Magyarországi német egyesületalapítás Trianon után

„Azután a német birodalomra és Ausztriára való figyelemből is szükségesnek tartja a magyarországi németség nyelvi és kulturális jogainak respektálását. Hatalmi téren a németség ma nem számít, s talán sokáig nem fog számítani. A magyar külpolitikát nem is lehet egyoldalúan a németségre építeni, de ha már más nemzeteknek határozott támogatásával nem dicsekedhetünk, és azoktól egyelőre az ország integritásának helyreállítását nem várhatjuk, a németeket nem szabad ellenségünkké tennünk."


Források

  

1.

Bethlen István miniszterelnök levele a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (MNNE) megalakítása ügyében Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekhez

 

Tárgy: Bleyer Jakab által tervezett „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület" szervezése ügyében a miniszterelnök

 

                                                                                              Budapest, 1924. február hó 26-án

                                                                                                                       Bizalmas! K.s.K.

 

Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás Úr!

 

A csonkahazai németeknek Bleyer Jakab egyetemi tanár, ny. miniszter úr köré csoportosuló része 1923. július 15-én „Magyarországi Német Népművelődési Egyesület" címmel egyesületet alakított, amelynek célja a „magyarországi német nép közművelődési állapotának folytonos szemmel tartása mellett kulturális érdekeinek előmozdítása, népi sajátosságai, hagyományai, nyelve, szokásai és keresztény erkölcseinek ápolása és nemesbítése", emellett a hazai németajkú lakosságban a hazafias érzésnek, a magyar hazához való ragaszkodásnak ápolása és erősítése.

Az egyesület nem kezdte még meg működését, az alapszabályok nincsenek még jóváhagyva, mivel Bleyerrel tárgyalásokat folytatok oly irányban, hogy az egyesület vezetőségébe s tagjai közé vegye fel a csonkahazai németség minden árnyalatának képviselőit, s vegye fel azokat a közéleti férfiakat is, akik hivatásuknál fogva a csonkahazai német néppel foglalkoznak, így az egyházi dignitáriusokat, nemzetgyűlési képviselőket stb. Célom ezzel az, hogy az egyesület ne legyen egyoldalú összetételű s színezetű, s ne legyen ez által esetleg akaratlanul is eszköze annak, hogy a hazai németajkú lakosság elkülönüljön valamilyen viszonylatban az ország más ajkú lakosaitól.

Ez nem csak az általános politikai szempontokból s a nemzetiségi béke, a lakosság társadalmi békés együttélésének biztosítása szempontjából fontos és szükséges, de azon körülménynél fogva, hogy a csonkahazai német lakosság többsége a róm. kath. egyház híve, nézetem szerint ez a magyarországi róm. kath. egyház érdekei szempontjából is igen latba eső kívánalom. Csak akkor remélhetni, hogy az egyesület működése nem fog zavarokat, súrlódásokat előidézni akár a belső politikában, akár az egyház belső közigazgatásában, ha az érdekelt egyházi dignitáriusok - s itt Glattfelder Gyula,  Rott Nándor,  Hanauer Á. István püspök urakra gondolok első sorban - de emellett más olyan egyházi férfiak is, akik németajkú vidékeken működnek, belépnének az egyesületbe, s a magas dignitáriusok, mint díszelnökök, a többiek, mint a választmány vagy az intézőbizottság tagjai befolynának az egyesület tevékenységébe.

Annak közlése mellett, hogy a Bleyerrel folytatott tárgyalások kedvezően folynak, s hihetőleg mihamar eredménnyel befejeztetnek, tisztelettel kérem Eminenciádat, hogy a felhozott indokok bölcs mérlegelése alapján a felvetett tervet magáévá tenni s a megnevezett, továbbá a Főmagasságod nagybecsű véleménye szerint az egyesületbe még cooptálandó püspök uraknál végül más, állásuknál és egyéb körülményeiknél fogva alkalmasaknak ítélt egyházi személyeknél a fentnevezett egyesületbe való belépésre megfelelő iniciáló lépéseket tenni s ezek eredményéről s általában a kérdésben elfoglalt nagybecsű álláspontjáról engem bizalmasan tájékoztatni kegyeskedjék.

Fogadja Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás Úr kiváló tiszteletem és őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását.

                                                                                              Bethlen István

 

Jelzet: Prímási Levéltár Esztergom (PLE) - Cat. 46. - 751/1924. - Egyházkormányzati iratok

 

  

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 04.

1914

I. világháború: A német haderő lerohanja Belgiumot, hogy megindíthassa támadását Franciaország ellen. Válaszul Nagy-Britannia hadat üzen...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők