Az angol, az amerikai és a szovjet kormány tájékoztatása az 1945. december 3-6. között folytatott prágai tárgyalásokról

KÜLÜGYMINISZTER
133/res. Be-1945. szám

Követ Úr!

A magyar és csehszlovák kormányok kiküldöttei között Prágában, folyó év december hó 3., 4., 5. és 6. napján folyt tárgyalásokról van szerencsém a szovjet/angol kormányt (az Amerikai Egyesült Államok kormányát) az alábbiakban tájékoztatni.
A tárgyalások kiindulópontjaként a csehszlovák kormány által készített „Propositions pour les négociations" című szöveg szolgált (A. melléklet). E javaslat lényege az, hogy Csehszlovákia és Magyarország kölcsönös lakosságcserét hajtanak végre, éspedig oly módon, hogy a Csehszlovákiába való áttelepítésre önként jelentkező magyarországi szlovákok helyébe velük azonos számú magyar telepíttetnék át Csehszlovákiából Magyarországba. A lakosságcsere után fennmaradó magyarokat pedig, vagyonuk elkobzása után, a csehszlovák kormány kitelepítené Magyarországra.
A magyar delegáció kijelentette, hogy a magyar kormány a lakosságcserét sem a demokrata elvekkel egyezőnek, sem humánusnak nem tartja, ezért a maga részéről azt nem helyesli. Attól a céltól indíttatva azonban, hogy a két ország között az ellentéteket enyhítse, és hogy baráti kapcsolatok kiépítésére alkalmasabb légkört teremtsen, hozzájárul a lakosságcseréhez azzal a kiegészítéssel, hogy a kicserélendő magyarok közé beszámítandók a csehszlovákiai magyarok alábbi csoportjai:

a) azok a volt csehszlovák állampolgárok, akiket a csehszlovák hatóságok kiutasítottak vagy egyéb intézkedésekkel kényszerítettek Magyarországra költözni, amennyiben előző lakhelyükre nem szándékoznak visszatérni;
b) azok a volt csehszlovák állampolgárok, akik a csehszlovák hatóságok elzárkózása folytán nem tudnak Szlovákiában lévő állandó lakhelyükre visszatérni;
c) ezt követően kicserélésre kerülnének a csehszlovák szempontból bírói fórum által nemzetellenesnek nyilvánított, de fasisztáknak nem tekinthető egyének.

E kategóriák kimerülése után a lakosságcseréhez még szükséges csehszlovák állampolgárságú magyar nemzetiségű személyek kiválasztásának módja (lakhely, foglalkozási megoszlás, vagyoni helyzet stb.) tekintetében a felek külön egyeznének meg.
A magyar delegáció azt javasolta továbbá, hogy a cserénél közreműködő bizottságok nemzetközi jellegűek legyenek, éspedig oly módon, hogy azokban a két érdekelt állam képviselőin kívül a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői is helyet foglaljanak.
A kicserélendő magyarokra vonatkozólag hozott összes diszkriminatív jogfosztó rendelkezések hatálytalanítandók volnának. Ily módon azok in integrum restitutióban és esetleg krátérítésben is részesítendők volnának a csere végrehajtása előtt.

A fentiekben körvonalazott feltételek mellett történő lakosságcserének azonban a magyar álláspont szerint feltétele volna, hogy a lakosságcsere végrehajtása után Csehszlovákiában visszamaradó magyarságnak a sorsa megfelelő rendezést nyerjen. Teljesen elfogadhatatlan az az álláspont, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiában visszamaradó magyarság minden további nélkül Magyarországra telepíttessék.
Csehszlovák részről viszont ismételten kifejezésre jutott az az álláspont, hogy Csehszlovákia nemzeti állam akar lenni. Ezért a nemzeti egység kiépítése érdekében szükségesnek tartja a lakosságcsere után fennmaradó magyarok túlnyomó többségének Magyarországra való kitelepítését és azt, hogy a Csehszlovákiában visszamaradó magyarok számára kisebbségi jogok ne biztosíttassanak.
A magyar álláspont szerint a Csehszlovákiában maradó magyarságnak mindenesetre kisebbségi jogok biztosítandók. Vagy ha Csehszlovákia erre nem hajlandó és ragaszkodik a magyarok kitelepítéséhez, akkor az őslakos földművelő magyarság kitelepítése csakis földterület átengedésével egyidejűleg valósítható meg. Addig is azonban, amíg a Csehszlovákiában visszamaradó magyarság sorsa közvetlen tárgyalások útján vagy nemzetközi döntéssel, illetőleg a békeszerződésekkel végleges rendezést nyer, biztosítandó volna részükre a személyi, vagyoni és jogbiztonság, úgy amint az 1938. november 1-én fennállott. E felfogás annál inkább jogos, mert Csehszlovákia, valamint a Szövetséges és Társult Főhatalmak között 1919. szeptember 10-én kötött

jelenleg is érvényben van. Tekintettel mégis arra, hogy ideiglenes jellegű rendezésről volna szó, a politikai jogok biztosításához a magyar kormány nem ragaszkodnék.

A tárgyalások során a csehszlovák kormány hajlandónak mutatkozott 1946. január 31-ig felfüggeszteni a magyarok kiutasítását és áttelepítését, valamint a magyar nemzetiségű olyan személyek vagyonának elkobzását, akik nem vétettek a csehszlovák köztársaság ellen. Utóbb a csehszlovák delegáció még néhány kisebb jelentőségű jogfosztó rendelkezéssel kapcsolatban is tett engedményt (pl. a magyaroktól megvont nyugdíjak helyett kilátásba helyezte szociális segélyek folyósítását), és elállt attól is, hogy a felfüggesztést csak 1946. január 31-ig terjedő hatállyal eszközölje.
Ennek ellenére is azonban a b) alatti mellékletben feltüntetett diszkriminációs rendelkezések a vagyonelkobzási dekrétum kivételével érvényben maradtak volna. Ezek közül különösen súlyos az állampolgárságtól való megfosztás, ami a további diszkriminációk alapja. Az állampolgárságtól való megfosztás a magyarság helyzetét teljesen bizonytalanná, és gazdasági tevékenység kifejtését egyenesen lehetetlenné teszi. A diszkriminációs közmunkarendelet pedig arra ad módot, hogy közmunkák címén a magyarokat erőszakosan széttelepítsék.
Az engedmények ily módon nem biztosították volna a csehszlovákiai magyarság minimális jog-, vagyon- és személybiztonságát addig sem, amíg sorsuk végleges elrendezést nem nyer. Ezért a magyar delegáció nem járulhatott hozzá a megegyezéshez a csehszlovák kormány által kilátásba helyezett engedmények alapján. De nem tehette ezt már csak azért sem, mert még ideiglenes jelleggel sem fogadhatott el olyan rendelkezést, amely a csehszlovákiai magyarságot minden erkölcsi és jogi alap nélkül, tisztán származási okok miatt, kollektív büntetéssel sújtja, és el akarja távolítani. Ilyen magatartással tulajdonképpen azokat a hitlerista eszméket szankcionálta volna, amelyek ellen a háború folyt, és amelyeknek Magyarország is tragikus sorsát köszönheti.
A fentiek folytán a magyar kormány tisztelettel kéri a szovjet/angol kormányt (az Amerikai Egyesült Államok kormányát), hogy szíveskedjék támogatni a magyar kormánynak azt az álláspontját, amely szerint a Magyarország és Csehszlovákia között esetleg megkötendő lakosságcsere-egyezménnyel egyidejűleg Csehszlovákiában a magyarságot sújtó jogfosztó diszkriminációs rendelkezések en bloc hatályon kívül való helyezésével és a törvényes rendelkezéseken is túlmenő üldözések megszüntetése útján biztosíttassék a magyarság számára a félelemtől és nyomortól mentes élet addig is, amíg sorsukat végleges rendezés el nem dönti.
Tisztelettel kéri továbbá a magyar kormány a szovjet/angol kormányt (az Amerikai Egyesült Államok kormányát) arra, hogy a lakosságcsere-egyezmény megkötése esetén, az egyezmény végrehajtásánál közreműködő vegyesbizottságba képviselőjét kiküldeni szíveskedjék.
Szükségesnek tartja végül a magyar kormány még azt hangsúlyozni, hogy Magyarország jelenlegi válságos gazdasági helyzetében lakosságcsere is csak oly módon valósítható meg, hogy ebből újabb gazdasági teher ne származzék az országra nézve.

Budapest, 1945. december 11-én.

[Gyöngyösi János
külügyminiszter]

 

A) Melléklet    

A csehszlovák fél tárgyalási javaslatai

1/ A lakosságcsere kérdése.

2/ Magyarország jóvátételi és visszaszolgáltatási kötelezettségének teljesítése.

A kérdés megoldásánál a mi oldalunkról elsősorban a következőket vesszük számításba:

1/ Megoldandó a magyarországi szlovák lakosság és a szlovákiai magyarok kölcsönös cseréje. A magyarországi szlovákok átköltöztetése az önkéntesség alapján történik, s Csehszlovákia ezzel egyező számú magyart költöztet át Magyarországra.

2/ A lakosságcsere előkészítésére csehszlovák szakértőkből és jogászokból álló bizottságot küldünk Magyarországra, melynek biztosíttatik a szabad mozgás, valamint a magyarországi szlovákok hazatelepítése megszervezésének és végrehajtásának lehetősége. A magyar hatóságok részükre minden segítséget és támogatást tartoznak megadni.

3/ A lakosságcsere végrehajtása során a magyarországi szlovák áttelepülők és a szlovákiai magyar áttelepülők számára engedélyeztetik, hogy egyidejűleg átszállítsák az ingó vagyonukat, élő és holt javaikat (kocsijukat, mezőgazdasági felszerelésüket, lovaikat, szarvasmarháikat, sertéseiket és birkáikat stb.). Ha a repatriáló abban az országban, ahol addig lakott, ingatlanát vagy holt vagyonát stb. eladja, vagy elcseréli az ő ellenében a másik országba áttelepülővel, ezt megteheti, és szabadon rendelkezhet a javai felől az adott államban érvényes rendelkezések keretei között. Az áttelepülőt kártalanítani kell földjeik és egyéb ingatlan vagyonuk után, esetenként szabadon el is adhatják ezeket, figyelemmel annak az államnak a hatályos jogszabályaira, ahol addig éltek.

4/ Azok a magyarok, akiket nem cserélnek ki magyarországi szlovákokra, kényszerítve lesznek az áttelepülésre, kivéve azokat, akik a vonatkozó rendeletek és rendelkezések értelmében a csehszlovák nemzetbe felvételt nyernek (antifasiszták, Csehszlovákiáért harcot folytatott személyek stb.).
Az ellenséges elemek stb. vagyonának elvételére vonatkozó rendeletek és rendelkezések ezekre az áttelepítendő magyarokra is alkalmazandók.

5/ Azok a magyarok, akiket a csehszlovák nemzetbe felvettek, kedvezményezettjei minden állampolgári jognak, tagjai lehetnek a csehszlovák törvényhozásnak, de nem tarthatnak igényt a kisebbségi jogokra (nyelvük használatára, kisebbségi oktatásra stb.).

6/ A lakosságcsere koordinálására csehszlovák-magyar vegyes bizottság alakítandó. A csehszlovák hivataloknál, Csehszlovákia területén csak a bizottság csehszlovák tagjai, a magyar hivataloknál, Magyarország területén pedig a magyar tagok hivatottak eljárni.

7/ A magyar és a csehszlovák kormány kötelezi magát, hogy semmiféle akadályt nem gördít a magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok egyénileg végrehajtandó repatriálása elé. Ellenkezőleg, az egyének áttelepítése kölcsönös jóindulattal, a hatóságok teljes együttműködésével hajtandó végre.

8/ A magyar sajtóban és rádióban felfüggesztendő minden revizionista propaganda, így a lakosságcsere elleni is.

9/ A két állam sajtója éppen ellenkezőleg, pozitív magatartást tanúsít a lakosságcsere tekintetében.

10/ A szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok esetében meg kell szüntetni minden áttelepítést, kitelepítést és belső átköltöztetést. Kivételt képeznek a háborús bűnösök és azok a magyarok, akik az 1938. november 2-a után a bécsi döntés által érintett területre települtek át.

            Prága, 1945. december 3.

 

B) Melléklet:   

A csehszlovákiai magyarságra hozott diszkriminációs jogfosztó rendelkezések

I.

Elnöki dekrétumok

Elnöki dekrétum 1945. május 19-ről. 5. szám. A magyarok vagyonának állami felügyelet alá való helyezése. Megjelent 1945. május 23. 4. számú füzet.
1945. június 21. 12. számú dekrétum. Megjelent 1945. június 23-án. A magyarok földtulajdonának kártérítés nélkül való elkobzása. 7. számú füzet.
1945. július 17. 27. számú dekrétum. Megjelent 1945. július 19. A belső telepítésügyi hivatal létesítése. 13. számú füzet.
1945. július 20. 28. számú dekrétum. Szláv lakosság telepítése elkobzott magyar földtulajdonokra. 1945. július 26-án jelent meg. 14. számú füzet.
1945. augusztus 2. 33. számú dekrétum. A magyar nemzetiségűek elvesztik állampolgárságukat. Megjelent 1945. augusztus 10. 17. számú füzet.
1945. szeptember 19. 71. számú dekrétum. A magyar nemzetiségűek közmunkára való igénybevétele. Megjelent 1945. szeptember 27-én. 32. számú füzet.
1945. szeptember 20. 45. számú dekrétum. Értékpapíroknál, betétkönyveknél fel kell tüntetni a nemzetiséget. Megjelent 1945. szeptember 23. 45. számú füzet.
1945. október 25-én kelt elnöki dekrétum az ellenséges vagyon elkobzásáról, amely szerint egyebek között elkobzás alá esik a magyar személyek minden vagyona, s az elkobzás alól csak a legelemibb életszükségletek kielégítésére irányuló ingó vagyont vonja ki (némi ruha, ágynemű, fehérnemű, stb.).

Dekrétum-tervezet a magyarok perlési jogának korlátozásáról. (Národná Obroda, 1945. október 28.)

II.

A Szlovák Nemzeti Tanács határozatai alapján foganatosított intézkedések

1. Kulturális sérelmek

1) A magyar közép- és polgári-iskolák bezárása.
2) A magyar tanítók elbocsátása.
3) Magyar istentiszteleti nyelv betiltása a szlovák politikai hatóságok részéről több helyen.
4) Magyar egyházi személyek kiutasítása.
5) Minden magyar kulturális, társadalmi stb. egyesület, társulat feloszlatása és vagyonának elkobzása.
6) A magyar nyelvhasználat megtiltása több városban plakátok és különféle hatósági rendeletek útján.

2. Közigazgatási sérelmek

7) Magyar vagy magyar többségi községek nem választhatnak nemzeti bizottságot, hanem a szlovák nemzeti tanács kormánybiztost nevez ki. (1945. IV. 9. 26. számú rend.)
8) Minden magyar közalkalmazott kártérítés nélkül való elbocsátása, a magyar nyugdíjasok illetményeinek letiltása.
9) A magyar magánalkalmazottak és munkások elbocsátása.
10) A magyar nemzetiségűek megjelölése a lakásjegyzékben, Pozsonyban.
11) A magyar orvosok eltávolítása magyar vidékekről és szlovák vidékre való helyezése.
12) A pozsonyi nemzeti bizottság kerületi parancsnoksága 1945. november 16-án 5612/1945. Pres. számú hirdetményével elrendelte a magyarság összeírását. A magyaroknak, mint idegen állampolgároknak tartózkodási engedélyt kell kérniök, és csak ennek alapján tartózkodhatnak Pozsonyban. Azokat, akik nem jelentkeznek, pénzbüntetésben részesítik és kiutasítják a Csehszlovák Köztársaság területéről.
13) A szlovák belügyi megbízott elrendelte, hogy magyar nemzetiségű személyeknek nemzeti és állami megbízhatósági igazolványt ne adjanak ki. (Národná Obroda, november 13.)
14) A szlovák belügyi megbízott felhívást tett közzé, figyelmeztette a szlovákokat, hogy magyarokkal ne kössenek házasságot. Akik ezt megteszik, azokat magyar nemzetiségű házastársukkal együtt kiutasítják. (Cas, november 18.)

3. Közgazdasági sérelmek

15) A magyar nemzetiségűek üzleteinek, ipari műhelyeinek, raktárainak stb. zárgondnokság alá való helyezése.
16) A 83/1945. számú rendelet megtiltotta a bankoknak a magyar betevők pénzének kifizetését.
17) Minden magánvállalat, mely 1938. október 6-a után keletkezett, az államra száll át.

4. Politikai sérelmek.

18) A kommunista és szociáldemokrata magyar pártszervezkedés megtiltása.

5. Általános észrevételek

A magyarságnak e jogfosztó dekrétumok és rendelkezések mellett még számos sérelemben van része a csehszlovák helyi hatóságok részéről. Így idetartozik első sorban a kiutasítás, továbbá az az eljárás, amely a magyar tanítóság igazolásánál érvényesült, s amelynek eredménye az, hogy a legtöbb magyar népiskolában nem kezdődhetett meg a tanítás. Így a szlovák nemzeti tanácsnak ama rendelkezése, mellyel hozzájárult az 1938. november 2-a előtt fennállott magyar nyelvű elemi iskolák működéséhez, csupán elméleti jelentőségű a tanítói kar hiánya következtében.
A közmunkarendelet végrehajtása, mely egyébként éppen hivatalos szlovák nyilatkozatok következtében deportálásnak és széttelepítésnek tekinthető, szintén nem az elnöki dekrétumban foglalt előírások szerint történt, aminek eredménye sok sérelem és szenvedés lett.
Sérelem érte a magyarságot a két pénzbeváltással kapcsolatban is.
Végül rá kell mutatni arra, hogy a magyar lakossággal szemben olyan magatartás nyilvánul meg a csehszlovák hatóságok részéről, mely részére nem teszi lehetővé a félelem nélküli életet.

MOL XIX-J-1-a-IV-66-133/res. Bé/1945. sz.

A Külügyminisztérium előadói ívén, illetve betétlapokon géppel írt fogalmazvány. A levéltervezetet a keltezés után Kertész István, a Békeelőkésztő osztály vezetője látta el kézjegyével. Az előadói ív első oldalán még ugyanazon a napon (december 11.) a „Jóváhagyás után" rovatba a következőket írták: „Szíves orosz nyelvre történő lefordítás végett lássa Fordító Osztály" Majd alább az „Elküldés után" rovatban XII. hó 13-ai keltezéssel az alábbi bélyegző-lenyomat olvasható: „A tisztázatot miniszter úr írta alá".

Az aktában a csehszlovák fél tárgyalási javaslatainak csak géppel írt francia szövege található meg. Nyilván ezt nem is fordították angolra vagy oroszra. A javaslat tartalmát magyarul rögzítette a prágai tárgyalásokról a magyar fél által készített jegyzőkönyv, ez azonban nem tekinthető teljes és hiteles fordításnak. (Lásd: Lázár, 1998. 127-128.) Az itt közölt fordítás Pintér Mariann és Szűcs László munkája.