Balsai István magyar ügyvéd, országgyűlési képviselő, 1990–1994 között igazságügy-miniszterTovább
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése
Az állampárt egyházpolitikájának végnapjai
"Kérésemre, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója megküldte a Szabad Európa Rádió 1989. február 8-i híradását, mely szerint Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter Londonban, ahol a kelet-európai egyházak helyzetét kutató intézetben tartott előadást, bejelentette az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetését, és úgy minősítette a hivatalunkat, mint korábban azt a szocialista Magyarországgal ellenséges erők tették."
Az ÁEH megszüntetése
igazságügy-miniszter 1989. február 8-án Londonban a Kelet-Európai egyházak helyzetét kutató intézetben egy egyházakkal kapcsolatos konferencián tartott előadásában kifejtette, hogy az ÁEH megszüntetését tervezik, mert a jogi és politikai rendszer reformja szükségessé teszi az egyházak ellenőrzésére, tevékenységük korlátozására létrehozott intézmény felszámolását. (Lásd a 2. dokumentumot!) Előadásában síkra szállt az állam és az egyházak viszonyában az alkotmány és az összes törvény előírásainak szigorú betartásáért. Elmondta, hogy az ezektől eltérő eddigi gyakorlatot a budapesti kormány meg akarja szüntetni. A konferencián elhangzottakról a Szabad Európa Rádió A SZER-től és az MTI-től kapott információkra alapozva Miklós Imre az ÁEH elnöke finom hangvételű, de határozott levelet írt február 14-én Németh Miklós miniszterelnöknek, melyben felhívta a kormányfő figyelmét, hogy „Egyre inkább dezorganizálódik és demoralizálódik a hivatal.” (Lásd a 3. dokumentumot!) Miklós Imre a korábbi gyakorlathoz hasonlóan most is tájékoztatást kért felettesétől, Németh Miklóstól, hogy miként álljon a felvetett kérdéshez, miszerint megszűnik a Hivatal és miként tevékenykedjen. A miniszterelnöki válasz elmaradt, azonban a gyors politikai döntések, események utat mutattak a Hivatalt vezető elnöknek.
Egy nappal Miklós Imre Németh Miklósnak küldött levele után, az ÁEH elnöke elküldte Andics Jenőnek, az MSZMP KB Társadalompolitikai Osztály vezetőjének az MSZMP KB Társadalompolitikai Bizottsága ülésére készített jelentését: „Jelentés a Politikai Bizottság 1983. február 15-i határozatának végrehajtásáról, az egyházpolitika helyzetéről és megújításának feladatairól” (Lásd a 4. dokumentumot!), valamint „a lelkiismereti szabadságról, a vallás szabad gyakorlásának jogáról és az egyházügyekről szóló törvény politikai irányelveiről” címmel, amelyeket a Társadalompolitikai Bizottság tárgyalt meg. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1989. április 5-én tárgyalta a Társadalompolitikai Osztály javaslatát. (Lásd az 5. dokumentumot!) A javaslat az egyházpolitika helyzetét és annak megújítási lehetőségeit tárgyalta, a következő szervezeti változásokat helyezve előtérbe: A kormány mellett alakuljon meg az Országos Egyházpolitikai Tanács, ami a társadalmi konzultáció és érdekegyeztetés legfőbb szerve legyen ajánlási joggal az egyházügyi kormányzás alkotmányos felügyeletét ellátó kormányfőhöz. Elnevezéseként a Minisztertanács Egyházügyi Titkársága javaslatot fogalmazták meg.
A Politikai Bizottság — április 5-ei határozatának megfelelően —1989. május 16-ai ülésén ismét napirendre tűzte az egyházpolitikai kérdéseket, bár ezúttal elsősorban az MSZMP egyházpolitikáját értékelték. Az anyag megfogalmazásai sok tekintetben a régi „bevált” gyakorlatot követik, bár a következtetések a teljes átalakulás igényét tükrözik. (Lásd a 7. dokumentumot!)
Időközben, 1989. április 17-én Miklós Imre kérte Németh Miklós miniszterelnököt, hogy mentse fel az ÁEH elnöki pozíciójából. Felmentését kérő levelét azonban Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának is eljuttatta. (Lásd a 6. dokumentumot!) A Minisztertanács 1989. április 30-ai hatállyal saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett felmentette Miklós Imrét az ÁEH elnöki pozíciójából. A Hivatalt Sarkadi Nagy Barna általános elnökhelyettes vezette Miklós Imre nyugdíjba vonulása után. A Minisztertanács Németh Miklós azt is megemlítette, hogy készül egy javaslat az ÁEH megszüntetéséről.
Sarkadi Nagy Barna 1989. május 18-án levélben fordult Nyers Rezső államminiszterhez, hogy támogassa javaslatát az egyházpolitika átalakításával kapcsolatban. (Lásd a 8. dokumentumot!) Nyers Rezső — Németh Miklós, Glatz Ferenc, Horváth István és Kárpáti Ferenc mellett — részt vett az ún. Kabinetülésen, amely 1989. május 23-án az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére vonatkozó, Raft Miklós által előterjesztett javaslatot tárgyalta. Mivel Sarkadi Nagy Barna ezen a kabinetülésen nem vehetett részt, kérte Nyers Rezsőt, hogy képviselje Sarkadi véleményét.
A Minisztertanács Kabinetje elfogadta az előterjesztést, és döntött az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésre vonatkozó törvényerejű rendeletről. (Lásd a 9. dokumentumot!) Emellett javaslatot kellett készíteni a Minisztertanács részére az Országos Vallásügyi Tanács megalakítására. Eszerint az Egyházügyi Titkárságnak a miniszterelnök közvetlen felügyelete mellett működnie, A Minisztertanács 1989. június 26-ai ülésén elfogadta a Kabinetülés és 1989. június 30-ai hatállyal megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, a 1092/1989. határozattal pedig felállította az Országos Vallásügyi Tanácsot. (Lásd a 11. dokumentumot!)Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 05.
1947
1951
A Rosenberg házaspárt a Szovjetunió javára végzett kémkedés miatt halálra ítélik az Egyesült Államokban.1955 – Lemond Winston Churchill,...Tovább
1963
Forródrótot létesítenek a Fehér Ház és a Kreml között.Tovább
1965
Valentyina Tyereskova űrhajósnő magyarországi látogatása alkalmából úttörőkkel találkozott a Halászbástyán.Tovább
- <
- 2 / 2
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő