Iratok Kádár János belügyminiszterségének idejéből

„A Magyar Köztársaság Elnöke 1948. évi augusztus hó 5-én kelt elnöki elhatározásával Rajk László belügyminisztert eddigi buzgó szolgálata elismerése mellett ezen tiszte alól felmentette, s egyidejűleg nevezettet külügyminiszterré, Kádár János országgyűlési képviselőt pedig belügyminiszterré kinevezte. […]
Intézkedés teendő a 24.001/1947. II. P.M. számú rendeletben meghatározott 150%-os miniszteri pótlék Rajk László volt belügyminiszter részére való beszüntetése és egyidejűleg Kádár János belügyminiszter részére fogadalomtétel napjától, azaz 1948.évi augusztus 5-től való kiutalása iránt.”

Bevezető

A Magyar Országos Levéltár „1945 utáni Belügyminisztérium"

öt iratot mutatunk be. Az iratok közül kettő Kádár János belügyminiszteri kinevezéséhez köthető: az egyik egy kötet, az ún. első oldala, a másik két egymással összefüggő ügyirat Rajk László felmentéséről és Kádár János belügyminiszteri illetve Kádár miniszteri pótlékának utalványozásáról szóló A további két irat a Belügyminisztérium szervezetének átalakításához kapcsolódik: a BM Államvédelmi Hatóság jogkörének megállapítása tárgyában, Kádár János által 1948. szeptember 6-án kiadmányozott, 288.010/1948. IV. 1. BM számú rendelethez készült valamint a november 25-ei keltezéssel ellátott, az Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága szervezeti változtatását célzó .

Az elsőként említett irat nem a benne szereplő adatok gazdagságával, vagy azok újszerűségével tűnik ki. Mindössze két nevet tartalmaz: Rajk Lászlóét és Kádár Jánosét, valamint hivatali működésükkel kapcsolatos, minimális mennyiségű adatot. Eszerint Rajk László közszolgálatának és belügyminiszterségének kezdete egyaránt 1946. március 20., e tisztséget pedig külügyminiszterré történt kinevezéséig, 1948. augusztus 5-éig viselte. Ettől a naptól kezdve váltotta őt a belügyminiszteri székben Kádár János. A kinevezés dátumát a miniszteri pótlékokról szóló irat is említi, azzal az információ-többlettel, hogy Kádár

összege 1948 szeptemberétől 2065, 50 forint volt. A szegényes információk miatt az iratok messzemenő következtetésekhez nem szolgáltathatnak kellő alapot, de éppen hiányosságaik miatt lehetnek gondolatébresztők.

Státuszkönyv egy oldala Kádár János és Rajk László nevének beírásával.
Jelzet: MOL XIX–B–1–r–Vegyes személyzeti. Státuszkönyv–1948
                                                           
Azt már nem rögzítették ugyanis, hogy Kádárt 1950. június 23-án - a Munka Érdemrend arany fokozatával való kitüntetése mellett - felmentették belügyminiszteri tisztségéből, miként azt sem, hogy utódául Zöld Sándort nevezték ki, aki 1951. április 10-ig dolgozott belügyminiszterként. Mindhárom személy rövid időt töltött belügyi hivatalában, további hasonlóság életútjukban, hogy nem sokkal a Belügyminisztérium éléről való távozásuk után nemcsak a hatalomtól voltak kénytelenek , hanem a puszta létük is volt. Csupán e tények ismeretéből arra következtethetünk, hogy önmagában a belügyminiszteri poszt birtoklása nem jelentette a hatalom legfelső köréhez való tartozást, a megválás a poszttól viszont az egyén politikai súlyának drasztikus csökkenését jelezte.

Ehhez a megállapításhoz illeszkedik a szeptemberi rendelettervezet is, amiről tévedés lenne azt hinni, hogy Kádár saját kezdeményezésére született, közvetlenül a kiadmányozás előtt. Az sem helyes, ha feltételezzük, hogy a Magyar Államrendőrség államvédelmi osztályának átalakításáról szóló döntést az MDP valamely vezető testülete hozta, noha az MDP Titkárságának 1948. szeptember 7-ei

tárgyaltak az ÁVO másodfokú hatósággá történő átalakításáról. A Titkárság ekkor csupán megerősítette az MDP Belügyi Bizottságának 1948. július 15-ei hozott határozatát, amit még Rajk László . Az, hogy annak ellenére nem adták ki a határozatot Rajk belügyminisztersége idején, hogy még júliusban jóváhagyták a hónapokkal később kiadott rendelet minden lényeges elemét, arra utal, hogy már ekkor sem számoltak vele hosszútávon.

A rendelet végül a belügyminisztérium államvédelmi hatósága jogkörének megállapítása címmel a Rendőrségi Közlöny1948. szeptember 15-ei számában

azzal, hogy 1948. szeptember 10-től lép hatályba. Ez év novemberében a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdasági Rendészeti megszüntetésével és a BM ÁVH-ba való részleges beolvasztásával a rendőri és az államvédelmi szervezet párhuzamosságát számolták fel, illetve .

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 28.

1922

Benito Mussolini bevonul Rómába („Marcia su Roma”).Tovább

1939

A szovjet-német megállapodás értelmében felosztják Lengyelországot. A Szovjetunió megkapja Litvániát.Tovább

1988

Lezajlott az első ún. figyelmeztető sztrájk a JATE BTK-n, amelyet a hallgatók a felsőoktatás radikális és következetes megújításáért...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők