Politikai hírek, híresztelések, pletykák

Ortutay Gyula 1945 januárjától 1947 márciusáig volt a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda, illetve a Magyar Központi Híradó Rt. elnöke. A mellékelt hírgyűjteményt az MTI egyik ismeretlen munkatársa állította össze számára.

Bevezetés 

Az újságcikkek, értekezleteken elhangzott felszólalások, hírek, értesülések valamilyen formában jórészt ismertek az egykori sajtóból, levéltári iratokból, forrásközlésekből, visszaemlékezésekből. Mégis érdekes, ahogy a - feltehetőleg újságíró - kortárs az eseményeket, a vélt vagy valós összefüggéseket felsorolja. Nem nyújt teljes képet egy-egy kérdésről - bízva abban, hogy a hírösszeállítás címzettje (Ortutay) máshonnan is értesül ezekről -, inkább csak az érdekesnek gondolt részekre utal. Az ismert tények egyes részleteinek felemlítésén túl néhány eddig háttérben maradt esemény is szerepel a feljegyzésben. Így szól Nagy Ferenc miniszterelnök lemondási szándékáról a Bárányos Károly, Erőss János és Bognár József miniszteri kinevezése kapcsán kinyilvánított kommunista és szovjet magatartás miatt; új adatot közöl Keresztury Dezső miniszteri lemondásának körülményeiről és más minisztercserékről; a Szabadságpárt főtitkárának, Kováts Lászlónak a megvádolásáról, néhány korrupciós esetről és más kérdésről.

Érdekessége az összeállításnak, hogy nagy figyelmet fordít a Kisgazdapárt lehetséges szövetségeseinek, illetve ellenlábasainak - a Parasztpárt és a Sulyok-párt vezetőinek - magatartására, a Kisgazdapárton belüli nézetkülönbségekre. Ugyanakkor - Ortutay baloldali orientáltságának megfelelően - többnyire egyetértőleg rögzíti a Kommunista Párt nyilatkozatait.

A rövid, egy hónapra terjedő hírösszefoglaló így nem csak Ortutay számára szolgálhatott színes tájékoztatásul, de a múlt iránt érdeklődő mai olvasó, sőt a szaktörténész számára is tartalmaz figyelemre méltó érdekességeket.

A - cím nélküli - közlemény további kommentálást, jegyzeteket feltételezésem szerint nem igényel, bár egyes kérdések esetében helyénvaló lehetne, ez azonban a híranyagnál is nagyobb terjedelemben történhetne meg, amit meg kell hagyni az elemző tanulmányoknak.

Ezen a napon történt január 16.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia vízre bocsátja a Szent István csatahajót.Tovább

1916

I. világháború: Montenegró feltétel nélkül kapitulál, miután az osztrák-magyar haderő az ország egész területét elfoglalta.Tovább

1920

A szesztilalom bevezetése az Amerikai Egyesült Államokban.Tovább

1945

A németek felrobbantják a budapesti Ferenc József hidat (ma: Szabadság híd).Tovább

1957

Bevezetik a lottót Magyarországon.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rákosi- és Kádár-korszak: társadalom, életmód, diplomácia

 

A 20. századi magyar történelem egyik meghatározó fejezete a mintegy 40 évig tartó államszocialista időszak, a szovjet típusú totalitarianizmus, azaz a Rákosi- és a Kádár-korszak. A pártállami diktatúra legfőbb jellemzője az élet minden területén végrehajtott szovjetizálás volt: a politikai hatalom centralizálása, a szocialista tervgazdálkodás bevezetése, az állami monopólium megteremtése az oktatásban, a kulturális pluralizmus felszámolása, a marxista-leninista világnézet kizárólagossá tétele, továbbá a szovjet blokkba való betagozódás és a külpolitika feltétlen szovjetbarátsága.

Történelmietlen látásmódra vallana azonban, ha nem tennénk éles különbséget a diktatúra különböző szakaszai között, és összemosnánk a Rákosi-korszakot a Kádár-korszakkal, illetve azokon belül is a különböző periódusokat. A Rákosi-korszakot vizsgálva ki kell hangsúlyoznunk például, hogy a „klasszikus” sztálinizmus időszakát (1949‒1953) legfőképpen az intézményesített terror és a mérhetetlen személyi kultusz, míg az ezt követő két évet (a Nagy Imre-kormány időszakát) a rendszer elviselhetővé tételének szándéka jellemezte.

A rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt számos olyan történeti munka született, amelyek alapján ma már a Kádár-rendszert is megbízható pontossággal korszakolhatjuk. Erre itt nem áll módunkban részletesen kitérni, csupán jelezzük, hogy az 1956-os forradalom leverését követő tömeges megtorlások időszaka 1958-tól egyben a rendszer konszolidációját is jelentette. Néhány év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, 1963-ban pedig általános amnesztiát hirdettek. Fokozatosan oldódott az ország addig nyomasztó nemzetközi elszigeteltsége, számos nyugati állammal nagyköveti szinten helyreállt a diplomáciai kapcsolat. A magyar külpolitika viszonylagos mozgástérre tett szert annak ellenére, hogy a Szovjetunióhoz és a Varsói Szerződéshez való szövetségesi hűségéhez egy pillanatig sem férhetett kétség. Az 1960-as évektől emelkedett a lakosság életszínvonala („gulyáskommunizmus”), megszűnt a terrorrendszer, a párt hegemóniájának elfogadásáért cserében depolitizálták a mindennapi életet, a korábbiaknál jóval nagyobb utazási szabadságot biztosítottak, és egyre inkább a szakértelemre helyezték a hangsúlyt a származással, illetve a politikai megbízhatósággal szemben. Mindez azonban nem feledteti, hogy a rendszer egészen a bukásáig államszocialista diktatúra maradt ‒ igaz, elvesztette totális jellegét ‒, Magyarország pedig korlátozott szuverenitással a szovjet világbirodalom részét képezte még akkor is, ha a „legvidámabb barakk” volt.

Az ArchívNet idei utolsó, 5‒6. összevont számának fő témája tehát a Rákosi- és a Kádár-korszak. Öt írás vizsgálja különböző szempontok szerint e két időszakot. Szó esik a felsőoktatás helyzetéről, az egészségügyről, a mezőgazdaságról és a diplomáciáról is. A krakkói francia konzul például az 1955-ös magyarországi útja során szerzett tapasztalatait osztja meg érdekfeszítő beszámolójában, és összeveti az itteni állapotokat a lengyelországi viszonyokkal. Különösen aktuális a nemrég elnökké választott Joe Biden és George McGovern amerikai szenátorok 1977-ben tett hivatalos magyarországi látogatásait ismertető írás. Ez nemcsak arról szól, hogyan látták az Egyesült Államokból Magyarországot, hanem arról is, miként próbálta kihasználni a korabeli magyar diplomácia az enyhülés, a kelet‒nyugati kapcsolatok megélénkülése nyomán adódott lehetőségeket. Összeállításunkban ezenkívül számos egyéb olyan témával is találkozhat a tisztelt Olvasó, amely felkeltheti érdeklődését.

Budapest, 2020. december 16.

 

A szerkesztők