A szövetkezeti mozgalom és az osztályharc alakulása Tolna megyében 1949-56 között

„Pártunk és Kormányunk intézkedései nyomán most állapítják meg, hogy kik azok a középparasztok, akiket a múltban helytelenül kuláknak minősítettek. Azokban a községekben, ahol ez a felülvizsgálás már megtörtént, a fmsz [földművesszövetkezet] igazgatósága a helyi pártszervezet bevonásával állapítsa meg, hogy a kuláklistáról törölt és teljes elégtételt kapott középparasztok között vannak-e olyanok, akiket az elmúlt években, mint kulákokat a fmsz tagjai közül és a fmsz vezetőségéből kizártak.”

Bevezetés 

A szövetkezeti mozgalom nem az 1945 utáni korszak találmánya. Hitel- és fogyasztási szövetkezetek Magyarországon először a 19. sz. második felében alakultak. Szélesebb körű szervezésük a 19. sz. utolsó évtizedében indult meg. A 20. sz. első évtizedének végén a Hangya szövetkezeti hálózat szinte már az egész országra kiterjedt. Hozzájárultak a kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez, az áruellátás javításához. A hitelszövetkezetek elősegítették a mezőgazdasági termelés fejlődését. A tejszövetkezetek a szarvasmarha-tenyésztést segítették elő. Az 1945 előtti szövetkezeti mozgalom jelentős szerepet töltött be az ország gazdasági életében.

Tolna az ország kisebb megyéi közé tartozik. Természeti adottságai igen kedvezőek a földművelésre. Az 1945. évi földreform-rendelkezés az olyan uradalmi felszereléseket, amelyek szétosztása nem felelt volna meg a közérdeknek, földműves-szövetkezeti kezelésbe adta, pl. malom, szeszfőzde stb., ezzel is előmozdítva a szövetkezetek fejlődését. Létrejöttek a felsőbb szervek, 1949-től SZÖVOSZ (országos), MESZÖV (megyei) szövetség - 1951-től többször változott a név. Elvileg nem felsőbb, hierarchikus szerv volt, hanem érdekképviselet. A gyakorlatban azonban másképp működött.

Vannak tehát korábbi, részben már a századforduló tájékán létrejött szövetkezeti társulások s az 1945-46-ban kiadott rendeletek által megfogalmazott célok szellemében létrejött földműves-szövetkezetek - amelyek egyesülése a fordulat évében s utána bekövetkezett.

A szövetkezetek a helyi politikai csatározásokban mindenütt nagy szerepet játszottak. Igyekeztek, a központi utasításoknak megfelelően, végrehajtani az összevont szövetkezetekben a "tisztogatásokat". 1949. július 18-án a következő jelentést küldte a Tolna megyei SZÖVOSZ Budapestre, a SZÖVOSZ Személyügyi osztályának: "Felülvizsgáltunk 122 ügyvezetőt, azonnali leváltásra 42 került, ideiglenesen marad 29." [...] "... a megyei választmányi értekezlet igen szépen, hangulatosan, az éles osztályharc jegyében, valamint Pártunk politikájának helyeslése közepette, nagy vezetőnk Rákosi elvtárs és felszabadítónk a Szovjetunióhoz való ragaszkodás jegyében zajlott le."

Szeptember 28-án már alábbhagyott a lelkesedés: "Megyénkben a hangulat általában kielégítő, azonban még helyenként a kulákok igyekeznek beférkőzni a szövetkezeteinkbe ott, ahol a szövetkezeteink vezetői politikailag gyengék és nem viszik eléggé az osztályharcot a kizsákmányoló elemekkel szemben."

Az osztályharcot, tisztogatásokat a lakosság soraiból is segítették " önzetlen" feljelentésekkel, bizonyos vonzó szövetkezeti posztok (ügyvezető, felvásárló stb.) elnyerése reményében: "E hó 25-én tudtam meg, hogy X. Y. a dombóvári szövetkezet ügyvezetője, ki párttitkári teendőkkel is meg van bízva, milyen jobboldali magatartást tanúsított a múltban. Ténykedése ezt a beállítottságot igazolja, mert hazugságtól sem riad vissza, hogy a kommunistákat s zsidókat a szövetkezetből eltávolítsa." [...] "...ma azt is megtudtam, hogy X. Y. Gömbös katona volt, és 1934-35-ben mikor leszerelt, jutalmul kapta Dombóváron az iskolaszolgai állást." [...] "Ehhez hasonlókat még sokat tudnék, úgy X. Y-ról, mint a szövetkezet volt Hangyás klerikális dolgozóiról írni, csak a levél hosszúsága miatt nem teszem, de személyes kihallgatás alkalmával mindent szívesen elmondok."

Az ügyvezetők "politikai gyengeségének" s osztályharcos szellemének javítását szolgálja a SZÖVOSZ Személyügyi és Oktatási főosztályának 1952. november 4-én a megyébe érkezett 13/1952. sz. utasítása, amely részletesen leírja honnan kérjenek információkat a leendő ügyvezetőről s mire terjedjen ki.

a. Pártszervezettől - hozzátartozókról, baráti körről is! Esetleges külföldi kapcsolatokról stb.
b. A helyi tanácstól - szülőkről, testvérekről, esetleges házastárs szüleiről, nagyszülőkről, rokonokról, azok vagyoni helyzetéről, beadási kötelezettségük teljesítéséről, pártállásukról, hogyan dolgoznak, katonai múltjuk
c. Előző munkahelyéről pl. "dolgozókhoz való viszonya harcias volt-e vagy megalkuvó"
d. Volt munkatársaitól - magatartása, politikai megnyilvánulása pl. milyen családi életet élt
e. A szövetkezet vezetőségétől
f. Volt katona és hadifogolytársaitól, pl. hogyan vélekedett a Szovjetunióról
g. Testvéreiről
h. Feleségéről - annak munkahelyéről, rokonairól

A MESZÖV Személyügyi és Szakoktatási csoportja 391/686086/1953. sz. utasításában a következő szempontokat és követelményeket írta elő a vezetőség, országos, megyei s járási küldöttek káderkiválasztásánál: "Elsőrendű követelmény a párt- és osztályhűség [...] biztosítani kell 50-60%-os párttagok arányát, származás szerinti megoszlás: 85% munkás-paraszt, 15% értelmiségi és egyéb legyen"

A 11/1955. SZÖVOSZ rendelkezés ütemterv készítését kéri osztályidegen dolgozók leváltásáról - határidő 1 hónap. A MESZÖV III. negyedévi jelentése (VI/1092/1955) : "45 személy nem megbízható politikai szempontból földműves-szövetkezeti szinten, járási központoknál 1 fő kétes, 1-et vizsgálnak, 3 elbocsátva, MESZÖV-nél nincs"

A MESZÖV személyügyi előadója 1955. december 15-én a következőket jelentette: "A szövetkezeti apparátusban meglévő osztályidegenek eltávolítását nagyon langyosan kezelik, pl. a Paksi fmsz-nek 2 kulák származású dolgozója van, ezeket azonban a leváltásra kerülők ütemtervébe be sem vették. [...] még a jó szakmai képzettségre sem hivatkozhatnak, mert nincs megfelelő képzettsége."

Az erőteljes osztályharc s tisztogatások ellenére 1956 tavaszán még mindig találhatók "kétes" személyek több járásban, pl. a tamási járásban is: "X. Y. a pincehelyi fmsz vezető könyvelője, szüleinek két téglagyára volt, Tamásiban és Hőgyészen. Természetes, hogy állandó munkásokkal dolgoztattak, tehát kizsákmányoló tevékenységet folytattak, e szerint kulákok." [...] "Y. Z. a tamási fmsz vendéglő-étterem vezetője. A felszabadulás előtt nagyforgalmú üzlete volt és 4-5 állandó alkalmazottat tartott." Utóbbit a járás, szakember hiányában, továbbra is alkalmazni kívánta. A MESZÖV igazgatósága 1956. április 17-i ülésén mindkettejük további alkalmazásához hozzájárult.

Azonban nem csak a jobboldaliság okozott gondot. S. A. a MESZÖV megyei titkárához 1951. július 11-én írt levelében a következőket panaszolta: "Az iskolából telve ambícióval érkeztem vissza. Bíztam a SZÖVOSZ ígéretében, hogy Bonyhádon leszek elhelyezve, és így családommal együtt lehetek ismét. A meglepetés akkor ért, amikor a bonyhádi JPB a MESZÖV szem. felelősének kijelentette, hogy nem működhetek Bonyhádon, de még a járásban sem, mert baloldali vagyok. Utána jártam ennek a kérdésnek és nevetséges okot hozott fel Z. a baloldaliságot illetően, hogy nem köszöntem neki az utcán (állítólag) és, hogy konkretizáltam a múlt évben Révai elvtárs "Harc a klerikalizmus ellen" cikkét helyi viszonylatban, és ez sérti a parasztpolitikát. Kifogásolta azt is, hogy mint ipari munkás paraszti vonalon működöm."

Az elnök válasza: "Azon kell kezdenünk, hogy az elvtárs Pártunk tagja, ami kettőzött kötelezettséget jelent az elvtársra." [...] "Felhívjuk az elvtárs figyelmét arra, hogy jelenleg az elvtárs a földműves-szövetkezet alkalmazottja és rendelkezünk az elvtárssal." [...] "Megjegyezzük azt, hogy az elvtárs Pártunk tagja és reméljük azt, hogy mint helytálló kommunista fog viszonyulni levelünkhöz."

Az elnök sorai megnyugtatás helyett inkább elkeserítették S. A-t, aki újra tollat ragadott július 17-én: "Az ítélet elhangzott. A MESZÖV leveléből az tűnik ki, hogy én egy alávaló gazember vagyok, aki a Pártot semmibe sem veszi." [...] "Tanácsot kérek a MESZÖV-től, hogyan járjak el a felém elhangzott "baloldali" vád ellen. Ez annyit jelent, hogy ártalmas vagyok a Pártra nézve nem csak Bonyhádon, de másutt is és nem tudok nyugodtan dolgozni és jól, míg ez a kérdés tisztázást nem nyer. A baloldaliság épp oly veszélyes, mint a jobboldaliság, ha ugyan nem veszélyesebb, és ez nagy baj a Pártra nézve, de reám nézve is. Pártunk ügye megkívánja, hogy sorait megtisztítsuk az oda nem való elemektől. Erre vonatkozólag kérek tanácsot."

Vajon kapott-e tanácsot panaszkodó levélírónk? Az "ÜGY" tisztogatást kívánt, az "osztályharc" fokozódott. De kik ellen?! Idézet a SZÖVOSZ 1956.augusztus 23. 31.sz körleveléből: "Pártunk és Kormányunk intézkedései nyomán most állapítják meg, hogy kik azok a középparasztok, akiket a múltban helytelenül kuláknak minősítettek." "A rehabilitált középparasztok részére a fmsz-ek a legrövidebb időn belül biztosítsák a fmsz-i tagsággal járó jogokat és előnyöket." [...] "A legközelebbi taggyűlést, küldött- (köz)gyűlést a kizárás helytelenségéről, illetve a visszavételről tájékoztatni kell."

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 14.

1911

Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább

1921

Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább

1939

Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább

1955

Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő