Gyökerek

Avagy elbeszélhető-e a Fidesz megalakulásának története III/III-as jelentések alapján?

„1988. március 30-án az ELTE Jogász Szakkollégiumában, a hallgatók elnevezése szerint »Bibó István Szakkollégiumban«, megalakult egy »Fiatal Demokraták Szövetsége« elnevezésű ifjúsági szervezet. A résztvevő mintegy 50 fő többségi szavazással döntött a megalakulás mellett, hangoztatva, hogy a várható adminisztratív intézkedések ellen az azonnali sajtónyilvánossággal kell védekezni.
A szervezet megalakításának szükségességét a radikális reformok iránti társadalmi igénnyel indokolták. A megvalósításhoz és működtetéshez a már meglévő »alternatív politikai csoportosulások« segítségére számítanak.”

Bevezetés

Amikor az alcímben feltett kérdésre keresem a választ, akkor a Fiatal Demokraták Szövetségét, mint szervezetet vizsgálom, így megalakulásának előzményeire csak annyiban térek ki, amennyiben a magyar állambiztonság információkat szerzett a szövetség megalakításának előkészületeiről. Ezzel szemben nem foglalkozom a későbbi alapítók, prominens tagok, vezetők előéletével, azzal, hogy ki és milyen formában került a politikai rendőrség látókörébe. Így jártam el mindenekelőtt azért, mert nehéz lenne a számításba vehető személyek körét meghatározni: az előkészületekben nem feltétlenül csak az alapítók vettek részt, ill. pár napon belül rengetegen csatlakoztak a szervezethez, akik már a kezdetektől meghatározó szerepet játszhattak a Fidesz tevékenységében. De így jártam el azért is, mert maga a szövetség sem tett másként, amikor először nézett vissza és összegezte az - akkor még -

A Fideszről szólva nehéz elvonatkoztatni az alapítása óta eltelt 20 év történéseitől, attól, hogy a fiatal szervezet rövid időn belül a magyar politikai élet meghatározó szereplőjévé, majd nagy párttá, mondhatni, a rendszerváltó erők közül a legnagyobbá vált. Bár ez nem tartozik a megalakulás történetéhez, az azóta eltelt időszak ott rejtezik a kutató perspektívájában. Hiszen nem véletlen, hogy a Fidesz, és nem mondjuk a Magyar Néppárt vagy más, azóta teljesen jelentéktelenné váló csoportosulás forrásvidékét választottam témául. Az 1988. március 30-án megalakult szervezet persze az idők során nagy átalakulásokon és átváltozásokon ment át, többször nevet is változtatott, ám az évről-évre megrendezett születésnapi rituálék is mutatják, hogy a mai párt identitásában továbbra is meghatározó szerepe van szakkollégiumi gyökereinek.

Mégis, amikor a történész - jelen esetben állambiztonsági iratok által - kíván egy történetet elmondani a Fidesz megalakulásáról, nem mondhat le arról, hogy megközelítőleg az eredeti kontextusba helyezze ezeket a dokumentumokat, még ha tudatában is van ennek korlátaival. A szervezet az államszocialista rendszer legvégén alakult: létrejöttét, pontosabban azt, hogy életben maradhatott, a rendszer fellazulása tette lehetővé, ugyanakkor létével maga is hozzájárult annak felbomlásához. Az iratok jellegéből fakadóan azonban itt és most nem általában a létezett szocializmus bomlását tekinthetjük az elsődleges kontextusnak, hanem a politikai rendőrség, ill. annak a „belső ellenség" ellen harcoló részlege, a III/III. Csoportfőnökség világát.

Ez a világ nem sokban különbözött a megelőző évek, vagy akár évtizedek világától. Az állambiztonság ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel kutatott a rendszerellenes megnyilvánulások, személyek és csoportok után, mint korábban. Bár a rendszer zártsága oldódni látszott, a politikai rendőrség működését megszabó direktívák lényegében nem változtak. Mint ellenséges ellenzéki kezdeményezésről, természetesen a Fidesz alakulásáról, annak előkészületeiről is sok információt szerzett az állambiztonság. Ezek az információk a legkülönbözőbb forrásokból - ügynökjelentésekből, hivatalos és társadalmi kapcsolatoktól, telefonlehallgatásokból, postai küldemények felbontásából - származtak. Javarészük bekerült az állambiztonsági szervek napi operatív információs jelentéseket szolgáltató rendszerébe is. Ebből a megfontolásból, továbbá azért, hogy a Fidesz létrejöttének itt bemutatandó története rendelkezzék valamiféle formai és tartalmi koherenciával, a forrásválogatást ezekre a jelentésekre szűkítettem. Sőt, az egységesítés érdekében kizárólag a III/III. Csoportfőnökség által leadott jelentéseket közlöm. Ezt az is indokolja, hogy a forrásközlés által lefedett időszakban, azaz a szervezésről érkező első hírek keletkezésétől az április 30-i első politikai nagygyűlésig - jóformán csak ők jelentettek a Fideszről: egy-két megyei jelentés mellett mindössze a BRFK állambiztonsági szerve szerzett érdemi információt a szövetségről. A III/III. viszont a megalakulást követő hetekben gyakorlatilag minden egyes napi jelentésében közölt a Fidesszel kapcsolatos értesüléseket.

A napi operatív információs jelentések (NOIJ) rendszerét az állambiztonsági szervek által gyűjtött információk hatékony feldolgozására, a belügyi vezetés naprakész tájékoztatására építették ki. (A NOIJ-t elrendelő belügyminiszteri parancs 1978-ban kelt, a mechanizmus 1979-től működött.) A jelentések az ország biztonságát veszélyeztető ellenséges cselekményekkel, megnyilvánulásokkal, tervekkel kapcsolatos információkat

. A jelentésekből kirajzolódó, a jelentések által lemondott történet formai és tartalmi koherenciáját tehát az is biztosítja, hogy ezek egységes szempontrendszer alapján készültek.

A jelentések szövegét olvasva nem kerülhető meg egy lényeges ismeretelméleti probléma. Arról van szó, hogy ezek a textusok különböző forrásokból származtak, és többszörös átszövegezés és átszerkesztést eredményeként jöttek létre abban a formában, ahogy a jelentésekben megjelentek, és ahogy ma olvashatók. A szavak és a dolgok, a nyelv és az általa referált vagy referálni vélt valóság viszonya eleve problémás, és itt ez még fokozottabban jelentkezik. Vagyis akkor, amikor ezeket a dokumentumokat olvassuk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy bennük az állambiztonság által konstruált tényekkel találkozhatunk, amelyeket nem lehet a szövegekből kiszakítva vizsgálni. Ennek alátámasztására az április 30-i nagygyűlésről nem csak a III/III. csoportfőnökség, hanem a BRFK állambiztonsági szerve által készített jelentést is közlöm (Lásd a 25. és 27. számú forrásokat!). A kettőt egymás mellé téve azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy a két dokumentumból a múltnak milyen eltérő valósága rajzolódik ki.

A fentiek persze nem azt jelentik, hogy ezek az állítások hamisak vagy kitalációk, kreációk lennének, és azt sem, hogy lényegesen eltérnének a Fidesz megalakulásának más forrásokból származó tényeitől. Ez utóbbi nagyon fontos ezen iratok esetében. Hiszen hiába voltak szigorúan titkosak ezek a jelentések, szinte semmi „megdöbbentő" vagy „szenzációs" adatot és tényt nem tudhatunk meg belőlük. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy az (akkor még) fiatal demokraták nem konspiratív csoportosulást alakítottak ki, nem illegálisan szervezkedtek, hanem kezdettől fogva hallatták hangjukat az egyetemi közéletben, sőt, azonnal a legszélesebb sajtónyilvánosság elé léptek. Nem kívánták a tevékenységüket titkolni, hiszen csak az alkotmány által - formálisan legalábbis - biztosított jogaikkal éltek, sőt, működésükhöz, mint megfogalmazták, éppen a nyilvánosságot tekintették a legfőbb védekező eszköznek.

Ezek az „operatív" jelentések tehát lényegében nem közölnek mást, mint egy sajtóbeszámoló, és még a szervezők belső köreiből származó információk sem nyújtanak többet annál, mint amit a sajtó manapság „belső körökből származó értesüléseknek" nevezne. A rendszer védelmezőinek tehát nem besúgókat, hanem újságírókat kellett volna a Fidesz sajtótájékoztatóira küldeni, és az operatív jelentésekben szereplőkhöz hasonló hírekhez jutottak volna. Az újságírók hiánya persze a valódi sajtónyilvánosság hiányát jelezte, így az állambiztonsági jelentések ezt az akkor még nem létező nyilvánosságot pótolják a későbbi korok kutatói számára. Az alcímben feltett kérdésre válaszolva: igen, elmesélhető a Fidesz megalakulásának története a III/III-as jelentések alapján, és ez a történet nem sokban különbözik attól a történettől, amelyet a nem létező korabeli újságcikkek alapján meg lehetett volna írni.

A Fidesz nyilvános közszereplésre alakult politikai szervezetként jött létre, ezért nem láttam értelmét, hogy a szervezők és vezetők nevét kihúzzam vagy monogrammal helyettesítsem, már csak azért sem, mert a többségük azóta is közszereplő. Ezért az eredeti szövegben szereplő monogramokat is igyekeztem feloldani. A jelentések a bizalmas nyomozások célszemélyeit többnyire fedőneveken említik, ezeket a jegyzetekben oldottam fel, csakúgy, mint a különböző állambiztonsági kódokat és rövidítéseket. A jelentéseknek csak azokat a pontjait közlöm, amelyek a Fidesszel kapcsolatos értesüléseket tartalmaznak. A közölt jelentések elveszítették az eredetileg szigorúan titkos minősítésüket.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők