Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
Kilépések, visszalépések
Elolvastam, kik léptek ki. Akit ismerek, minősítem: Asperján György, fafejű örmény, E. Fehér Pál részeges, kellemetlen, öntelt alak, Fekete Sándor, a jakobinus kaméleon, nyalta már Ernest Kay seggit is, Földeák Jancsi szegény, jó fiú, Gyurkó László, a hajdani disszidens, a határőrök fogták el, amikor Nyugatra akart szökni, Juhász Ferenc kissé [...] Végh Antal, nem író [... ] Külön szólok a cseh cipőgyáros esetleges rokonáról, az iszákos vörösorrú Bata Imréről. Ő is nyalta Ernest Kay seggét. Remélem, nem szerkeszti tovább az Élet és Irodalmat, hiszen ez az újság „lenne” a Szövetségé.
Források
Feljegyzés Vajda György miniszterhelyettes részére az Írószövetség helyzetéről
Irodalmi és művészettájékoztatási főosztály
Az 1986. február 27-én Varga Csabával folytatott beszélgetésünk néhány fontos mozzanata:
- a beszélgetés bevezetőjeként érdeklődtem Varga et. első tapasztalatai és tervei felől. Válaszképpen kifejtette, hogy milyen „külső" feltételek szükségesek ahhoz, hogy az Írószövetség betölthesse hivatását:
- a kulturális politika - minél nagyobb nyilvánosság előtt pl.: Stúdió '86 - jelentse be, hogy az Írószövetség jól dolgozik és maradéktalan bizalmat élvez;
- ugyanezen fórumon mondjuk el, hogy a művészeti szövetségek szabad kezet kapnak alapszabályuk kidolgozásához;
- az Írószövetség tagjai közül az egyetlen ember Fekete Gyula, aki a tagság többségének bizalmát élvezi, és képes „felfele is, lefele is" konszenzust teremteni. Ezért őt kell elnöknek jelölnünk, és ezt a neki szóló személyes bizalmat már most egyértelműen ki kell nyilvánítani;
- Fekete Gyula mellé olyan párttag főtitkár kell, aki nem ellenséget, hanem partnert lát benne;
- revideálni kell azt a lehetetlen helyzetet, hogy ma az íróknak nincs képviselete sem a KB-ban, sem az országgyűlésben, sem a SZOT-ban;
- egy kedvezőbb társadalmi-politikai megítélést kell biztosítani az íróknak és szervezetüknek, különösen vidéken;
- végül kedvezőbb anyagi működési feltételeket kell biztosítani a szövetség számára, meg kell oldani székház-gondjukat.
- Növelni szükséges a szövetség mozgásterét is: minden szövetségi tag számára társadalmi-közéleti feladatot kell biztosítani, tehát pl.: a szövetségnek képviselőket kell delegálni minden könyvkiadóhoz, ill. minden olyan állami és társadalmi szerv, szervezet vezetőségébe, amely bármilyen módon összefüggésbe hozható az irodalommal, a könyv- és folyóirat kiadással, a szellemi munka érdekvédelmével;
- az írók tájékoztatása érdekében még ez évben két vagy három alkalommal meg kell jelentetni az Évszak c. bulletint a minisztérium költségén.
Megkérdeztem, hogy mit tesz az Írószövetség és személy szerint ő, hogy a külső feltételek változás esetén - még ha azok nem is lesznek ilyen radikálisak - a remélt belső szervezeti életet megteremtse?
Szerinte egyelőre olyan mértékű bizalmatlanság alakult ki, hogy a kezdeti lépést a kultúrpolitikának kell megtennie, hiszen túl az eddigi feszültségeken ma általános várakozás van egy belpolitikai személyi- és koncepcionális változást illetően.
A kultúrpolitika akkor jár el helyesen, ha a kívánságait, igényeit mindig közvetlenül Fekete Gyulával beszéli meg. Igényli az Írószövetség, hogy a könyvkiadás és terjesztés reformjának folyamatában közvetlen szerepet kaphasson; a tervezetet feltétlenül vigyük vitára, a választmány elé.
Saját szerepéről úgy nyilatkozott, hogy már eddig is jelentős sikereket ért el, pl.: azzal, hogy a JAK vezetőségét egy asztalhoz tudta ültetni a művészeti alap írói pártszervezetének vezetőségével, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával megegyezett az Évszak c. tájékoztató mérsékelt árú előállításában, a Művelt Nép igazgatójával egy írókat bemutató videokazetta sorozat előállításáról és forgalmazásáról.
Budapest, 1986. február 27.
/Rátki András/
MOL XIX-J-9-u-39-1986.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 24.
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő