Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább
Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
A felsőoktatás a ’80-as évek végén
„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”
Sztrájk a szegedi egyetemen
Az 1988 őszén bekövetkezett események a szegedi egyetem egy kis jelentőségű ügyéből indultak el. Szeptember közepén vált világossá, hogy az ötödéves hallgatóknak a korábbiaknál kétszer több órát kell majd az adott évben hospitálniuk. Ez ellen kezdődött meg egy szervezkedés, amely végül sokkal kiterjedtebb hatást gerjesztett.
A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara ebben az időszakban nehéz helyzetben volt: a bölcsészhallgatók száma jelentősen megemelkedett, azonban az egyetemet pénzügyi elvonás sújtotta. Az óraszámokat is megnövelték, amely miatt az utolsó éves diákok túlterheltté váltak. Többek között emiatt, valamint a külső „politikai jelenségek” hatása miatt a diákok egy része – a korabeli megfogalmazást használva – „radikalizálódott”.
1988. szeptember 26-án egy fórumot tartott a BTK Ifjúsági Parlamentjének soraiból választott öttagú operatív bizottság, valamint a Kari Gyűlést is összehívták. Akaratukat keresztül tudták vinni, és két nappal későbbre egy figyelmeztető sztrájkot szerveztek, hogy nyomatékot adjanak a felsőoktatás radikális reformjaikat követelő elképzeléseiknek.
E követeléseik röviden: teljes intézményi autonómia, tanszabadság, és az ezt szolgáló jogi szabályozás megalkotása; az ideológiai tárgyak és az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése; a tanárképzés és a szakképzés elkülönítése; a felsőoktatás anyagi helyzetének javítása. Emellett szabad tanárválasztást igényeltek, és az alternatív oktatási formák kialakítását.
A sztrájkkal – állításuk szerint – a felsőoktatási reform „elodázhatatlanságára” is fel akarták hívni a figyelmet. „A felsőoktatás a jelenlegi gazdasági helyzetben is igénye szerint kapjon pénzt az értelmetlen nagyberuházások, a meddő ipari támogatások és az apparátusok rovására a költségvetésből.” Minderről egy bő állásfoglalást is készítettek.
A sztrájk a bölcsészkaron rendzavarás nélkül lezajlott, időtöltésként pedig történelmi jellegű előadásokat tartottak. Képviseltette magát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, valamint a pécsi egyetem hallgatósága is. A szegedi egyetem tanárai nem vettek részt az akcióban, óráikat viszont nem tartották meg. A sztrájkot szervezők írásban is követelték a Minisztériumtól, hogy az ún. nyílt válaszban, és „tömegkommunikációs eszközök útján” deklarálja ki álláspontját. A Minisztérium képviseletében Szövényi Zsolt osztályvezető jelent meg a helyszínen, aki az idő rövidségére hivatkozva nem adott érdemi választ, de átvette az állásfoglalást, és megígérte, hogy arra 30 napon belül hivatalos választ adnak.
(Forrás: http://www.hallgatoimozgalom.hu/)
Czibere Tibor minisztert még a sztrájk reggelén telefaxon keresztül tájékoztatták a fejleményekről. Ebben fontosnak tartották kijelenteni, hogy a fórum „rendkívül fegyelmezett keretek között” kizárólag a felsőoktatás problémáival foglalkozott, leginkább a diákszociális gondok megoldásával. Megjegyzendő, hogy a résztvevők már kategorikusan elhatárolták magukat egyrészt a FIDESZ, másrészt a KISZ KB álláspontjától.
A Minisztérium illetékesei eleinte azt hangoztatták, hogy „társadalmi életünk gyakorlatában a sztrájkot - mint véleménynyilvánítási formát - az érdekek kifejezésének végső megoldását, a felsőoktatás területén sem zárhatjuk ki”. Október elején viszont mindehhez az állásponthoz azt is hozzátették, hogy „a sztrájk megítélése - a jelenlegi jogi szabályozás hiányában - attól függ, hogy milyen előkészítő, véleménynyilvánítási vagy érdekkifejező fórumokat követően került meghirdetésre; milyen tartalmi kérdések mellett vagy ellen protestálnak, és végezetül milyen formában kerül megrendezésre. […] A JATE BTK hallgatói önkormányzatainak nyomatékosító sztrájkja eltért a korábbiaktól. Az eltérést abban látjuk, hogy a kar hallgatói fóruma által elfogadott Állásfoglalás a felsőoktatás fejlesztését célzó komplex követelményrendszert tartalmaz.” Emellett a sztrájkot lokálisnak és elsősorban pénzügyi indíttatásúnak jellemezték, bár publicitását túlzott méretűnek tartották. Ez utóbbi kissé aggasztotta is a tárca illetékeseit, mert hozzáfűzték: „az egyetem vezetőivel közösen politikailag kellene elemezni és értékelni a bölcsészkari hallgatók megmozdulását”.
A sztrájkról a sajtó is bőven tudósított. Ezen kívül az akkoriban készített rajzokat, plakátokat és molinókat ma a rendszerváltás mozzanatainak értékelik. (A kar épületében pl. a „Több mézet a madzagra!” felirat volt olvasható.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő