Czakó Kálmán Legfőbb Ügyész perújítási indítványa Marschall László, Csatári József és Mátyás László ügyében

1954. szeptember 2.

LEGFELSŐBB ÜGYÉSZSÉG 00.10.367/1954

SZIGORÚAN TITKOS!

Katonai Felsőbíróság Elnökének!
Budapest

A népi demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés büntette és más bűncselekmények miatt Marschall László és társai ellen indított bűnügyben, melyet a Budapesti Katonai Törvényszék Hb. 1545/49/29-I. számú és a Katonai Főtörvényszék I. 306/1949 számú ítéletével jogerősen elbírált

I. r. Marschall László volt rendőr ezredes, aki 1916 augusztus 2-án Kispesten született [...] foglalkozása újságíró [...]
V. r. Csatári (Kálcsics) József volt ht. alezredes, aki 1909. március 4-én Felsőcsatár községben született, [...] foglalkozása szíjgyártó segéd [...] 
VI. r. Mátyás László (Katz Mátyás) volt rendőr ezredes, aki 1911. december 9-én Esküllő községben született, [...] foglalkozása gyémántcsiszoló [...]

vádlottak javára a Bp. 213. §-a, valamint a 213. §. (1) bekezdés 4. pontja és a 215. §-a alapján

perújítási indítványt

terjesztek elő és az érdemleges tárgyalás kitűzését, ennek eredményéhez képest a vádlottak felmentését az ellenük emelt minden vádpont alól

indítványozom.

Megokolás:
Marschall László kispolgári családból származik. 1936-tól egészen a felszabadulásig külföldön élt, mint önkéntes részt vett a spanyol szabadságharcban. A második világháború folyamán bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba és részt vett partizánharcokban. 1945 áprilisában a Francia Kommunista Párt segítségével tért vissza Magyarországra. Eleinte a Szabad Népnél dolgozott, mint újságíró, majd a Katona Politikai Osztályon teljesített szolgálatot 1946 májusáig. Ezután a BM határrendőrségnek lett a parancsnoka, majd a nevelési alosztály vezetője. 1949-ben a Népsport című lap felelős szerkesztője lett.

Marschall Lászlót az államvédelmi szervek 1949. május 24-én vették őrizetbe a Rajk László által vezetett szervezkedésben való részvétel gyanúja miatt. Ezt követően a Katonai Bíróság jogerősen kötél általi halálra ítélte az alábbi vádpontok alapján:

1. az 1946. évi VII. tv. 1. §-ának /2/ bekezdésébe ütköző a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel büntette
2. az 1930. Évi III. tv. 60. §-nak /1/ bekezdése 2. Pontjába ütköző és a 61. §-nak 3. Rendelkezése szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlenség büntette miatt.

Marschall Lászlón az ítéletet 1949 év december 29-én végrehajtották.

Marschall László bűnösségét a korábbi eljárás során a következők bizonyították:

a. Saját beismerő vallomása, Rajk László, 

   Mátyás László,  vádlott társainak vallomásai a szervezkedésben kifejtett tevékenységére vonatkozóan.
b. Saját beismerő vallomása, Szőnyi Tibor, és  vádlottak vallomásai Marschall kémtevékenységére vonatkozóan.

Marschall László ügyének felülvizsgálása a következőket eredményezte:

1. A demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntette:

Marschall László a korábbi vizsgálat során és a bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy 1936-ban kalandvágyból vándorolt ki Franciaországba. 1936 őszén Spanyolországba ment, ahol szoros kapcsolatba került Rajk Lászlóval és a trockistákkal. A spanyol polgárháború után Rajkkal együtt több franciaországi internálótáborban volt. Tagja volt a Rajk vezetése alatt álló ottani trockista csoportnak. A franciaországi Vernet-i internálótáborból önként jelentkezett hadiüzemi munkára Németországba. Ezt követően trockistákkal működött együtt, és összeköttetésbe került az amerikai kémszervezettel. 1944 végén Rajk egyik bizalmasa, Mód Péter párisi magyar trockista, az angol kémszervezet ügynökének utasítására, az amerikai és jugoszláv kémszervezetek segítségével tért vissza Magyarországra. Visszaérkezése után Rajk Lászlóval ismét felvette a kapcsolatot. Rajk ismerve trockista beállítottságát, alezredesi, később ezredesi fokozatban a Belügyminisztériumba osztotta be szolgálatra. Szolgálati helyén látta Rajknak és társainak aknamunkáját, azzal egyetértett és támogatta őket.

Mint a határrendőrség vezetője, 1946-tól 1948-ig Rajk utasításai szerint a határok ellenőrzését jugoszláv és nyugati vonatkozásban úgy szervezte meg, hogy a határokon az angolszász és jugoszláv ügynökök szabadon közlekedhettek. Együttműködött bűnös tevékenységében a határőrség akkori parancsnokával Pálffy Györggyel.

Mint a BM Nevelési alosztály vezetője, 1948 és 1949-ben szabotálta a rendőrség tagjainak demokratikus szellemben való nevelését. Nevelő tiszteknek a demokráciával szemben álló személyeket jelölt ki. Rajkkal és Szebenyivel egyetértve, a kötelező tiszti alapvizsga anyagát úgy állította össze, hogy a munkáskáderek a vizsgákat ne tudják letenni. Így akarták elérni a munkáskáderek eltávolítását a BM fontosabb részeiből.

Marschall a Rajk féle szervezkedés egyik vezetőjével Cseresznyés Sándorral megbeszélést folytatott, és tájékoztatást kapott a szervezkedésről és annak céljairól. A szervezkedés célkitűzéseivel egyetértett. Megállapodott Cseresznyéssel abban, hogy a BM sajtóosztályán és a nevelési osztályán keresztül Rajk személyét és politikáját népszerűsíteni fogják. Marschall az általa szerkesztett rendőrújságban népszerűsítette Rajk személyét és politikai irányvonalát. A szervezkedésben továbbá feladata volt a rendőrség dezorganizálása és átállítása a demokráciaellenes célkitűzéseik szolgálatába. Tevékenyen közreműködött a rendőrségi pártszervezetek feloszlatásában.

Marschall László ügyének felülvizsgálata során ezzel a vádponttal kapcsolatban megállapítottuk, hogy Marschall László kapcsolatban állt ugyan Rajk Lászlóval, azonban sem Spanyolországban, sem pedig a franciaországi internálótáborban nem volt tagja annak a csoportnak, amelyhez Rajk és társai tartoztak. Magyarországra való hazatérése a párisi magyar pártszervezet hozzájárulásával, segítségével és a jugoszláv kormány hivatalos segítségével történt.

Marschall Lászlót 1946-ban valóban Rajk László nevezte ki a BM határrendőrség, majd a BM nevelési alosztály vezetőjévé. Szervezkedésbe azonban nem kapcsolódott be. Cseresznyés Sándor nem tájékoztatta Marschallt szervezkedésről, vagy ilyennek a célkitűzéseiről, és kettejük között nem volt olyan megállapodás, hogy Rajk személyét és politikai irányvonalát népszerűsíteni fogják. Marschall a határrendőrségen és a BM nevelési alosztályon nem szabotálta a munkát. A nevelő tisztek kijelölése nem tartozott feladatai közé, mert azzal Oszkó Gyula, a BM személyzeti alosztályának vezetője foglalkozott, a rendőrségi kötelező tiszti alapvizsga anyagát nem Marschall állította össze. ? volt az, aki első ízben kifogásolta az anyag terjedelmét és javasolta annak csökkentését. A rendőrségi pártszervezetek feloszlatásában ugyancsak nem volt semmi szerepe. Ezt a párt Politikai Bizottságának tudtával egy országos káderértekezleten Rajk László személyesen jelentette be. Marschallra, illetve a BM nevelési alosztályra hárult az a feladat, hogy a pártszervezetek feloszlatása után a rendőrségi beosztottakat kommunista szellemben neveljék.

Marschall László szolgálati helyein munkáját igyekezett jól elvégezni. Ennek során azonban számos hibát lehetett nála tapasztalni. Ilyenek voltak a nála megnyilvánuló nagyfokú beképzeltség, önteltség, az alacsonyabb beosztásúakkal való lekezelő bánásmód. Szakmai munkájában is voltak hibák, azokat bírálat után igyekezett kijavítani. Munkatársai nem észlelték, hogy a munkájában megnyilvánuló hibák szándékosak lettek volna.

Megállapításainkat a következő bizonyítékok támasztják alá:
1. 

elítélt vallomása, mely szerint Marschallt 1939-ben Franciaországban a gursi lágerben ismerte meg. A volt harcostársai elismerőleg nyilatkoztak Marschallról. Nem tud arról, hogy Marschall Spanyolországban tagja lett volna trockista csoportosulásnak. A gursi lágerban Marschall aktív munkát végzett a párt irányvonalának betartása érdekében. A lágerban Marschall szovjetellenes, trockista csoportosulásnak nem volt a tagja. Tud arról, hogy 1941-ben a láger pártbizottságának a hozzájárulásával Marschall és még több személy jelentkezett németországi 6 hónapos munkára. A cél az volt, hogy minél többen szabaduljanak ki a lágerból és a munkaszerződés lejárta után térjenek vissza hazájukba és ott kapcsolódjanak be az antifasiszta mozgalomba.

2. 

 vallomása, mely szerint Marschallt 1938-ban Spanyolországban ismerte meg. Itt a harcok során rendkívüli bátorságot tanúsított. Politikai magatartásában fiatal kora miatt túlzott baloldaliság mutatkozott meg. Egy ízben pártszerűtlenül viselkedett, amikor megbízatással Barcelonába küldték [...]. Emiatt megbízatásából leváltották és visszarendelték alakulatához. Marschall Spanyolországban egy zászlóaljban teljesített szolgálatot Rajk Lászlóval. A tanúnak nincs tudomása arról, hogy Marschall Spanyolországban, vagy Franciaországban trockista csoportnak lett volna a tagja. A lágerban különben Marschall nem állhatott kapcsolatban Rajk Lászlóval, mert teljesen elkülönített helyen laktak. Marschall magatartásában több hiányosságot észlelt. A politikai képzést felületesen kezelte és elhanyagolta. Rendkívül beképzelt és öntelt volt. A lágerbeli társaival lekezelőleg beszélt.

3. 

 vallomása, mely szerint Marschallt 1937-ben Spanyolországban ismerte meg. Marschall ekkor a Rákosi zászlóaljban mint tiszt teljesített szolgálatot. A volt spanyolos társainak közléséből tudomása van arról, hogy Marschall a harcokban bátor magatartást tanúsított. Nem tud arról, hogy Spanyolországban trockista csoportnak lett volna tagja. Rajk és Marschall kapcsolatáról annyit tud, hogy egy zászlóaljban szolgáltak. Marschall magatartásában karrierista vonások fennforgását látta és azt, hogy a lehetőségekhez képest saját személyét igyekezett előtérbe helyezni.

4. Oszkó Gyula vallomása, mely szerint 1947-ben a Belügyminisztériumban ismerte meg Marschallt. Szolgálati viszony volt közöttük. Marschall munkájában tapasztalt hiányosságokat. Így pl. a határrendőrség káderállományában igen sok horthysta tiszt és tiszthelyettes volt, és ezeket megtűrte. Amikor a BM személyzeti alosztálya a káderállományt javítani törekedett, ezt Marschall önteltségből akadályozta. Későbbi beosztásában a BM nevelési alosztály munkáját nem irányította megfelelően, és az alosztály által rendezett rendőrnapok politikai színvonala rendkívül alacsony volt. Marschallnak a nevelő tisztek kijelölésében semmi szerepe nem volt, azokat a tanú Mátyás Lászlóval együtt jelölte ki. Marschallnak semmi beleszólása nem volt. A tiszti alapvizsgák anyagának a kidolgozásában ugyancsak nem volt szerepe. Ezt teljes egészében Korondy Béla és Gyenes András állította össze. Marschall éppen ellenkezőleg azok között volt, akik értekezleteken felszólalásaikban sokallták az anyagot és annak csökkentését indítványozták. A rendőrségi pártszervezetek feloszlatásában Marschallnak nem volt szerepe. A korábban tett vallomását mely szerint tagja lett volna Rajk szervezkedésének, visszavonta. Ugyancsak nem bírt tudomással arról, hogy Marschall László ezen a vonalon illegális tevékenységet folytatott volna. Marschallnak magatartása az emberekkel szemben azonban erősen kifogásolható volt. Önteltnek és hiúnak mutatkozott, a beosztottakhoz való viszonya rossza volt.

5. Mátyás László vallomása, mely szerint 1936-ban Spanyolországban ismerte meg Marschall Lászlót, vele együtt volt egy zászlóaljban, majd később a franciaországi internálótáborokban. Ez alatt az idő alatt nem tapasztalta azt, hogy Marschall pártellenes, vagy ellenséges magatartást tanúsított volna. Az említett helyeken Marschall tevékenységével a párt meg volt elégedve. Korábbi vallomásának azon részét, mely szerint Marschall-val és másokkal részt vett a Rajk-féle szervezkedésben és bűnös tevékenységet fejtett ki - visszavonta. Ilyesmiről állítása szerint a letartóztatása után kihallgatóitól szerzett tudomást. Marschall munkájában hibákat látott, azonban ellenséges, vagy kártevő tevékenységet nem tapasztalt. Maschallnak a rendőrségi pártszervezetek feloszlatásában és a rendőrségi tiszti alapvizsga anyagának összeállításában semmi szerepe nem volt.

6. Sally Judit vallomása, mely szerint beosztottja volt Marschall Lászlónak a határ-folyam és légi rendészetnél. 1947-ben rovatvezető volt a Magyar Rendőrnél, melynek felelős szerkesztője Marschall volt. Nincs tudomása arról, hogy Marschall a határrendőrségnél és a BM nevelési osztályánál ellenséges, káros tevékenységet folytatott volna. A Magyar Rendőr című folyóiratban valóban foglalkoztak Rajk László személyével és cikkek jelentek meg róla, mint a Belügyminisztérium vezetőjéről. Ugyanakkor hasonló tartalmú cikkek jelentek meg a rendőrség többi vezetőiről is. Ezek a cikkek nem voltak szovjetellenesek.

7. Cseresznyés Sándor vallomása, mely szerint Marschall Lászlót 1937-ben Spanyolországban ismerte meg. Az ottani ténykedéséről mindenki elismerőleg nyilatkozott. Nem tapasztalta azt, hogy Spanyolországban és a franciaországi lágerokban Marschall tagja lett volna párt és szovjetellenes trockista csoportnak. A korábbi vizsgálat során kényszer hatására vallotta azt, hogy Marschall ilyen tevékenységet kifejtett. Hasonló körülmények között tett vallomást Marschall szervezkedésben kifejtett tevékenységéről is. Marschallt újabb vallomása szerint a Rajk féle szervezkedésről nem tájékoztatta, mivel annak létezéséről neki sem volt tudomása. Marschall-val nem határozták el, Rajk személyének és politikájának a népszerűsítését. Tud arról, hogy munkájában voltak hibák, ezek azonban képzetlenségéből és a feladatokkal való túlhalmozásából adódtak.

8. dr. Szilágyi József vallomása, mely szerint Marschallt 1948-ban ismerte meg. Ekkor a párt karhatalmi osztályának volt a vezetője. Marschall munkájával, annak hiányosságai mellett, meg volt elégedve. Ugyanúgy vélekedtek munkájáról a párt többi vezetői is. Marschall rendszeresen járt hozzá referálni és felvetette a munkájában lévő problémákat. A bírálathoz jól viszonyult és a hibáit igyekezett kijavítani. Marschallnál pártellenes magatartást, vagy ellenséges tevékenységet nem észlelt. A rendőrségi pártszervezetek feloszlatásában semmi szerepe nem volt. A pártszervezetek feloszlatását egy értekezleten a Párt Politikai Bizottsága egy tagjának jelenlétében Rajk maga jelentette be, részletesen megindokolva annak szükségességét. A rendőrújság kefe levonatát a tanú mindig kézhez kapta és csak annak áttanulmányozása után adott engedélyt a kinyomtatására. Az újság tartalmában nem észlelt párt és Szovjetunió ellenes irányvonalat.

9. Vári József vallomása, mely szerint Marschall Lászlót 1946 elején ismerte meg. 1948-ban rövid ideig beosztottja volt. Marschallnak a politikai magatartásában, szakmai tevékenységében, pártellenes, ellenséges tevékenységet nem észlelt. Marschallnak hibája az volt, hogy mint vezető nem irányította megfelelően az alosztály munkáját és a vezetés kicsúszott a kezéből.

10.

 miniszterhelyettes elvtárs megkérdezése után elmondotta, hogy Marschall akadályozta a régi horthysta elemeknek az eltávolítását a Belügyből. Jellemző volt Marschallra az önteltség és a hencegés. Munkájában tudatos ellenséges, vagy szabotázs tevékenységet nem tapasztalt.

II. Folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette:

Marschall László a korábbi vizsgálat során és a bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy a második világháború befejezése után Franciaországban Pickler Ferenc amerikai ügynök útján csatlakozott a Szőnyi Tibor által vezetett kémcsoporthoz, amely az 

amerikai hírszerzőszerv szolgálatában állott. Magyarországi kémtevékenységével kapcsolatban előadta, hogy személyes kapcsolatot létesített az amerikai kémszervezet egyik vezetőjével Noel Fielddel, majd az amerikai titkosszolgálattal, a „G-2"-vel. A Szőnyi csoport révén kapcsolatban állt Latinovics marseillesi jugoszláv konzullal, az  ottani megbízottjával. Az utóbbitól hazatéréséhez iratokat is kapott. Az amerikai hírszerzőszervek fedőszervein keresztül rendszeres anyagi jutalmat kapott. Az amerikai titkosszolgálatnál hazatérése előtt angol nyelven írt nyilatkozatban kémtevékenység vállalására kötelezte magát.

Hazaérkezése után jelentkezett Szőnyi Tibornál, aki a MKP káderosztályának vezetője volt. Szőnyi ismerte Marschallnak az amerikai titkosszolgálattal való kapcsolatát, ennek ellenére a HM Katona Politikai Osztályához helyezte el. Rövidesen felvette a kapcsolatot Kojsza Ilona amerikai kémmel, akit már Franciaországból is ismert és aki az amerikai kémszervezet

nevű fedőszervének magyarországi vezetője volt. Kojsza Ilonának 300 dollárt adott át illegális célokra. Ezenkívül a Katona Politikai Osztállyal és később a Belügyminisztériummal és a rendőrséggel kapcsolatos adatokról tájékoztatta. Kojsza Ilona közvetítésével rendszeresen tájékoztatta az amerikai kémszervezetet a Rajk László által vezetett szervezkedésről és annak keretében kifejtett aknamunkáról.

Marschall László ügyének felülvizsgálata során megállapítottuk, hogy Marschall László 1944 végén a Francia Kommunista Párt magyar szervezete engedélyével és a segítségével jött haza Magyarországra. Ebben segítségére voltak, a Francia [Kommunista] Párt megkeresése alapján a jugoszláv kormányszervek is. Pickler Ferenccel és Szőnyi Tiborral valóban kapcsolatban állt, ez azonban nem volt bűnös kapcsolat. Nem volt tudomása arról, hogy Pickler és Szőnyi illegális tevékenységet fejtenek ki. Jellemző a korábbi vizsgálat megállapításainak alaptalanságára, hogy Pickler Ferencet nem is vádolták meg azzal a cselekménnyel, amelyet Marschall László a vád szerint Pickler Ferenccel együtt valósított meg.

Marschall László Magyarországra való hazaérkezése után valóban jelentkezett Szőnyi Tibornál, aki abban az időben a párt káderosztályának vezetője volt. Nem felel meg azonban a valóságnak az, hogy Szőnyi tudott Marschall bármilyen bűnös tevékenységéről és ebben a tudatban támogatta volna. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy Marschall László folyamatosan adatokat szolgáltatott volna ki Kojsza Ilona közvetítésével az amerikai hírszerzőszerveknek. Kojsza Ilonával Marschall még Franciaországban ismerkedett meg. [...] Marschall Lászlónak nem lehetett tudomása arról, hogy Kojsza Ilona hírszerzéssel foglalkozik.

Megállapításainkat a következő bizonyítékok támasztják alá:
1. Mód Péter vallomása, mely szerint Marschall László 1942-ben Párisban a munkásmozgalomban ismerte meg. Tudta róla, hogy részt vett a spanyol szabadságharcban és ott bátor magatartást tanúsított. 1944-ben Marschall Párisban a barikádharcokban is részt vett. Közreműködött a párt megbízásából Marschall hazatérésében is.

2. Pickler Ferenc vallomása, mely szerint Marschall Lászlót 1944 végén Párisban ismerte meg. A párt tudomásával és segítségével együtt jöttek haza. Marschall Lászlóval együtt jártak az amerikai titkosszolgálat kirendeltségénél, hogy Olaszországba való átutazásra vízumot kapjanak. Ez alkalommal csak a vízumkéréshez rendszeresített hivatalos nyomtatványt töltötték ki.

3. Hivatalos iratok, amelyek igazolják, hogy Marschall László, Pickler Ferenc a „G-2" elnevezésű amerikai elhárító szervtől átutazó vízumot kapott.

4. Kojsza Ilona vallomása, mely szerint Marschall Lászlót 1945-ben Marseillesben ismerte meg. Állítja, hogy Marschall László neki nem adott át adatokat az amerikai hírszerző szerveknek való továbbítás céljából, nem tájékoztatta a Rajk féle összeesküvésről. Vallomást tett azonban arról, hogy Marschall előtte hivatalos titkokat fecsegett el a Katona Politikai Osztállyal és a BM határrendészeti osztállyal kapcsolatban. A Marschalltól hallottakat elmondotta Kiss Pável jugoszláv hírszerzőnek, akivel 1946 végéig [...] kapcsolatban állt. Állítása szerint Marschall tudott arról, hogy a tőle hallottakat minden esetben közli Kiss Pávellal, és arról is tudott, hogy Kiss Pável az OZNA beosztottja volt.

Marschall László ügyének felülvizsgálata során bizonyítást nyert, hogy az ellene emelt vádpontok, melyek szerint szervezkedésben való részvétel bűntettét és a hűtlenség bűntettét elkövette, nem felelnek meg a valóságnak. Erre vonatkozó vallomását Marschall László a korábbi vizsgálat során azért tette, mert arra tettlegességgel és fenyegetéssel kényszeríttették. Hasonlóképpen kényszer hatása alatt tettek más személyek Marschall Lászlóra terhelő vallomást.

Kojsza Ilona újabb vallomásának értékeléseképpen megállapítható, hogy az nem felelhet meg a valóságnak. Kojsza Ilona észrevehetően még részben a korábbi vizsgálat hatása alatt áll. Bizalmas adatok kiadását Marschall László a korábbi vizsgálat során is huzamosabb ideig tagadta, s ezt a körülményt a korábbi vizsgálat sem látta bizonyítottnak.

V. r. Csatári (Kálcsics) József munkás családból származik. 1930-ban kivándorolt Belgiumban és ott kapcsolatba került a Szociáldemokrata Párt magyar csoportjával. 1936-tól részt vett a spanyol polgárháborúban és a nemzetközi brigádban századosi rendfokozatot ért el. 1941-től részt vett Belgiumban az ellenállási mozgalomban. 1947 márciusában jött haza Magyarországra. 1948 májusában ezredesi rendfokozatba került a rendőrség államvédelmi osztályára, majd 1948 novemberétől elvégezte a honvéd törzstiszti tanfolyamot és ezt követően alezredesi rendfokozatban ezredparancsnoki beosztásban teljesített szolgálatot őrizetbe vételéig.

Csatári (Kálcsics) Józsefet az államvédelmi szervek 1949. május 30-án vették őrizetbe a Rajk László által vezetett összeesküvésbe való részvétel gyanúja alapján. A Katonai Bíróság nevezettet 1946 évi VII. tv. 1.§. (2) bekezdésébe ütköző bűntettben találta bűnösnek és jogerősen 13 évi kényszermunkára, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogvesztésre és vagyonelkobzásra, és lefokozásra ítélte.

Csatári (Kálcsics) József bűnösségét a korábbi eljárásban a következők bizonyították:

a. Saját beismerő vallomása a Rajk Lászlóval fennállott bűnös kapcsolatáról és arról, hogy tudott a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésről.

b. Rajk László vallomása, mely szerint terveinek végrehajtásában számított Csatári Józsefre.

Csatári József ügyében lefolytatott felülvizsgálat a következőket eredményezte.

A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel bűntette:

Csatári József a korábbi vizsgálat során és a bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy Rajk Lászlót 1938-ban Spanyolországban ismerte meg, és vele jó viszonyban volt. Ismerte Rajk trockista tevékenységét. 1946 novemberében Párisban a nemzetközi brigádok konferenciáján találkozott Rajk Lászlóval, aki közölte vele, hogy neki a Magyar Kommunista Párt irányvonalától eltérő és független politikai elképzelései vannak. Ez alkalommal Rajk hívta haza Csatárit, aki akkor Belgiumban élt és hangsúlyozta, hogy terveinek megvalósításában számít Csatárira és annak barátaira.

1947 márciusában Rajk utasítása alapján Csatári hazatért Magyarországra, majd jelentkezett Rajknál, akitől azt az utasítást kapta, hogy egyelőre dolgozzon a szociáldemokrata pártban, ott szerezzen magának pozíciót és egy idő után igénybe fogja venni szolgálatát. Csatári több ízben felkereste Rajkot, akiről tudta, hogy trockista és a népi demokrácia ellensége. Beszélgetéseik során Rajk közölte Csatárival, hogy terveinek megfelelően Csatárit magas rangban az ÁVH-hoz fogja helyezni. 1948. május 1-én Rajk kinevezte Csatárit rendőr ezredessé és az ÁVH-hoz küldte, hogy ott kémkedjen Rajk számára. Rajk ez alkalommal küldte be az ÁVH-hoz Ráth Károly és Kovács Ferenc trockistákat is. Csatári, Ráth és Kovács rendszeres megbeszéléseket folytattak, s ezzel támogatták a szervezkedést. Csatári ezenkívül több esetben tájékoztatta Rajkot az ÁVH-n folyó munkáról.

Csatárinak a fenti vallomását csak Rajk László vallomása támasztotta alá, az is csak annyiban, hogy Rajk a tervei megvalósításában számított Csatárira.

Csatári József ügyének felülvizsgálása a következőket eredményezte:

Csatári József a felülvizsgálat során visszavonta a korábban a szervezkedéssel kapcsolatban tett vallomását. Jelenleg azt vallja, hogy Rajk Lászlót Spanyolországban csak felületesen ismerte, és vele semmilyen kapcsolata nem volt. 1946 novemberében valóban találkoztak Párisban a spanyol harcosok kongresszusán, azonban ott Rajk neki semmit sem mondott ellenséges tevékenységéről. Rajk hívta őt haza Magyarországra, de ugyanakkor nemcsak őt, hanem mindenkit, aki politikai okból emigrált külföldre. Hazajövetele után jelentkezett Mező Imrénél, aki közölte Csatárival, hogy felveszik az MKP tagjai sorába, azonban arra való tekintettel, hogy Csatárit mint szociáldemokratát ismerik, jelentkezzék az SZDP-ben és tőlük eszközölje ki az elhelyezését. A szoc.dem.-ek azonban Csatárit nem helyezték el, ezért Csatári többször felkereste Rajkot hivatalában, hogy tegyen valamit elhelyezése érdekében. Erre csak a két párt egyesülése után 1948 májusában került sor, amikor kinevezést kapott az ÁVH-ra ezredesi rendfokozatban. Az ÁVH-n Csatári és Rajk László által oda kinevezett többi vezetőket mellőzték és ezért Ráth Károllyal és Kovács Ferenccel több esetben folytattak megbeszéléseket mellőzésükről, személyeskedésekről. Megbeszélésekről Rajkot tájékoztatták.

Csatári Józsefnek a felülvizsgálat során tett vallomása megfelel a valóságnak. Ezt több tanú vallomása támasztja alá:

1. 

a  osztályvezetője vallomásában elmondja, hogy Csatári Spanyolországban nagyon derekasan harcolt és századosi rendfokozatot ért el. 1937 őszén tagja lett a Kommunista Pártnak, de olyan utasítást kapott, hogy színleg maradjon szoc.dem. tag, hogy a SZDP-ban legyen kire támaszkodni. Belgiumból ő hívta haza Csatárit a párt vezetőivel történt megbeszélés alapján. Hazajövetele után jelentkezett a Budapesti Pártbizottságon, ahol Mező elvtárs megbeszélte vele, hogy tagja lesz a MKP-nak, de mint ismert szoc.dem. tag jelentkezzék az SZDP-nél és eszközölje ott ki az elhelyezését. Mező elvtárs véleménye szerint a SZDP gyanút fogott és ezért húzódott el Csatári elhelyezése. Így került Csatári kapcsolatba Rajk Lászlóval, aki akkor Csatári ügyében tárgyalt is a szoc.dem.-ekkel.

2. 

 altábornagy elvtárs elmondotta, hogy Csatári kiválóan harcolt Spanyolországban, ellene a legkisebb kifogás nem merült fel. Tud arról, hogy Csatárit Spanyolországban felvették a Kommunista Pártba és ott illegális tagként működött azért, hogy közben a SZDP-ben tudjon tevékenykedni.

3. Ráth Károly vallotta, hogy 1948. május 1-én együtt kerültek az ÁVH-hoz. Itt azonban mellőzték őket és nem biztosítottak számukra olyan munkakört, amely képességeinek és rendfokozatuknak megfelelt volna. Ezért több esetben folytattak egymás között megbeszéléseket. Ezeket a megbeszéléseket minősítették azután a vizsgálat során ellenséges tevékenységnek.

4. Szendi György volt államvédelmi beosztott, Csatári kihallgatójának vallomása, mely szerint az őrizetbe vételkor Csatári ellen bizonyíték nem volt, csupán az a gyanú, hogy Rajk, Csatárit kártevő célzattal helyezte az ÁVH-ra. Arról sem tud, hogy Csatári ellenséges tevékenységét a későbbiek során sikerült valamivel bizonyítani.

Csatári József ügyének felülvizsgálata alkalmával bizonyítást nyert, hogy az ellene szervezkedés részvételének bűntettében emelt vád nem felel meg a valóságnak. Erre vonatkozó vallomását a korábbi eljárás során Csatári azért tette, mert a kihallgatói erre a párt érdekeire való hivatkozással rávették.

VI. r. Mátyás László (Katz Mátyás) kisiparos családból származik. 1928-ban vándorolt ki Belgiumba. Antwerpenben gyémántcsiszoló munkásként dolgozott és 1930-tól tagja volt a Belga Kommunista Pártnak. 1936-ban önként jelentkezett a spanyol polgárháborúban való részvételre, és mint hadnagy 1939-ig részt vett a harcokban. Ettől kezdve különböző internáló táborokban volt. 1943 májusában a Francia Kommunista Párt utasítására több társával együtt angol kisegítő munkásszázad tagja lett és 1943 novemberéig teljesített ott szolgálatot. Ekkor az algíri szovjet főkonzul közbenjárására társaival együtt a Szovjetunióba utazott. 1944 szeptemberétől harcolt a szovjet hadseregben és részt vett Magyarország felszabadításában is. 1948. január 1-én szerelt le a szovjet hadseregtől főhadnagyi rendfokozatban, és jelentkezett a MKP-nál. A Belügyminisztériumba került mint ezredes a nevelési alosztály helyettes vezetőjeként. 1948 őszétől a kiképzési osztály vezetője, majd a Rendőr Akadémia parancsnoka volt letartóztatásáig.

Mátyás Lászlót az államvédelmi szervek 1949. július 2-án vették őrizetbe a Rajk László által vezetett szervezkedésben való részvétel gyanúja miatt. Ezt követően a Katonai Bíróság jogerősen 15 évi kényszermunkára mint főbüntetésre ítélte. Bűnösségét a bíróság a szervezkedésben való részvétel büntettében állapította meg.

Mátyás László bűnösségét a korábbi eljárásban a következők bizonyították:

a. Beismerő vallomása szervezkedésben való tevékenységéről.
b. Szebenyi Endre és Cseresznyés Sándor vallomása, melyek szerint Mátyás László a rendőrség nevelését romboló nacionalista szellemben folytatta.

Mátyás László ügyében lefolytatott felülvizsgálat a következőket eredményezte:

A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés elősegítésének bűntette:

Mátyás László a korábbi vizsgálat és a bírósági tárgyalás során azt vallotta, hogy 1937-ben megismerte Rajk Lászlót, akiről már akkor tudta, hogy frakciós és karrierista. 1948-ban Rajk azért vitte őt a Belügyminisztériumba, hogy ott kiszolgálja őt és Rajk aknamunkájában támasza legyen. Tudta azt, hogy Rajkon kívül Szebenyi Endre, Marschall László, Oszkó Gyula, Cseresznyés Sándor és

tervszerűen végzik a rendőrség dezorganizálását. Mint a nevelésügyi alosztály helyettes vezetője, Mátyás is részt vett az alosztályon folyó ellenséges tevékenységben. így pl. a rendőrnapokra készített silabuszokat úgy állította össze, hogy a rendőröket elterelje a politikai kérdésektől. A tanulókörök tananyagát annyira túlzsúfolták, hogy annak a munkáskáderek közt romboló hatást kellett kiváltania. Támogatta a rendőrség nacionalista irányban való nevelését. Ellenséges tevékenységét Szebenyi Endre és Marschall László irányításával végezte.

Mátyás László a felülvizsgálat alkalmával visszavonta a korábban a szervezkedéssel kapcsolatban tett vallomását. Jelenleg azt vallja, hogy Rajkot nem ismerte ellenséges beállítottságú személynek, és őt nem támogatta semmilyen ellenséges tevékenységben. Azt sem tudta, hogy más személyek ellenséges tevékenységet fejtenek ki.

Mátyás László nem vett részt a rendőrnapok silabuszának elkészítésében, mert ezeket Marschall László végezte. Tudomással bírt arról, hogy ezek tartalma nem megfelelő és erről úgy Marschallnak, mint a Pártközpont Karhatalmi Osztály vezetőjének jelentést is tett. Ami a tanulmányi anyagot illeti, valóban megfelel a valóságnak az, hogy az 1948 februárjában elrendelt tiszti alapvizsgák anyaga túlzsúfolt volt. A rendőrtisztek ez ellen zúgolódtak és a probléma megoldása érdekében Mátyás több helyen eljárt. Munkálkodásának eredménye az lett, hogy az anyagot csökkentették, a vizsga idejét pedig későbbi időpontra helyezték. Tagadja, hogy bármilyen aknamunkát kifejtett volna, mert az általa tapasztalt hiányosságokról a pártnak minden esetben jelentést tett.

Mátyás Lászlónak a felülvizsgálat során tett vallomása megfelel a valóságnak. Ezt a következő bizonyítékok támasztják alá:

1. Szalvay Mihály altábornagy elvtárssal folytatott megbeszélésről készült jelentés, mely szerint Mátyás Lászlót tevékeny mozgalmi embernek ismerte a belga munkásmozgalomban. Spanyolországban bátor magatartást tanúsított. Rajk Lászlóval, mint más személyekkel is jó kapcsolatban állt, nem ismerte Mátyást ellenségnek.

2. Oszkó Gyula vallomása, mely szerint Mátyás László az ő tudomása szerint a Belügyminisztériumban ellenséges tevékenységet nem fejtett ki. Mátyás szakmai munkájában állandóan a pártra támaszkodott. Tud arról, hogy Mátyás követelte a rendőrtiszti alapvizsgák anyagának csökkentését és a vizsga határidejének a kitolását. Azt is tudja, hogy Mátyás László többszöri követelésére vonták be a rendőrség részére oktatás céljából kiadott „Demokratikus Világnézet" című tankönyvet, melynek tartalma nem volt megfelelő.

3. dr. Szilágyi József vallomása, mely szerint Mátyás László munkáját jól végezte. Hiányolta a rendőri pártszervezetek feloszlatását és részt vett a pártszervezetek újból való felállításának érdekében készített javaslat kidolgozásában.

4. Gyenes Dienes András vallomása, mely szerint Mátyás László a rendőrtiszti szakvizsgák anyagát több esetben élesen bírálta és revízióra szorulónak találta. Mátyás munkájában az irány az ideológiai nevelés volt.

5. Tőkés Ottó vallomása, mely szerint Mátyás László munkája a nevelési osztályon belül fejlődést jelentett. Rendszeresen beszélt arról, hogy milyen fontos [a] marxista-leninista szellemben való nevelés.

6. Az 1948-as rendőrségi közlöny egyik száma, melynek tanúsága szerint intézkedés történt a rendőrtiszti alapvizsga tananyagának csökkentése és a vizsga időpontjának hosszabb időre való elhalasztása irányában.

Mátyás László ügyének felülvizsgálata alkalmával bebizonyosodott, hogy az 1949-ben ellene emelt vád, mely szerint a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés elősegítésében vett részt - nem felel meg a valóságnak. Az erre vonatkozó vallomását a korábbi vizsgálat során Mátyás László azért tette meg, mert vele szemben kényszer eszközöket alkalmaztak és a párt érdekére való hivatkozással ilyen vallomástételre vették rá. Cseresznyés Sándor, aki korábban terhelő vallomást tett Mátyás Lászlóra, ezt a vallomást hasonló okokból visszavonta és állítja, hogy Mátyás László állítólagos bűnös tevékenységéről csupán kihallgatóitól szerzett tudomást.

A felülvizsgálat során felmerültek Mátyás Lászlóval kapcsolatban olyan adatok, melyek esetleg büntetőeljárás alapját képezhetnék. [...]
1943 májusában Mátyás László a Francia Kommunista Párt engedélyével az angol hadsereg munkaszázadában jelentkezett és ott szolgált több hónapig. Ezt a tényt 1948 februárjában a Belügyminisztériumba beadott önéletrajzában elhallgatta, állítása szerint nem szándékosan.

Mátyás László fenti cselekményei a vádhatóság álláspontja szerint nem merítik ki bűncselekménynek tényálladéki elemeit, és büntetőjogi szempontból nem értékelhetők. Mindkét cselekmény elévült és abban az esetben is, amennyiben az eljárás szempontjából figyelembe jöhetnének, az esetek körülményeit figyelembe véve alkalmazni kellene a Btá. 56. §.-át.

A perújítási tárgyalás megtartására a Katonai Felsőbíróság bír hatáskörrel és illetékességgel.
A tárgyalásra kérem megidézésemet a vád képviseletének ellátása végett.

Tanúként indítványozom megidézni:

Cseresznyés Sándor, I. 80. VI. 126
Kojsza Ilona, I. 153
Pickler Ferenc, I. 130
Oszkó Gyula, I. 42
Tőkés Ottót, a BM Vizsgálati Főosztály útján VI. 185
Szendi György, Budapest [...] V. 70
Mező Imre, Budapest [...] V. 62. VI. 118.

Budapest, 1954. szeptember 2-án.

Czakó Kálmán
Legfőbb Ügyész

Jelzet: ÁBTL 2.1. I/8. 269-280. Géppel írt indítvány Czakó Kálmán aláírásával, a Legfőbb Ügyészség pecsétjével. Az indítvány végén a tanúk neve mögé különböző számokat jegyeztek be ceruzával, és még négy személy nevét bejegyezték ceruzával.