Bevezetés

Az 1945 utáni alkalmi megemlékezések közül kiemelkedett Sztálin 70. születésnapjának országos megünneplése, amely egyértelműen jelezte, hogy az ünnepek önkéntes, spontán formái a Rákosi korszakban fokozatosan eltűntek vagy átalakultak, és helyüket az előre, gondos aprólékossággal megtervezett szertartásrend vette át. A „liturgia" formái szinte mindig ugyanazokból az elemekből tevődtek össze: így a különféle dekorációk elhelyezéséből, a papírról felolvasott ünnepi beszédekből, a tetszésnyilvánítás különböző alakváltozataiból, a központilag előírt jelszavak használatából, a nagyszabású katonai díszszemlék és felvonulások tartásából. Mindezek alkalmazása azt is jelentette, hogy az egyén eltűnt a tömeg mögött, ugyanakkor az eltérés a megkövetelt magatartásformáktól (például öltözködésben, hajviseletben, kedvtelésekben) hivatalos vagy jobb esetben munkatársi rosszallást vont maga után, hiszen az éberségi kampányok időszakában egyetlen feljelentés is súlyos következményekkel járt. Mindezek hatására az emberekben kialakult egyfajta védekező magatartás, amely a „közösségi" normák látszólagos, külsőségekben megnyilvánuló betartását jelentette.

A szovjet szertartásrendet követő első ünnepségsorozat Magyarországon Ioszif Visszárionovics Dzsugasvili, Sztálin 1949. december 21-i, 70. születésnapjához kötődött. A kommunista pártvezetés a megemlékezés legfontosabb céljának azt tartotta, hogy tartalmában és külsőségeiben méltó legyen az ünnepelt jelentőségéhez, és maradandó élményt jelentsen mindazok számára, akik részt vettek benne. Fontosnak tartották, hogy az ünnepelt felé sugározzák a szeretet és hála jelét, és minden megnyilvánulásból az tükröződjön, hogy Sztálin születésnapja az egész magyar nép ünnepe. Az ünnepség megszervezésénél és lebonyolításánál - az MDP KV Titkárságának határozata szerint - elsőrendű szempont volt, hogy elkerüljék annak hivatalos jellegét és kampányszerűségét, ugyanakkor megőrizzék az ünnepség bensőséges hangulatát, ünnepélyességét. Kiemelt feladatként határozták meg, hogy a „legszélesebb tömegekben el kell terjednie annak a felismerésnek, hogy a sztálini tanítások elsajátítása, a sztálini útmutatások követése a Magyar Dolgozók Pártja erejének és győzelmeinek, a

A születésnapot - állami és pártvonalon egyaránt - komoly előkészületek előzték meg. A Titkárság 1949. október 12-i ülésén hozott határozat alapján, a Minisztertanács október 14-én Rákosi Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese javaslatára elfogadta, hogy „a magyar nép nagy barátjának, Sztálin generalisszimus[z]nak december hó 21-i 70. születésnapja megünneplésére kormánybizottság alakuljon, amelynek a feladata az

A javaslatok között szerepelt, hogy a létrehozandó kormánybizottságban „a magyar nép minden rétegének lehetőleg képviselve kell lennie."
A párthatározatnak megfelelően a kormány a bizottság elnökévé Rákosi Mátyást, tagjaivá pedig a párt, a Minisztertanács, az Elnöki Tanács, a tömegszervezetek (Szakszervezet, Hazafias Népfront, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) vezetőit, az Akadémia, valamint a művészeti világ kiemelkedő Az MDP KV Szervező Bizottsága (SZB) ülésén elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) munkafelajánlási mozgalmára tett javaslatot. A javaslat elfogadása egyúttal a magyarországi munkaversenyek kezdetét jelentette, amit a későbbiekben országos versenymozgalommá fejlesztették.

A szakszervezetek a munkafelajánlást központi feladatnak tekintették, a mozgalom célját a szocialista munkaverseny erősítésében és a hároméves terv határidő előtti teljesítésében határozták meg, amelyben kifejezésre juttatták Sztálin iránti „szeretetüket, hálájukat, rendíthetetlen bizalmukat", hiszen a

A szakszervezetek bizottságokat hoztak létre, amelyben a SZOT munkatervét lebontották az egyes szakmákra. Műhelybizottsági választásokat tartottak, a szakszervezeti sajtót és agitációt a munkafelajánlási mozgalom szolgálatába állították. Egyéni felajánlásokat is szerveztek, amelyek a versenymozgalom kiszélesítését, elmélyítését, a munkafegyelem és egyéni felelősség megszilárdítását és a munka termelékenységének növelését célozták. Versenyt hirdettek a szakma legjobb munkásai számára (legjobb esztergályos, legjobb lakatos). A munkafelajánlást a Ganz Villamossági Gyár kezdte 1949. október 28-án, 31-én pedig valamennyi üzemben beindították.

A Szervező Bizottság 1949. október 24-i ülésén követendő szempontokat dolgozott ki a Szakszervezetek Országos Tanácsa részére a munkaverseny lebonyolítása érdekében. Felhívta a figyelmet a munkafelajánlási mozgalom alapos előkészítésére és megszervezésére. Utasítást adott a mozgalom megindítására. A sztálini műszakra vonatkozó kezdeményezést - az eddigi szokásoktól eltérően - nem hozták felhívás formájában nyilvánosságra, hanem mint tömeges kezdeményezést mutatták be, amely egy-egy üzem, üzemrész vagy valamelyik üzem élmunkásai, kiváló munkásai felhívására, egyéni kezdeményezésére indult el. Külön felhívták a figyelmet arra is, hogy Sztálin születésnapján, 1949. december 21-én különösen kimagasló eredmények elérésére törekedjenek a dolgozók, és ennek érdekében meghatározták a

A pártbizottságok és az üzemi pártszervezetek támogatást nyújtottak a mozgalom sikeres lebonyolítása érdekében. A szakszervezetek által kijelölt központi előadó ismertette a „sztálini műszak" politikai és szervezési feladatait, az üzemi bizottságok ébren tartották a versenyszellem kibontakozását, gondoskodtak a rendszeres telefon- és távíró összeköttetésről, s arról, hogy a dolgozók Sztálin születésnapján feldíszítsék munkahelyeiket, műhelyeiket, gépeiket, hogy ezzel is „kifejezésre jusson Sztálin elvtárs születése napján végzett több és jobb munka

A szakszervezeti bizalmiak ebédidőben rendszeresen röpgyűléseket tartottak a lendület fokozására, az eredmények közlésére, javaslatot tettek a kiemelkedő teljesítményű Eredményhirdetésre december 21-én, Sztálin 70. születésnapján került sor.

A központilag megszervezett felajánlások mellett helyi felajánlások, kezdeményezések is születtek, amelyeknek egy részét a Szervező Bizottság - mint kivitelezhetetlent - elutasította.
Az ünnepségek előkészítése és megtartása a Titkárság által kiadott irányelvek szerint történt. A pártszervezetekhez, tömegszervezetekhez eljuttatott instrukciókban felhívták a figyelmet arra, hogy „túlszervezéssel és túlzásokkal ne nyomják el a tömegekben élő szeretet megnyilvánulását. Az ünnepségek és felvilágosító munka legyen bensőséges. A hangoskodás, túlzás mögött pártszervezeteink feltételezzék és semmisítsék meg az

A Titkárság által elfogadott, a születésnap előkészítésére vonatkozó propaganda- és agitációs ütemterv értelmében létrehoztak egy pártbizottságot, amely hetente ülésezett. A

is bevonták az

A születésnapi kampányt négy szakaszra osztották: az első szakasz középpontjában a sztálini munkaverseny állt, a második szakaszban instruktív jellegű előadásokkal propagandistákat képeztek ki az előre megadott elvi és politikai szempontok alapján. A harmadik szakaszban a központilag kiképzett propagandisták továbbadták az anyagot az alapszervezeti titkároknak és népnevelő csoportvezetőknek, majd csoportértekezleteken kiképezték az agitátorokat. Az utolsó szakaszban pártszemináriumokat, esti tanfolyamokat tartottak az alap- és középfokú oktatásban résztvevőknek, ahol ismertették Sztálin életét, tevékenységét.

A párton kívüli oktatás keretében (káderképző iskolák, szakszervezeti szemináriumok,

marxista-leninista körök, asszonykörök) esti foglalkozásokat tartottak, ahol Sztálin életét „dolgozták fel". A falusi tömegoktatásban a kulturális műsorral egybekötött Sztálin-esteket rendeztek. A pártagitáció keretében az agitátorok röpgyűléseket, csoportos újságolvasásokat szerveztek, „elméleti pártnapokat" tartottak. Budapesten és a vidéki városokban reprezentatív rendezvényeket szerveztek.

A párt- és az iskolai oktatásban is a nevelőmunka középpontjába állították Sztálin 70. születésnapjának megünneplését, Sztálin életrajzának, a bolsevik párt történetének ismertetését, népszerűsítését, a Sztálin-ünnepségek művészeti előkészítését, külön műsorok összeállítását.

Különböző programokat dolgoztak ki, művészet-szervezési terveket készítettek a színházak, a kultúrházak és a mozik számára. A Szovjetuniótól filmeket kértek. A Rádióban megindult a kulturális programok szervezése. Sztálinról készült képeket készítettek, s a pártbizottság határozata szerint „ha nincsenek ennek megfelelőek, kérni kell a szovjet elvtársaktól, és pontosan lemásolni,

A megyéket, a vidéki városokat és a falvakat is bevonták a születésnapi megemlékezések szervezésébe. A Népművelési Minisztérium Népnevelési Főosztálya központi körlevelet adott ki, amelyet megküldtek minden megye népnevelési központjának. A körlevélben utasítást adtak a születésnapi ünnepségek szervezésére és rendezésére. A főosztály „Ünnepi műsorkönyvet" adott ki, hogy a népnevelési bizottságok ezek alapján részletes műsortervet állítsanak össze, s ennek alapján rendezzék meg helyi ünnepségeket. Az előkészületekről készült beszámolót, majd az ünnepség utáni kiértékelő jelentést „haladéktalanul" meg kellett küldeni a

A születésnap alkalmából különböző irodalmi és művészeti kiadványokat jelentettek meg. A kiadványokat kibocsátás előtt a bíráló bizottság nézte át. A pártkiadványok alapján hét tablóból álló képes faliújságot készítettek a falusi pártszervezetek, tömegszervezetek, a honvédség, a rendőrség és a Minisztériumok részére. Képes plakátokat és idézetes szalagplakátokat jelentettek meg, valamint egy képes albumot Sztálin munkáiról.

A könyvkiadók is ünnepi könyvekkel, kiadványokkal jelentkeztek. Az MDP kiadója, a Szikra Könyvkiadó kiadta Sztálin rövid életrajzát - díszkiadásban is -, valamint Sztálin műveinek I. kötetét. Az Athenaeum Könyvkiadó megjelentette Zelk Zoltánnak A hála és a hűség éneke című „művét". A Franklin Könyvkiadó magyar költők

valamint egy oroszból fordított képes kiadványt jelentetett meg gyermekek számára. A Hungária Könyvkiadó daloskönyvet és Sztálin élete képekben című könyvet adta ki. A Révai Könyvkiadó Sztálinról készült műfordításokkal jelentkezett.
A születésnap alkalmából a Szervező Bizottság 1949. október 24-i ülésén elfogadta Sztálin művei I. kötetének terjesztésére és kibocsátására vonatkozó javaslatot, amelyet nem egyszerűen szervezési-technikai, hanem elsőrendű politikai kérdésnek tartottak. (A következő években 13. kötetben kiadták Sztálin összes neki tulajdonított munkáját.) Az első kötet terjesztését széleskörű felvilágosító munkával kötötték össze. A sajtóban hirdetéseket közöltek, körleveleket bocsátottak ki az oktatási bizottságok részére, prospektusokat, plakátokat készítettek párthelyiségek díszítésére, sajtóközleményekkel, riportokkal jelentkeztek. A párt „elméleti" folyóiratában, a Társadalmi Szemlében felhívták a figyelmet a kötetre, cikkeket jelentettek meg a párt napilapjában, a Szabad Népben, kulturális műsorral egybekötött előadást tartottak a könyvről a Városi [Erkel] Színházban. Előjegyzési terveket készítettek a mintegy 30 000 ezer példányban kibocsátott könyv terjesztésére. Megnézték a Sztálin 50. és 60. születésnapjára kiadott orosz nyelvű anyagot, amelynek egy részét gyűjteményben szándékoztak kiadni.

Nemcsak a könyvkiadók, hanem a múzeumok is nagyszabású kulturális műsorral készültek a nagy eseményre. Sztálint méltató kiállításokat szerveztek a Műcsarnokban és a Nemzeti Múzeumban. Mindkét kiállítást már a születésnap előtt megnyitották azzal a nem titkolt céllal, hogy a tömegek csodálják Sztálint.

A „Sztálini ajándék" kiállítást nagy biztonsági felügyelet mellett készítették elő a Műcsarnokban. A rendezésért a Magyar-Szovjet Társaság „szakemberei" feleltek, de a pártapparátus kijelölt munkatársai folyamatosan ellenőrizték őket. A beérkezett tárgyak átvétele és elhelyezése a kiállítási helyiség mellett lévő, külön erre a célra megnyitott helyiségben volt, ahol az Államvédelmi Hatóság két megbízottja felügyelt a biztonságra. Az ajándéktárgyakat felirattal és sorszámmal látták el. Az átadók nyugtát kaptak, a kiállítási tárgyakban észlelt sérülésekről azonnal jegyzőkönyvet készítettek. A beérkezett tárgyakat egy bizottság átvizsgálta, hogy melyiket állítják ki, és melyiket küldik ki ajándékként a Szovjetunióba.

Az előkészületeket úgy irányították, hogy azt Rákosi Mátyás december 1-jén reggel 8 órakor, még a kiállítás megnyitása előtt megtekinthesse. A kiállítás ünnepi megnyitása protokoll lista alapján történt, körülbelül ötszáz főt hívtak meg, köztük a „baráti államok" követségeit, élmunkásokat. A megnyitóra 1949. december 1-jén 10 órakor került sor, amelyen Apró Antal, a SZOT főtitkára olvasta fel az ünnepi beszédet.

A kiállítás megtekintésére mozgósították a nagyüzemeket és a kerületeket, valamint a délelőtti és délutáni órákra az iskolákat, a honvédséget és a tömegszervezeteket. A kiállítást december 4-én este 9 órakor zárták. Éjszaka a kiállított tárgyak egy részét a Közlekedési Minisztérium szállítási osztálya becsomagolta és a Nyugati pályaudvarra szállította. A leplombált kocsikat az Államvédelmi Hatóság személyzete őrizte mindaddig, amíg az „ajándékvonat" el nem indult Moszkvába.

A másik kiállítást 1949. december 10-én nyitották meg a Nemzeti Múzeumban Sztálin harcos élete címmel. A rendezők célja Sztálin életének, munkásságának, jelentőségének bemutatása, valamint a szovjet nép érdemeinek méltatása volt, és hangsúlyt helyeztek a magyar vonatkozások kidomborítására is.

A kiállítás rendezési és kivitelezési munkáit - a párt Agitációs- és Propaganda osztályának felügyelete mellett - a Magyar-Szovjet Társaság végezte, kivéve a polgárháborúra vonatkozó részt, amelyet a Honvédelmi Minisztérium Magyar-Szovjet Baráti Köre állított össze.

Az egyes termekben a tablókat, a festményeket úgy csoportosították, hogy mindig Sztálin szerepe és alakja legyen a középpontban. A kiállítás anyaga elsősorban fényképekből, dokumentumokból, szovjet festők képei után készült festményekből, makettekből, grafikus ábrákból és szobrokból állt. A feliratokhoz Sztálin életrajzából és műveiből vett idézeteket, szovjet költők Sztálinról írt költeményeit, valamint Sztálin magyar vonatkozású beszédeit használták fel.

A Múzeum külső díszítése, homlokzata is a születésnap és a kiállítás rendkívüliségét jelenítette meg, így Sztálin hatalmas képe, szovjet és magyar zászlók, címerek és jelszavak, valamint a kiállítás időpontjának megjelölése. A homlokzatot este reflektorfénnyel világították meg. A kiállítási termekbe vezető feljáratot virágdíszekkel, drapériákkal és zászlókkal tették még ünnepélyesebbé. Előírták, hogy tartózkodni kell a túlzásoktól, ugyanakkor a kiállításnak „méltóságos, derűs optimizmust kell sugároznia, népünk Sztálin iránti forró szeretetét, tiszteletét és

Az emeletre vezető főlépcső feletti nagy falfelületet a készült falfestmény (az egyetlen eredeti festmény) díszítette.

A születésnapot megelőző napokban mind több, a „nagy eseménnyel" kapcsolatos rendezvényre került sor. A Magyar Tudományos Akadémia díszközgyűlését 1949. december 19-én tartották meg az Operaházban. Az „új" - azaz régi tagjainak nagy részétől megszabadított - akadémia ünnepélyes megnyitását összekötötték Sztálin 70. születésnapjának megünneplésével. Az elnöki székfoglalót Rusznyák István tartotta, Sztálin jelentősége a marxizmus-leninizmus továbbfejlesztésében címmel pedig

1949. december 20-án este 8 órakor a Köztársaság téri Városi [Erkel] Színházban filmbemutatót tartottak, ahol a Magyar-Szovjet Társaság és a MOKÉP közös rendezésében díszelőadás keretében bemutatták a Sztálingrádi csata című filmet. A filmbemutató előtt rövid ünnepi műsort adtak, majd a film után Bernáth György, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára mondott

A Sztálin 70. születésnapja alkalmából szervezett grandiózus ünnepségsorozat csúcspontja 1949. december 21-én volt. A díszelőadást az Operaházban este 7 órai kezdettel a kormány és a Magyar-Szovjet Társaság közös szervezésében tartották. Az ünnepségen Dobi István kormányfő elnökölt, és Gerő Ernő tartotta az ünnepi beszédet. Az elnökségben helyet foglaltak a Politikai Bizottság és a kormány tagjai, az

a Magyar-Szovjet Társaság néhány vezetője, a Nagy-Budapesti Pártbizottság titkárai, a honvédség vezető tábornokai, a MINSZ főtitkára, Andics Erzsébet és néhány kiválasztott nő. Meghívták a Szovjetunió és a „népi demokráciák" diplomáciai képviselőit is. Az üresen maradt helyeket az egyéves pártiskola hallgatóival biztosították, gondosan ügyelve arra, hogy az előadás megkezdésekor minden hely foglalt legyen.

A látványos és sokszínű ünnepi műsor 180 percig tartott. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Gerő Ernő megtartotta ünnepi beszédét. Ezután a Nemzeti Színház művészei, köztük Ladomerszky Margit, Horváth Ferenc és Major Tamás egy-egy költeményt szavalt, majd a Vasutas Szakszervezet központi kórusa, a Brunswick Teréz óvónőképző női kara, a Mester utcai általános iskola énekkara, a Mária Terézia általános iskola úttörő kórusa, a Közalkalmazottak Szakszervezete Liszt Ferenc kórusa, a Budapesti Rendőr Egyesület kórusa egy-egy műsorszámot adott elő. Fellépett a Központi Honvéd Művészegyüttes tánckara és az Operaház zenekara is.

Nemcsak magyar szerzők és művészek alkotásai szerepeltek a műsoron, hanem szovjet művészek munkáit is megszólaltatták (pl. Muragyelli: Sztálin vezetett bennünket, Hacsaturján: Dal Sztálinról és Alexandrov: Sztálin kantáta), valamint fellépett az Oszipov együttes is.

Ugyancsak a nap krónikájához tartozik, hogy a Zeneakadémián, a Városi Színházban és a Csepeli Sportcsarnokban egy-egy órás ünnepi díszhangversenyt tartottak a Magyar-Szovjet Társaság rendezésében. Az országgyűlés ülésén pedig

mintegy 15 perces elnöki felszólalásban méltatta Sztálin érdemeit. Már az ülés előtt gondoskodtak arról, hogy a miniszterek és a képviselők teljes létszámban megjelenjenek az ülésen, és a karzatok is megteljenek.

1949. december 21-én, Sztálin születésnapján Magyarországon munkaszüneti napot rendeltek el. Ezen a napon - Budapesten a második világháború után először - szovjet trolibuszokkal megindult a trolibusz közlekedés, amely az akkori 10-es villamos vonalán, a Nagymező és a Király utcában közlekedett. Járatainak számozását nem egytől indították, hanem Sztálin 70. születésnapja tiszteletére a

(Érdekes, hogy a számozás ma is az akkorit követi.) E naptól néhány évig az Andrássy utat Sztálin útnak nevezték.

A Gellérthegy szinte mindig szakrális helyszíne volt a tűzijátékoknak. Sztálin 70. születésnapja alkalmából ide építették fel a generalisszimuszt köszöntő, és a Sztálin útján a boldog, művelt Magyarországhoz! feliratot viselő tűzképet.

Sztálin budapesti szobrának felállításáról a nagy vezér 70. születésnapját ünneplő Budapest Törvényhatósági Bizottságának 1949. december 20-i ülésén született határozat. Pályázatot írtak ki, amelyre meghívták a legnevesebb hazai szobrászokat. 24 pályázó készített

A kijelölt szoborbizottság a legjobbnak minősített négy alkotó - Borsos Miklós, Farkas Aladár, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Mikus Sándor - számára újabb pályázatot hirdetett, végül a megbízást a rendszert hűen szolgáló szorgalmas mesterembernek, Mikusnak adták A szobor helyéül a Városliget térré alakított részét jelölték ki a Dózsa György út, Műcsarnok és Ajtósi Dürer sor közötti szakaszon. A térrendezés miatt le kellett bontani a Regnum Marianum templomot. A szobrot 1951. december 16-án avatták fel

A sajtó és a rádió kiemelt figyelemmel követte eseményeket. Tudósított az operaházi ünnepi megemlékezésről, az országgyűlésről, a Tudományos Akadémia és a főváros díszközgyűléséről, a kiállítások megnyitásáról. Megjelentette a központi táviratokat. A születésnapon az újságok címlapján jelent meg Sztálin képe. A Rádió is közvetítette az eseményeket, riportokat adtak, leveleket közöltek, munkásokat, tudósokat szólaltattak meg. A Szabad Népben Rákosi Mátyás cikkén kívül Révai József és Kádár János egy-egy cikke is megjelent.

Nemcsak Magyarországon, de a szocialista országok többségében is megünnepelték Sztálin 70. születésnapját. A sztálini rendszerekben Sztálint, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetőjét tévedhetetlen, mindenhez értő, mindenben irányt mutató, emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező személyiségként bálványozták, aki valósággal azonos az Eszmével és megszemélyesíti a Pártot. A közép- és kelet-európai pártvezetők mellett a magyar párt vezetése „élenjárt" a születésnap megünneplésében, amit a közölt dokumentumok is bizonyítanak.

***

A közölt iratok olyan válogatást nyújtanak az eseményekből, melyek az ünneplést eldöntő párthatározattól, az ünnepségsorozat kezdetétől a befejezésig, illetőleg az értékelő jelentésekig mutatja be az eseményeket. Az iratok a Magyar Országos Levéltárban találhatók. A Minisztertanács iratanyagából Sztálin 70. születésnapjának megünneplésére vonatkozó javaslatot, a Magyar Dolgozók Pártja Titkárságának irataiból a döntésre, a Szervező Bizottság irataiból pedig a születésnap megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó dokumentumokat közöljük. De forrásokat közlünk a Népjóléti Minisztérium, a Népművelési Minisztérium, a Shell Kőolaj Rt. Üzemi Bizottsága, valamint Farkas Mihály irataiból is, amelyek a munkaversenyek lebonyolításáról, a Sztálin születésnapján megnyitott kiállításokról, a központilag megrendezett ünnepségekről, valamint a születésnapról készített helyi ünnepekről tudósítanak.