„Szabadok voltunk, csak éppen nem tudtunk mit kezdeni a szabadságunkkal.”

Átmeneti gyűjtőtábor Hillerslebenben és Alpenjägerben

„Hazafelé, útközben hallottam, hogy valaki a szokás hatalma alatt azt mondja a szomszédjának: »Hitlert merte utánozni és nem lőtték tarkón! Csodálatos! Csodálatos!« Igaza volt, csodálatos volt.”          

Az Alpenjäger-kaszárnya

Az ausztriai Welsben és környékén 1945 tavaszától huszonhárom betegtábor üzemelt, amely 15 500 volt foglyot látott el, ehhez még további négy kórházban ápoltak 6800 egykori häftlinget. Mindezek közül megközelítőleg 12 000 magyar deportált állomása volt az Alpenjäger-kaszárnya, ahová június első hetében 5360 volt deportáltat gyűjtöttek 

.


9. Ezt az igazolást Grosz Andor kapta a táborparancsnokságtól.
Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2013.179.14.

Wellsben az amerikaiak az első deportáltak megérkezésekor szabadrablást engedélyeztek: „Taposunk a cukorban, kávéban. Egyesek bicskával csak egyszerűen kihasítják a cukros zsákot, alátartják a szájukat s mintha vizet innának a csapon, úgy nyelik a kiömlő cukrot." Az élelemraktárhoz hasonló sorsra jutottak a katonai ruharaktárak is: „néhány órán belül hemzseg a kaszárnya az újdonsült náciktól". A féktelenség miatt betegek lettek az emberek, ráadásul nem lehetett normális ellátást biztosítani, beosztva elég lett volna egy darabig az a mennyiség, amelyet rövid idő alatt elherdáltak. Idővel itt is beállt a fordulat: az amerikaiak lezárták a tábort, kórházat, ambulanciát nyitottak, gyógyszert szereztek, megszervezték a takarítást, fertőtlenítést, az udvaron máglyákban égettek el a tetves 

.

Különféle, válogatott hányattatások után Nádas Erzsébetet és társait május 9-én parasztszekereken vitték Wellsbe. Első benyomásairól így írt visszaemlékezésében: „Ha nem szabadultunk volna fel, azt hinném, hogy egy újabb koncentrációs táborba kerültünk. A nagy kaszárnyába zsúfolták be a környék összes deportáltjait. Egy sötét előszoba padlóján töltöttük az éjszakát. Mindenki beteg, a WC-k megteltek, kiömlöttek a folyosóra, a lépcsők és a folyosók össze vannak rondítva." Egy volt irodaépület kicsi szobáját foglalták el, másnap reggel az udvaron sorba álltak, tejet, kenyeret, vajat kaptak. A ruharaktárból német katonaruhákat osztottak szét. „Szobánkban kis dobkályha állt, abban tüzet raktunk, tetején lavórban vizet melegítettünk és végre egy év után, tisztára súroltuk magunkat. Az ágyban szalmazsák volt, katonaköpennyel takaróztunk, és itt töltöttük el az első nyugodt éjszakát. [...] Fekszem a katonaágyon, a katonakabáttal betakarva, rajtam egy rongyos, de tiszta kombiné, szívom az ablakon beáramló tiszta levegőt, csönd van, semmim sincs, Felszabadultan lélegzem, szabad vagyok, és ez boldoggá és reménykedővé tesz. Nem kívánok semmit, csak hogy ez a testi, lelki nyugalom, amely most eláradt bennem, még soká 

."

A katonai parancsnokság és a magyar csoport között Auspitz Ignác, a magyar fogolycsoport táborparancsnoka igyekezett közvetíteni. Alsóbb szinteken a szobaparancsnok tisztsége bukkan fel, ennek betöltői alkották a szobaparancsnoki kart, amely szobaparancsnoki üléseket tartott. A katonai kormányzat utasítására a különböző nemzetek táborparancsnokainak - nevüket, állampolgárságukat, nemüket és korukat tartalmazó - listát kellett vezetniük a tábor lakóiról, melyet szükséges volt naponta frissíteni. Heti értesítésben kellett referálni a katonai igazgatásnak és a vételező egységeknek 

.

Ami a szabad mozgást illette, a táborlakók csak a tábor területén tartózkodhattak, akiket kilépési engedély nélkül ezen kívül találtak, azokat 

. Emellett mindennemű jármű használatát megtiltották, tilos volt az olyan élelmiszer tárolása, amely nem hivatalos vételezés útján került be, a rablást és lopást a legszigorúbban büntetették. Ez mindenkire egyformán vonatkozott, ahogyan az amerikai tisztek parancsai is, melyeket a legszigorúbban kellett . A „csencseléstől", lopástól úgy próbálták elrettenteni a deportáltakat, hogy kollektíve mindenkit a kedvezmények, segélycsomagok megvonásával fenyegettek meg.

10. Engedély Nemes Katalin részére a 869. tüzérségi zászlóalj vezetőségétől, mely szerint munkája miatt Wels 10 km-es körzetében szabad mozgást engedélyeznek számára.
Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.445.7. 

Néhány szemléltető példa a közbiztonság és közrend fenntartását megcélzó retorziók közül: az élelmiszerjeggyel való visszaélés harmincnapi cigarettaadag megvonását, súlyosabb esetben elzárást, részben sötétzárkát, a konyháról történő lopás pedig öt nap fogdát vont maga 

. A városban igazolatlanul tartózkodókat az állomásparancsnokság első esetben 24 órás elzárással, második esetben háromnapi, kenyéren és vízen való fogva tartással büntette . Az a szakács, aki megütött egy táborlakót, elveszítette az állását : „Kahán József szennyvizet öntött ki. Büntetése ötnapi cigarettamegvonás. Az ítélet végrehajtása 30 napra felfüggesztetett."

Auspitz adta elő a parancsnokságnak a magyarok kifogásait és panaszait, amelyek legfőképpen az elzárások, verések miatt fogalmazódtak meg. Egyik reggel például a magyar pilóta-tábor lakóiból néhányat egy amerikai katona felsorakoztatott, egyikükbe belerúgott, aztán valamennyiüket csuklózásra, „izomtépő gyakorlatokra" fogta. A megalázó tortúra során egyik férfinek még a lába elé is lőtt, majd fogdába vitte őket. Bűnük a kijárási tilalom megszegése 

.  Auspitz szerint ugyanakkor bizonyos szempontból a deportáltak sem mutatkoztak kellőképpen együttműködőnek, nem voltak az amerikaiak segítségére, nem tartották be a hozott szabályokat. Auspitz próbálta menteni a parancsnokságot, amely nem kisebb feladat elvégzése közben követett el hibákat, mint - csak a welsi körzetben - 78 ezer különböző nemzetiségű embert táplálása. Ez azonban az ellátásban okozott fennakadásokat illetően kérhetett megértést és türelmet, a fentihez hasonló incidensek tekintetében .

11. Grosz Andor hazaküldött üzenete az Alpenjägerkaserne Táborparancsnokság levelezőlapján.
Jelzet: Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2013.179.10. 

Átiratban:

F: Grosz Andor, Wells Laktanya

„945. máj. 30.

Kedves Irén néni!

Nagy probléma elé kerültem, mikor e lap megírását engedélyezték. Kinek írjak? Midőn eldöntve a kérdést Irén nénihez fordulok írásommal, teszem ezt abban a reményben, hogy a posta a túloldali régi címen megtalálja.

Helyszűke miatt ezúton csak azt közlöm, hogy jelenleg Linz mellett Welsben, egy a magunk be- és átrendezte kaszárnyában viszonylag elég jó körülmények között, de óriási szomorúságban és gyászban vagyok. Apuka még húsvét napján sok-sok gyaloglás közben nagyon-nagyon gyenge és rossz kondícióban lemaradt mellőlem Bécshez közel. Sajnos a lemaradtak mind elpusztultak. (Bővebben szóbelileg.) Jóska bácsira bízom és kérem a fenti szomorú hír közlését, de ha jobbnak látja, inkább én mondom el majd, így a nagy szomorúságban talán érkezésem kis örömet vegyít drága anyukámnak. Tehát Jóska bá' döntsön, fent írottak közül mit közöl szeretteimmel. Bízva, hogy mindenkit egészégben hamarosan otthon találok, kézcsók, Bandi."

Ezen a napon történt november 25.

1909

Kossuth Lajos földi maradványait a budapesti Kerepesi úti temetõben felépített mauzóleumban az evangélikus egyház szertartása szerint...Tovább

1915

August von Mackensen német tábornagy seregei győzelmet aratnak Rigómezőnél. A szerb hadsereg maradéka Albániába vonul vissza.Tovább

1918

A Vajdaságot a Szerb királyság részének nyilvánítják és kimondják a Róth Ottó-féle Bánáti Köztársaság felszámolását.Tovább

1927

A magyar felsőház elfogadja azt a törvénycikket, amely szerint március 15. nemzeti ünnep lesz Magyarországon.Tovább

1936

Antikomintern paktum létesül Németország és Japán között, Olaszország 1937-ben, Spanyolország 1939-ben csatlakozik hozzá.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő