A szövetkezeti mozgalom és az osztályharc alakulása Tolna megyében 1949-56 között

„Pártunk és Kormányunk intézkedései nyomán most állapítják meg, hogy kik azok a középparasztok, akiket a múltban helytelenül kuláknak minősítettek. Azokban a községekben, ahol ez a felülvizsgálás már megtörtént, a fmsz [földművesszövetkezet] igazgatósága a helyi pártszervezet bevonásával állapítsa meg, hogy a kuláklistáról törölt és teljes elégtételt kapott középparasztok között vannak-e olyanok, akiket az elmúlt években, mint kulákokat a fmsz tagjai közül és a fmsz vezetőségéből kizártak.”

Bevezetés 

A szövetkezeti mozgalom nem az 1945 utáni korszak találmánya. Hitel- és fogyasztási szövetkezetek Magyarországon először a 19. sz. második felében alakultak. Szélesebb körű szervezésük a 19. sz. utolsó évtizedében indult meg. A 20. sz. első évtizedének végén a Hangya szövetkezeti hálózat szinte már az egész országra kiterjedt. Hozzájárultak a kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez, az áruellátás javításához. A hitelszövetkezetek elősegítették a mezőgazdasági termelés fejlődését. A tejszövetkezetek a szarvasmarha-tenyésztést segítették elő. Az 1945 előtti szövetkezeti mozgalom jelentős szerepet töltött be az ország gazdasági életében.

Tolna az ország kisebb megyéi közé tartozik. Természeti adottságai igen kedvezőek a földművelésre. Az 1945. évi földreform-rendelkezés az olyan uradalmi felszereléseket, amelyek szétosztása nem felelt volna meg a közérdeknek, földműves-szövetkezeti kezelésbe adta, pl. malom, szeszfőzde stb., ezzel is előmozdítva a szövetkezetek fejlődését. Létrejöttek a felsőbb szervek, 1949-től SZÖVOSZ (országos), MESZÖV (megyei) szövetség - 1951-től többször változott a név. Elvileg nem felsőbb, hierarchikus szerv volt, hanem érdekképviselet. A gyakorlatban azonban másképp működött.

Vannak tehát korábbi, részben már a századforduló tájékán létrejött szövetkezeti társulások s az 1945-46-ban kiadott rendeletek által megfogalmazott célok szellemében létrejött földműves-szövetkezetek - amelyek egyesülése a fordulat évében s utána bekövetkezett.

A szövetkezetek a helyi politikai csatározásokban mindenütt nagy szerepet játszottak. Igyekeztek, a központi utasításoknak megfelelően, végrehajtani az összevont szövetkezetekben a "tisztogatásokat". 1949. július 18-án a következő jelentést küldte a Tolna megyei SZÖVOSZ Budapestre, a SZÖVOSZ Személyügyi osztályának: "Felülvizsgáltunk 122 ügyvezetőt, azonnali leváltásra 42 került, ideiglenesen marad 29." [...] "... a megyei választmányi értekezlet igen szépen, hangulatosan, az éles osztályharc jegyében, valamint Pártunk politikájának helyeslése közepette, nagy vezetőnk Rákosi elvtárs és felszabadítónk a Szovjetunióhoz való ragaszkodás jegyében zajlott le."

Szeptember 28-án már alábbhagyott a lelkesedés: "Megyénkben a hangulat általában kielégítő, azonban még helyenként a kulákok igyekeznek beférkőzni a szövetkezeteinkbe ott, ahol a szövetkezeteink vezetői politikailag gyengék és nem viszik eléggé az osztályharcot a kizsákmányoló elemekkel szemben."

Az osztályharcot, tisztogatásokat a lakosság soraiból is segítették " önzetlen" feljelentésekkel, bizonyos vonzó szövetkezeti posztok (ügyvezető, felvásárló stb.) elnyerése reményében: "E hó 25-én tudtam meg, hogy X. Y. a dombóvári szövetkezet ügyvezetője, ki párttitkári teendőkkel is meg van bízva, milyen jobboldali magatartást tanúsított a múltban. Ténykedése ezt a beállítottságot igazolja, mert hazugságtól sem riad vissza, hogy a kommunistákat s zsidókat a szövetkezetből eltávolítsa." [...] "...ma azt is megtudtam, hogy X. Y. Gömbös katona volt, és 1934-35-ben mikor leszerelt, jutalmul kapta Dombóváron az iskolaszolgai állást." [...] "Ehhez hasonlókat még sokat tudnék, úgy X. Y-ról, mint a szövetkezet volt Hangyás klerikális dolgozóiról írni, csak a levél hosszúsága miatt nem teszem, de személyes kihallgatás alkalmával mindent szívesen elmondok."

Az ügyvezetők "politikai gyengeségének" s osztályharcos szellemének javítását szolgálja a SZÖVOSZ Személyügyi és Oktatási főosztályának 1952. november 4-én a megyébe érkezett 13/1952. sz. utasítása, amely részletesen leírja honnan kérjenek információkat a leendő ügyvezetőről s mire terjedjen ki.

a. Pártszervezettől - hozzátartozókról, baráti körről is! Esetleges külföldi kapcsolatokról stb.
b. A helyi tanácstól - szülőkről, testvérekről, esetleges házastárs szüleiről, nagyszülőkről, rokonokról, azok vagyoni helyzetéről, beadási kötelezettségük teljesítéséről, pártállásukról, hogyan dolgoznak, katonai múltjuk
c. Előző munkahelyéről pl. "dolgozókhoz való viszonya harcias volt-e vagy megalkuvó"
d. Volt munkatársaitól - magatartása, politikai megnyilvánulása pl. milyen családi életet élt
e. A szövetkezet vezetőségétől
f. Volt katona és hadifogolytársaitól, pl. hogyan vélekedett a Szovjetunióról
g. Testvéreiről
h. Feleségéről - annak munkahelyéről, rokonairól

A MESZÖV Személyügyi és Szakoktatási csoportja 391/686086/1953. sz. utasításában a következő szempontokat és követelményeket írta elő a vezetőség, országos, megyei s járási küldöttek káderkiválasztásánál: "Elsőrendű követelmény a párt- és osztályhűség [...] biztosítani kell 50-60%-os párttagok arányát, származás szerinti megoszlás: 85% munkás-paraszt, 15% értelmiségi és egyéb legyen"

A 11/1955. SZÖVOSZ rendelkezés ütemterv készítését kéri osztályidegen dolgozók leváltásáról - határidő 1 hónap. A MESZÖV III. negyedévi jelentése (VI/1092/1955) : "45 személy nem megbízható politikai szempontból földműves-szövetkezeti szinten, járási központoknál 1 fő kétes, 1-et vizsgálnak, 3 elbocsátva, MESZÖV-nél nincs"

A MESZÖV személyügyi előadója 1955. december 15-én a következőket jelentette: "A szövetkezeti apparátusban meglévő osztályidegenek eltávolítását nagyon langyosan kezelik, pl. a Paksi fmsz-nek 2 kulák származású dolgozója van, ezeket azonban a leváltásra kerülők ütemtervébe be sem vették. [...] még a jó szakmai képzettségre sem hivatkozhatnak, mert nincs megfelelő képzettsége."

Az erőteljes osztályharc s tisztogatások ellenére 1956 tavaszán még mindig találhatók "kétes" személyek több járásban, pl. a tamási járásban is: "X. Y. a pincehelyi fmsz vezető könyvelője, szüleinek két téglagyára volt, Tamásiban és Hőgyészen. Természetes, hogy állandó munkásokkal dolgoztattak, tehát kizsákmányoló tevékenységet folytattak, e szerint kulákok." [...] "Y. Z. a tamási fmsz vendéglő-étterem vezetője. A felszabadulás előtt nagyforgalmú üzlete volt és 4-5 állandó alkalmazottat tartott." Utóbbit a járás, szakember hiányában, továbbra is alkalmazni kívánta. A MESZÖV igazgatósága 1956. április 17-i ülésén mindkettejük további alkalmazásához hozzájárult.

Azonban nem csak a jobboldaliság okozott gondot. S. A. a MESZÖV megyei titkárához 1951. július 11-én írt levelében a következőket panaszolta: "Az iskolából telve ambícióval érkeztem vissza. Bíztam a SZÖVOSZ ígéretében, hogy Bonyhádon leszek elhelyezve, és így családommal együtt lehetek ismét. A meglepetés akkor ért, amikor a bonyhádi JPB a MESZÖV szem. felelősének kijelentette, hogy nem működhetek Bonyhádon, de még a járásban sem, mert baloldali vagyok. Utána jártam ennek a kérdésnek és nevetséges okot hozott fel Z. a baloldaliságot illetően, hogy nem köszöntem neki az utcán (állítólag) és, hogy konkretizáltam a múlt évben Révai elvtárs "Harc a klerikalizmus ellen" cikkét helyi viszonylatban, és ez sérti a parasztpolitikát. Kifogásolta azt is, hogy mint ipari munkás paraszti vonalon működöm."

Az elnök válasza: "Azon kell kezdenünk, hogy az elvtárs Pártunk tagja, ami kettőzött kötelezettséget jelent az elvtársra." [...] "Felhívjuk az elvtárs figyelmét arra, hogy jelenleg az elvtárs a földműves-szövetkezet alkalmazottja és rendelkezünk az elvtárssal." [...] "Megjegyezzük azt, hogy az elvtárs Pártunk tagja és reméljük azt, hogy mint helytálló kommunista fog viszonyulni levelünkhöz."

Az elnök sorai megnyugtatás helyett inkább elkeserítették S. A-t, aki újra tollat ragadott július 17-én: "Az ítélet elhangzott. A MESZÖV leveléből az tűnik ki, hogy én egy alávaló gazember vagyok, aki a Pártot semmibe sem veszi." [...] "Tanácsot kérek a MESZÖV-től, hogyan járjak el a felém elhangzott "baloldali" vád ellen. Ez annyit jelent, hogy ártalmas vagyok a Pártra nézve nem csak Bonyhádon, de másutt is és nem tudok nyugodtan dolgozni és jól, míg ez a kérdés tisztázást nem nyer. A baloldaliság épp oly veszélyes, mint a jobboldaliság, ha ugyan nem veszélyesebb, és ez nagy baj a Pártra nézve, de reám nézve is. Pártunk ügye megkívánja, hogy sorait megtisztítsuk az oda nem való elemektől. Erre vonatkozólag kérek tanácsot."

Vajon kapott-e tanácsot panaszkodó levélírónk? Az "ÜGY" tisztogatást kívánt, az "osztályharc" fokozódott. De kik ellen?! Idézet a SZÖVOSZ 1956.augusztus 23. 31.sz körleveléből: "Pártunk és Kormányunk intézkedései nyomán most állapítják meg, hogy kik azok a középparasztok, akiket a múltban helytelenül kuláknak minősítettek." "A rehabilitált középparasztok részére a fmsz-ek a legrövidebb időn belül biztosítsák a fmsz-i tagsággal járó jogokat és előnyöket." [...] "A legközelebbi taggyűlést, küldött- (köz)gyűlést a kizárás helytelenségéről, illetve a visszavételről tájékoztatni kell."

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 26.

1920

A numerus claususról szóló törvény elfogadása, mely előírja az egyetemekre, jogakadémiákra fölvehetők számát és összetételét. Azaz...Tovább

1946

A MKP II. kongresszusán elfogadott pártprogram része lett az egyház „megsemmisítése”.Tovább

1989

A Magyar Országgyűlés elfogadja a be- és kivándorlási törvényt. Ez alapvető emberi jognak nyilvánítja a kivándorlást, és a szabad mozgást...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők