik, hogy a zsidók nem veszik ki arányos részüket a háborús terhekből. Az a közvélekedés terjedt el, hogy a zsidók kibújnak a háborús kötelezettségek alól, és míg mások szenvednek, nélkülöznek, közülük sokan a háború alatt is üzletelnek és gazdagodnak, s miközben a sok egyedül maradt parasztasszony urát még szabadságra sem engedik haza, hogy földjét megművelhesse, közben „a zsidónak mindent szabad, attól nem requirálnak olyan szigorral, annak van gabonája." A felháborodott bányászok között az a beszéd járta, hogy majd a háború után rendet tesznek a zsidók között, majd bosszúból „megapasztják egy kicsit a számukat."

2. A belügyminiszter átirata a honvédelmi miniszternek a Nógrád vármegyei néphangulatról szóló jelentéssel. Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-4855

A belügyminiszter a jelentést tartalmazó átiratában azzal a javaslattal fordult a honvédelmi miniszterhez, hogy „az izraelita vallású felmentéseknek esetleges revízióját elrendelni méltóztassék." A honvédelmi miniszter átiratában közölte a felmentések ellenőrzésére és a hadkötelezettséggel kapcsolatos visszaélések kivizsgálására felálló bizottság összetételét, s egyben felkérte a pénzügyminisztert, hogy tárcája részéről jelöljön tagot a

. Ez utóbbi június 20-án meg is történt, a pénzügyi tárca dr. Havas Jenő miniszteri titkárt delegálta. A vegyes összetételű revíziós bizottságba egy-egy tagot adott a hadügyminisztérium, a belügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium, valamint a honvédelmi minisztérium 21. osztálya, s a bizottság elnökéve Fráter Jenő huszárezredest nevezte ki a honvédelmi miniszter.

A bizottság június 25-én kezdte meg a ténykedését Losoncon, tudhatjuk meg Fráter július 4-én kelt jelentéséből. (Lásd a 3. számú forrást!) A losonci polgármesteri hivatalban Fáy Gyula csendőr főhadnagy „32 oly losonci legnagyobbrészt izraelita egyént nevezett meg, akiknek otthon tartózkodása a lakosság szemében visszatetszés szül." A bizottsági vizsgálat megállapította, hogy a 32 személy közül csak 17 fő volt felmentve katonai szolgálat alól. Ezenkívül két rokkantat már elbocsátottak a katonaságtól, további két fő pedig már túl volt a katonaköteles koron. A maradék 11 tényleges szolgálatot teljesített, ám Fáy főhadnagy, valamint Wagner Sándor losonci polgármester és Kuzma Andor losonci rendőrkapitány olyan információval szolgált, hogy többségük a 25. gyalogezred pótezred parancsnokságától „úgyszólván állandó szabadságot élvez, úgy hogy az illetők Losonczon katonaruhában részint polgári foglalkozásaikat űzik, részint pedig a kávéházakban töltik idejüket."

3. A Nógrád vármegyei felmentettek ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentése. Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-5847

A losonci polgármester és a rendőrkapitány egybehangzó véleménye szerint a 17 felmentettből 12 fő felmentése indokolt és közérdekből szükséges, öt fő felmentését azonban nem tartották indokoltnak és visszavonását javasolták. Úgy ítélték meg, hogy „közülük hárman foglalkozásukban feltétlenül, kettő pedig pótlás mellett nélkülözhető". Az öt fő közül hármat személyesen is beidézett és kihallgatott a bizottság. Két zsidó kereskedő felmentését ezután hatálytalanították. Egyikük, Sacher Gyula tisztviselőként dolgozott Lőwy Adolf gabonabizományos cégénél. Mivel a cég irodájában többen dolgoztak, Lőwy három felmentett fia, valamint egy katonaköteles koron túli alkalmazott, ezért Sacher felmentését a bizottság érvénytelenítette, s 48 órán belüli bevonulásra kötelezte. Hasonlóképpen járt el a bizottság Kohn Márkus esetében is, aki a jelentés szerint kisforgalmú fűszerüzlettel rendelkezett, ahol általában a felesége dolgozott, a tulajdonos csak ritkán tartózkodott az üzletben. Másképp döntött viszont a bizottság a harmadik személy, Lengyel Dezső esetében. Mivel ő egyedül gazdálkodott ipolygalsai bérelt birtokán, s oda naponta kijárt Losoncról, ezért felmentését indokoltnak minősítették. A negyedik személyt, Somló Náthánt, a Fronciere Biztosító Intézet losonci fiókintézetének főtitkárát a „pótlás mellett nélkülözhető" kategóriába sorolták, s felmentési idejét korlátozták az 1918. augusztus 31-ig terjedő időszakra.

A bizottsági jelentés alapján a honvédelmi miniszter 1918. július 23-án értesítette a Fronciere Biztosító Társaság vezérigazgatóságát Somló Náthán felmentésének a korlátozásáról, és kérte pótlását más, szolgálatra alkalmatlan vagy hadköteles koron túli, idősebb személlyel. (Lásd a 4. számú forrást!)

4. A Fonciére Biztosító Társaság vezérigazgatósága értesítése Somló Náthán felmentésének korlátozásáról. Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-5847

Az ötödik személy, akinek felmentését kifogásolták, a losonci Általános Bank ügyvezető igazgatója, dr. Bazovszky Lajos nem zsidó volt, hanem evangélikus szlovák (szlovák neve Ľudovít Bazovský), akiről a jelentés csak annyit jegyzett meg, hogy a losonci polgármester és a rendőrkapitány szerint „megbízhatatlan pánszláv agitátor hírében áll", s akinek a politikai megbízhatóságára vonatkozóan közelebbi információk beszerzését javasolta bizottság. A jelentés azonban nem említi meg sem szlovák származását, sem felekezeti hovatartozását, és tevékenységéről és a helyi elittel való konfliktusáról is hallgat. Annyit mindenestre érdemes megemlíteni róla, hogy ügyvédként került Losoncra, ahol 1909-ban megalapította az Általános Bankot, s annak elnöke lett. Mivel szlovák identitását öntudatosan vállalta, a helyi magyar társadalmi elit kirekesztette, s valóságos lejárató hadjárat indult ellene még a háború előtt, még a városi képviselőtestületből is

.

Mint a 14 oldalas bizottsági jelentésből kiderült, a revíziós bizottság kiszállt több nógrádi településre, Balassagyarmaton és Salgótarjánon kívül Poltárra, Vilkéré és Fülekkelecsénybe is. Meghallgatott több járási főszolgabírót, községi bírót és jegyzőt, számos felmentett, illetve szabadságolt katona ügyét vizsgálta, több felmentést hatálytalanított, másokat helyben hagyott. Fráter jelentésében megjegyzi, hogy néhány személy feltűnően sűrű szabadságolása miatt intézkedett, hogy „nyilvántartassanak, s amennyiben újból haza szabadságoltatnának", erről ő maga értesítést kapjon. Azt is jelentette, hogy több helyi

szerint a lakosság körében fokozza az elégedetlenséget, hogy „míg az ő hozzátartozóik évek óta frontszolgálatot teljesítenek, addig az odavaló izraelita egyének, mint bevonult katonák pótzászlóaljakhoz beosztva „úgyszólván állandó szabadságot élveznek, s otthon tovább is polgári foglalkozásaikat űzik". Ezért „a néphangulat megnyugtatása céljából azt tanácsolja, hogy a Nógrád vármegyei póttesteknél szolgáló, „arcvonalbeli szolgálatra nem alkalmas izraelita vallású egyének lehetőleg ne lakóhelyükön teljesítsenek szolgálatot, hanem más alakulathoz osztassanak be [...] a nélkül, hogy az előírt szabadságon kívül is hazabocsájtassanak." Javasolja azt is, hogy a katonai parancsnokság utasítsa a kassai munkásgyűjtő parancsnokságot, hogy „a salgótarjáni kőszénbányához ne odavaló izraelita egyéneket vezényeljen ki". Az eddigi felmentési gyakorlattal kapcsolatban a jelentés kifogásolja, hogy a Haditermény Rt és a különböző központok a főispán kikerülésével terjesztették fel a felmentettek névsorát, azt csak a Kereskedelmi és Iparkamara véleményezte. A felmentési visszaélések megakadályozása érdekében azt tanácsolja, hogy - a korábbi gyakorlattal szakítva - ezentúl a főispán véleményezze a felmentéseket.