Megjelenik a Bibó-emlékkönyv, melyet Bibó István 1945-1948 között írt meg.Tovább
Háborús propaganda a hadiüzemekben
A magyar munkásság egy része már 1942-ben megismerkedett a szabotőrök és a kémek elleni küzdelem fontosságával, az „éberség” jelszavával, az aktuális ellenség rabszolgasorban tartott dolgozóinak sorsával, egyáltalán a munkaidő utáni „fejtágítók” hangulatával. Ezek a kötelező előadások alighanem szokatlanok és kellemetlenek lehetettek a munkásoknak. Az sem kizárt azonban, hogy röpke hat-hét év múlva, békeidőben, egy szombat délutáni Szabad Nép félórán ülve nosztalgiával gondoltak vissza a "Horthy-fasiszták" előadásaira.
Hadiüzemi tájékoztató előadások 3.
| 32.026/vkf.2 klgs. - 1942. sz.-hoz. |
| Hadiüzemi tájékoztató előadás |
5.sz.előadás.
A VÖRÖS PROPAGANDA ÉS ANNAK LEKÜZDÉSE.
A bolseviki forradalom, midőn 1917-ben a cári Oroszországban hatalomra jutott, az örökös világbéke eljövetelét hirdette és ezzel a hangzatos jelszóval nyerte meg későbbi sötét céljai számára a megszédített tömegeket.
A Szovjetunió és a III. Internacionálé igazi célja azonban más volt a világ forradalmasítása. Ennek a célnak az érdekében kezdettől fogva erős hadsereget szervezett Oroszországban, elősegítette a III. Internacionálé működését, bőségesen támogatta a Központi Végrehajtó Bizottság nemzetközi aknamunkáját. Végrehajtó szerve az Agitprop., amely a középeurópai államok vörös propagandájával foglalkozik.
Zinovjev népbiztos mondotta a Komintern V. Kongresszusa alkalmával: "A polgári társadalom, a szociálista árulók és pacifista jelszavak ellen minden eszköz felhasználandó." Az eszköz a terror, az agitáció és a pénz, mely bőven állott rendelkezésre az elkobzott templomi kincsekből, a cári vagyonból és mindenek felett az orosz munkástömegek verejtékéből. Az orosz gyári munkás havi keresetének 20-25%-át a jövedelmi, betegápolási stb. adóra, 15-20%-át propagandacélra kénytelen befizetni. Az előbbi adónemeket könyörtelenül levonják, a propagandacélokra való adakozásra pedig "udvarias" felhívást kap. Jaj neki, ha nem fizet, vagy vonakodik. Azt, aki ellenvetést mer tenni, kényszermunkatáborba hurcolják, onnan pedig nincs visszatérés.
A kommunista Internacionálé alapvető külpolitikai állásfoglalását Lenin a leghívebben adja vissza a következőben: "csak azért kötünk megállapodást a nemzeti államokkal, hogy összeköttetésbe lépvén velük, megszerezzük a maguk részére a titkos szervezkedés alapfeltételeit." ... "Minden kapitalista állam háborújában részt vesz a Szovjetunió azért, hogy védőszárnya alatt a III. Internacionálé a kapitalista-imperialista háborút bolseviki forradalommá alakíthassa át."
A III. Internacionale központi végrehajtó bizottságának nyíltan bevallott célja:
a hadseregek, karhatalmi szervek,
az állambiztonsági szervek,
a munkás- és földműves osztály, forradalmasítása
a nők,
az ifjúság,
továbbá
hivatásos agitátorok kiképzése,
ezek irányítása,
nemzetközi vörös segélypénztárak létesítése,
rejtett harcegységek létesítése, a nemzeti államokban.
turista és vörös sportszervezetek alapítása,
különböző pártszervezetek és sajtó támogatása
A Központi Végrehajtó bizottság rendelkezésére álló titkárság a nemzetközi propagandát, a sajtó szolgálatot, a hírszerzést, a szervezési munkát végzi és gondoskodik a kiküldött agitátorok és a nemzeti államokban rejtőző vörös harcegységek irányításáról.
Ha a nemzeti államokban befészkelt vörös egységeknek sikerült zavargást, felfordulást kelteniük, következő feladatuk meggátolni azt, hogy az állambiztonsági szervek rendet és nyugalmat teremtsenek. Ha egy nemzeti állam mozgósít, a propagandasejtek feladat az, hogy minden eszközzel, /:megvásárolt sajtó, sztrájkok, üzemi és mezőgazdasági szabotázs, merényletek stb./ megbontsák a fegyelmet és vakrémületet keltsenek.
A forradalmasítás különböző fogásaival oly mérvű lázadás előidézésére törekszenek, hogy a hadrakelt sereg fegyvereit megfordítva, saját hazáját hozza a vörösöknek terítékre! A bolsevizmus szemében az "elnyomott" elszakított" proletárokért folytatott küzdelem nem szabadságharc, hanem egyszerűen nyerési esély a vörös világforradalom számára.
A vörös hadsereg ma is Lenin elméleteiben él, aki az imperialisztikus háborút, mint a szovjetimperializmus legexponáltabb képviselője, kezdetben elvetette, a nemzeti jellegű háborúskodás jogosultságát később taktikai okokból elismerte. A polgárháborút pedig, mint világforradalomi szempontból nélkülözhetetlent, minden rendelkezésre álló eszközzel végigvívandónak és támogatandónak mondotta.
"A Szovjetunió kiinduló pontja, mozgatója és támasza a világforradalomnak. A fascista hatalmak között a küszöbön álló háborúban minden állam forradalmi proletariátusa a bolsevizmus oldalára fog állni." Ezt írta a Pravda 1939. szeptember 1-én.
A hadsereget a nemzetköziség szellemében neveljük. Éppen azért a világforradalom hadserege ez a haderő." - mondotta Sztalin a szovjethadsereg fennállásának 10. évfordulóján.
"Hadseregünk fiatal katonáit a világforradalom lovagjaivá avatjuk." írja a Pravda 1937. április 28-i száma.
"Nem lehetetlen, hogy kénytelenek leszünk háborút indítani, azzal a céllal, hogy a lehető leggyorsabban megkezdjük nyugaton a forradalom erőinek felszabadítását. Ebben az esetben hadászatunknak szigorúan támadó jellegűnek kell lennie!"
Ezt mondta Gussjew, a bolsevizmus vezető elméleti katonai szakértője.
Semmiféle hatalom sem képes a növekvő világforradalom feltartóztatására mondja a Leningradskaja Pravda 1938 május 1-i száma.
Erre a hetvenkedésre válasz az Antikomintern! A Nemzeti államok bolsevizmusellenes szövetsége!
1941. november 25. fordulópont a bolsevizmusellenes harc történetében.
Az Antikomintern egyezményt 5 évre meghosszabbították!
II.
A propaganda és a lélekmérgezés nagymesterei szövetségeseik voltak. Az 1914-18-as világháborúban csodás eredményt értek el. De a III. Internacionálé nemzetközi propagandája szervezettségben, találékonyságban még őket is lefőzte.
A központi propaganda titkárságnak s az Agitpropnak Európa minden zugában vannak forradalmasító szervei, melyek a mai sorsdöntő időben felemelt létszámmal dolgoznak. Magyarország és a Balkán államok ellen külön titkos irodát tartanak fenn. Az ellenük irányított propaganda költségei 1930-40-es évek között meghaladták az évi 500-600 000 arany rubelt!
A boldogult Csehszlovákia volt az összekötő kapocs a magyarországi földalatti szervezkedés és a Komintern között. A cseh erkölcshöz hozzátartozott az is, hogy a magyar határhoz közel a Komintern agitátorképző iskolát létesíthetett a cseh hivatalos kormány támogatásával. Az innen beszivárgó agitátorok nemcsak a magyar munkásságot akarták megmételyezni, hanem derék honvéd legénységünkkel is kísérleteztek. Tisztelet a magyar honvédbecsületnek, minden törekvésük kudarcot vallott.
Sőt! - ma az ellenpropaganda és a felvilágosítás munkájának legértékesebb támogatói derék hazatérő honvédeink, akiknek közvetlen közelből volt alkalmuk meggyőződni arról, hogy micsoda feneketlen nyomor az a szovjetparadicsom!
Gondos nemzetnevelő munkával, lelkiismeretes, alapos felvilágosítással tervszerű családvédelemmel, országos jellegű szociális birtok és egészségpolitikai újításokkal, a szabadító szervezet beállításával a legagyafúrtabb bolseviki agitációt is le lehet és le is kell küzdeni!
A magyar munkásnak jól meg kell jegyeznie azt, hogy a bolseviki agitáció mindenüvé igyekszik beférkőzni. Meg akarja zavarni a munkásság lelkinyugalmát, kiegyensúlyozott életét. Céljai elérésére fel akarja használni a hiszékeny tömegeket. Eszközeiben nem válogatós.
Megbízott agitátorok segítségével beférkőzik az üzemekbe. Bizalmi egyéni tagokat toboroznak. Aki nem áll kötélnek, azt bántalmazzák, elrontják munkáját vagy megfenyegetik. Sőt ha pipogya emberrel állanak szemben, még ki is túrják állásából.
Becsületes Jó magyar munkás ne vegyen részt semmiféle földalatti szervezkedésben. Azok a sötétlelkű elemek, akik a mai sorsdöntő időkben haza és vallásellenes propagandával akarják megbontani a nemzeti egységet, nem érdemlik meg a bizalmat!
A titkos egyesületek, szemináriumok, összejövetelek, csak azért létesülnek, hogy ide a befolyásolható, félrevezetett munkásokat becsődítsék.
A különböző utakon beszivárgó judáspénz és a maszlagoló agitátorok eddig sikert nem tudtak elérni. Titkos beszámolóikon bejelentett hangzatos eredményeik olyan közel állanak az igazsághoz, mint az ellenséges rádióállomások hazugságai.
Tisztelet a magyar munkásságnak, a kommunista agitáció eredménytelen maradt. A szovjetparadicsomról szóló fantasztikus dajkameséket ma már senki sem hiszi el!
A becsületes magyar munkásnak éber figyelemmel kell őrködnie, mert a vörös kommunista agitáció a szebb és boldogabb magyar jövendő megalapozását, a családi fészket, a mindennapi kenyeret veszélyezteti.
Az üzemekben netán megkísérelt nemzetellenes, vagy bolseviki agitációt a becsületes magyar munkásság nem tűrheti meg.
Bármit lát vagy hall, azonnal jelentse esküjéhez híven a hadiüzemi személyzeti parancsnoknak.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 28.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő