Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A szegedi hallgatók és a minisztérium vitája 

Októberben viszonylag csendes viták és tervezgetések zajlottak, mindkét oldal igyekezett felmérni és elemezni a helyzetet. Az állampárt bizottságot bízott meg az egyetemen zajló folyamatok megismerésére, míg a sztrájkszervezők több új elképzelést és követelést alakítottak ki. Ilyen volt pl. az oktatói munka hallgatói véleményezésének (=OMHV) éles bírálata, amelyet öncélú papírmunkának minősítettek. Az általuk valódinak és hatékonynak nevezett oktatói munka megteremtéséhez szükséges véleményezési tevékenységet az autonómia kibővítéséhez, valamint a pénzügyi keretek biztosításához kötötték Az oktatóknak tájékoztatást kell kapniuk munkájuk hallgatói megítéléséről, mely anyagi és erkölcsi megbecsülésüknek vagy elmarasztalásuknak alapjául fog szolgálni. A véleményezésnek ki kellene terjednie az oktatói munka valamennyi lényeges tartalmi elemére, a módszertani kérdésekre, az oktatott tárgyak tartalmára valamint a szervezeti egységek munkájára. A technikai intézést is kidolgozták (kurzusonként történjen, kérdőívek alapján írásos vélemény, legalább 60%-os részvétel, összesítés, utólagos fórum, beterjesztés a Kari tanácshoz stb.). „Az OMHV akkor válik komollyá, ha az oktatók szakmai teljesítményével és a fenntartó állam szempontjaival együtt határozzák meg átlátható, a lehetőségekhez képest objektív mechanizmusokon keresztül, ki lehessen oktató, milyen minősítést, anyagi erkölcsi elismerést kapjon.”.

 

1988. október 27-én valóban a Minisztérium személyes képviselője adta át a választ a sztrájkot szervező Operatív Bizottságnak. 28-án a dékán „eszmecserére hívta” a Bizottság tagjait, de a hírek szerint szándékaikról nem tudott információt szerezni. 31-én Kari Fórum zajlott le a válaszlevél megvitatása ügyében, de a Bizottság már korábban elkészítette a válaszlevelét („Válasz a válaszra: Mi az oka, hogy Magyarországon a felsőfokú oktatás lábra nem tud kapni”), mely egyértelműen elutasító volt. A fórumon kezdetben a Kar 4-500 hallgatója vett részt (az összesen 900-ból), és meghívásra más felsőoktatási intézmények is képviseltették magukat (ELTE BTK-ról egy személy, a Janus Pannonius Tudományegyetemről Kiss Sándor, a Kossuth Lajos Tudományegyetemről „nem hivatalosan” egy személy, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskoláról 15 fő, és voltak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról is. „Valamennyien szolidaritásukról és cselekvő együttműködésükről biztosították a fórumot.” A tanácskozáson részt vett a kar dékánja, valamint az egyetem rektora, „azonban a vitát csak a dékán próbálta befolyásolni”.

 

Először felolvasták a Minisztérium válaszát, majd folytatták az állásfoglalás-tervezet („Válasz a válaszra”) felolvasásával. Ezt követően ismertették az Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására vonatkozó ELTE-JATE javaslatot. Mindezek után kezdődött meg a vita, de nem a minisztériumi válaszról, hanem csak az arra adandó viszontválasz összeállításáról. A vita három lényeges pont köré kristályosodott ki: az egyetemi autonómia, a tanszabadság, a felsőoktatás nagyobb részesedése a nemzeti jövedelemből.

 

A tárca képviselője szerint rendkívül erős minisztérium-ellenes hangulat alakult ki: követelték bizonyos minisztériumi vezetők lemondását, és bizalmatlansági indítvány készítését is tervezték. Bár néha úgymond mérsékeltebb hangok is hallatszottak, „a hangadók azonban a vitát következetesen visszaterelték az eredeti elutasító, ellenséges hangnemhez”. Emiatt „a Kar dékánja többször megfontolásra intette a hallgatókat.”

     

    
                       

A hosszú, hét órás vita után erősen, negyedére-ötödére csökkent a hallgatói létszám. Végül szavazásra bocsátották a viszontválaszt, majd el is fogadták. Döntöttek az Országgyűléshez eljuttatandó, a nemzeti jövedelem 4%-os részesedését kérő követelésről. 91 hallgató országos demonstráció mellett szavazott, illetve annak november 24-ei időpontját is kijelölték. Végül megszavazták az érdekvédelmet biztosítani hivatott Országos Felsőoktatási Szövetség (OFSZ) megalakítását.

 

A tárca ellenben egy ún. Felsőoktatási Tanácsot tervezett megalakítani, amely a már elhatározott és a közeljövőben kidolgozandó programok és egyéb intézkedések „demokratikus ellenőrzésére” lett volna hivatott, és amelynek működése során „számítottak” a hallgatók részvételére és támogatására is. A Tanács működési elveit és szervezeti felépítését nem határozták meg.

 

Az ellentétek kiéleződéséből a tárca azt a véleményt szűrte le, hogy az említett fórum „feltehetően mögöttes politikai tartalmat is hordozott. Hatása most még pontosan nem kiszámítható.” Más egyetemeken is fórumok szerveződnek, a Szövetséget is tervezik megalakítani, és a történtek miatt „zavar keletkezhet” az Országos Felsőoktatási Tanács létrehozásában és működésében. A tárca „a komolyabb, súlyos következmények elkerülése céljából” mozgásba lendült, és ellenszervezésbe kezdett. A KISZ KB-val tanácskoztak a közös tennivalókról, a követendő technikáról, konzultációkat folytattak a JATE állami- és pártvezetőivel, valamint a többi felsőoktatási intézménnyel.

                                                                                                                                  

                    

Kulcsszavak

Ezen a napon történt március 29.

1973

Az utolsó amerikai katona is elhagyja Vietnamot.Tovább

1974

Először közelíti meg és küld fényképeket űrszonda (Mariner–10) a MerkúrrólTovább

1976

Dálnoki Veress Lajos honvéd vezérezredes, II. világháborús hadseregparancsnok (*1889)Tovább

1989

A rákoskeresztúri Új köztemetőben Kralovánszky Alán régész és a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakcsoportja megkezdik a...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő