Teleki Pál öngyilkosságától a második világháborúba lépésünkig

Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Magyarországnak a maga útját kell követnie saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmében – írta Mussolini Horthy Miklósnak, Teleki Pál öngyilkosságának a hírére reagálva. A közölt iratok a magyar–olasz kapcsolatok csupán három hónapos, de rendkívül intenzív és tragikus időszakát mutatják be. Az olasz külügyminisztérium levelezéséből, a Berlinből, Zágrábból, Bukarestből érkezett táviratokból körvonalazódik ki hazánk történelme 1941. április 2-tól június 27-ig: ekkortól Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát Oroszországgal.

Források

Teleki Pál öngyilkossága

Giuseppe Talamo olasz követ április 2-án délben jelentett először Teleki Pál öngyilkosságáról, és annak feltételezhető okairól (1. dok.), majd néhány órával később közölte, hogy hivatalosan az öngyilkosságot jelölik meg Teleki halála okaként. (2. dok.) Horthy Miklós egy nappal később elküldött levelében tájékoztatta Benito Mussolinit a jugoszláv rendszerváltozás kihatásairól a magyar politikára, és Teleki ezzel is kapcsolatos öngyilkosságáról. (3. dok.) Mussolini csak április 19-én mondott köszönetet Horthy tájékoztatásáért, hangsúlyozva, hogy „az Ön által részletesen leírt helyzetben Magyarországnak a maga útját kell követnie a saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmének érdekében". (4. dok.)
Dino Alfieri berlini olasz nagykövet április 4-i táviratából megtudhatjuk, hogy a magyar hadügyminiszter vitte Berlinbe Horthy Hitlernek írt levelét, amelyben megmagyarázza a magyar miniszterelnök öngyilkosságát. (5. dok.) Talamo április 4-i táviratából kitűnik, hogy Bárdossy miniszterelnöki kinevezése nem volt nehézségek nélküli. (6. dok.)

 

1.
Talamo budapesti követ távirata Anfuso kabinetfőnöknek

Budapest, 1941. április 2. 12 óra 50 perc

Titkos, Anfuso számára, személyes megfejtésre!

Teleki Pál miniszterelnököt a ma reggeli korai órákban holtan találták íróasztalánál. Teljesen bizonyos forrásból származó hír szerint, amelyet a legszigorúbb titoktarás kötelezettsége mellett tudtam meg, öngyilkos (megismétlem: öngyilkos) lett. Különböző feltételezések forognak fenn, amelyek közül a legvalószínűbb szerint: egy munkában kimerült és Teleki grófnő nagyon súlyos betegsége miatti családi gondok következtében elkeseredett ember végzetes gesztusáról van szó, akit erre sarkalltak a Magyarországot olyan megoldásokra kényszerítő politikai körülmények, amelyeket Teleki feltehetőleg el akart kerülni.

A hivatalos verzió más lesz, ezért ismételten kérem a teljes titoktartást.

DDI. 9. s. VI. k. 840. dok. 795.

2.
Talamo budapesti követ távirata a külügyminisztériumnak

Budapest, 1941. április 2. 16 óra 30 perc

200. sz. táviratomra.

A Teleki gróf halála körüli különböző mesterséges és hiteltelen híresztelések miatt, amelyek között a politikai gyilkosság lehetősége is felmerült, és annak következtében, hogy a jelzett táviratomban közölt hír a parlamenti körökben is elterjedt, most úgy döntöttek, hogy hivatalosan az öngyilkosságot közlik.

DDI. 9. s. VI. k. 842. dok. 796.  

3.
Horthy Miklós kormányzó levele Mussolini kormányfőnek

Budapest, 1941. április 3.

Van szerencsém az alábbiakban tájékoztatni Nagyméltóságodat a március 27-i jugoszláv regime-változások kihatásairól a magyar politikára és Magyarország helyzetére.
Március 27-én délelőtt fél tíz órakor Hitler kancellár magához kérette berlini követemet és közölte vele azt, hogy a jugoszláv események következtében elérkezett az a pillanat, amikor Magyarország Jugoszlávia elleni revíziós igényeit megvalósíthatja, még pedig olyképpen, hogy a németek oldalán elintézzük a jugoszláv kérdést.
Sztójay követ még aznap Budapestre repülve jelentette nekem a birodalmi kancellár közléseit.
A birodalmi kancellár által üzentekre a másolatban és a fordításban mellékelt március 28-ról keltezett

Ebben a levélben hálás köszönetemet fejeztem ki az üzenetért, hangsúlyoztam, hogy területi követelések fennállnak, céloztam a birodalmi kancellár tanácsára létrejött közeledésre Jugoszlávia felé, ami barátsági szerződésben jutott kifejezésre, de felhívtam a kancellár figyelmét arra, hogy nem téveszthetjük szem elől azon veszélyt, amely minket orosz és román részről fenyeget.
Ezen levél átadása után Budapestre jött egy német tábornok, hogy a Jugoszlávia elleni magyar beavatkozásnak részleteit a magyar vezérkarral megbeszélje. Április hó 1-én egy minisztertanácson, amelyen magam is részt vettem, részletekbe menően megtárgyaltuk Magyarországnak rendkívül nehéz morális helyzetét, amely a csak nemrégen érvénybe lépett magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés következtében állott elő, továbbá Magyarország esetleges beavatkozásának körülményeit, különös tekintetbe véve az elemi károk által okozott rendkívül nagy ellátási nehézségeket, és azok kihatásait a mozgósított hadseregre. Döntés ezen a minisztertanácson nem történt, de szükségesnek mutatkozott, hogy a magyar fegyveres beavatkozás bizonyos részletei a németekkel még tisztáztassanak.
Egy nappal a minisztertanács után Teleki gróf miniszterelnök, aki Nagyméltóságodat annyira tisztelte és becsülte, véget vetett életének. Teleki gróf tragikus halála, amelynek okát csakis egy rendkívüli lelkiismereti konfliktusban látom, mélyen megrendített engem és az egész magyar nemzetet. Teleki gróf a közvetlenül halála előtt hozzám írt vázolja azokat a körülményeket, melyek a Jugoszláviával kötött barátsági paktumból kifolyólag lelkiismeretét terhelik.
Nagyméltóságod, aki oly jól ismeri a magyar lelkületet, megérti, hogy Teleki gróf öngyilkossága kifejezője volt annak a lelkiismereti konfliktusnak, amely nemcsak az ő halálát okozta, hanem amelyet az egész magyar nemzet vele együtt érez. Ebből a meggondolásból kiindulva, és átérezve azt a történelmi felelősséget, amely a mai időben engem és kormányom minden tagját terheli, a másolatban és fordításban mellékelt levelet intéztem

Kérem Nagyméltóságodat, hogy ezen rendkívül nehéz időben hazám és népem iránt ugyanazon megértést és jóindulatot mutassa, amelyben Nagyméltóságod minket mindig részesített.

Fogadja Nagyméltóságod őszinte tiszteletem kifejezését.

                                                                                              Horthy Miklós s. k.

DDI 9. s. VI. k. 848. dok. 800-801. (Horthy levelét a DIMK V. kötetének 994-995. oldalain található eredeti szöveg alapján közöljük a DDI-ben található olasz variánssal egybevetve.)  

4.
Mussolini kormányfő levele Horthy kormányzónak

Róma, 1941. április 19.

Nagyra értékeltem az Ön nekem küldött április 3-i üzenetét [lásd az I/3. dokumentumot], és köszönetet mondok Önnek érte.
Súlyos gyászt jelentett számomra Teleki gróf tragikus halála, akihez a személyes barátság szálai fűztek, és megújítom őszinte részvétem kifejezését.
Üzenetében Ön személyesen tájékoztatott a legutóbbi események eredményeként Magyarországon kialakult helyzetről, a magyar politikáról, és tájékoztatott az Ön által a Führernek küldött levelekről is.
Az Ön által részletesen leírt helyzetben Magyarországnak a maga útját kellett követnie a saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmének érdekében.
Magyarország az eddig követett politikájához hűen megerősítette legszorosabb együttműködését a tengelyhatalmakkal, vállalva a részvételt fegyveres erőivel abban a harcban, amelyet Itália és Németország kezdett el a

ellen.
Bizonyos vagyok abban, hogy ez a nemzet szándékainak teljes felfogásával hozott döntés a magyar nép számára biztos sikert fog hozni. Kifejezem Önnek ezzel kapcsolatos örömemet és rokonszenvemet, s - a régi barátsággal - nemes országának jövőjére és virágzására irányuló legjobb kívánságaimat.

DDI 9. s. VI. k. 941. dok. 882-883.

 

5.
Alfieri berlini nagykövet távirata a külügyminiszternek

Berlin, 1941. április 4.

Teleki öngyilkosságát itt - a felesége betegsége és gyenge idegállapota mellett - annak az erkölcsi helyzetnek tulajdonítják, amelybe a jugoszláviai események miatt személyesen került, figyelembe véve ismert angolbarát érzelmeit is.
Ma reggel, külön repülőgéppel ideérkezett a magyar hadügyminiszter.
Már ma fogadta őt Hitler, akinek átadta

A magyar követ elmondta nekem, az üzenet célja az, hogy tájékoztassa a Führert Teleki öngyilkosságának okairól és részleteiről. Természetesen, ha ez is a látogatás magyarázata, a találkozó lehetőséget ad arra, hogy megvizsgálják a Jugoszlávia új magatartása miatt kialakult politikai-katonai helyzetet.

DDI 9. s. VI. k. 855. dok. 805-806.

 

6.
Talamo budapesti követ távirata a külügyminiszternek

Budapest, 1941. április 4.

Teleki gróf halála továbbra is kommentárokat vált ki és következményekkel jár. Ezek közül az ellenségesek megpróbálják a miniszterelnök gesztusát olybá feltüntetni, mint végső tiltakozást a Tengely nyomása ellen, amelyet Magyarország sorsára gyakorol.
A Bárdossy kinevezésével járó öröklődés nem volt nehézségek nélküli. Miután elvetették egy katonai kormány kinevezését, feltehetőleg azért is, hogy ne keltsenek riadalmat az országban, kitűnt, hogy - Teleki és Csáky eltűnése után - hiányzanak az adott pillanatnak megfelelő politikai személyek. Híresztelték, majd csaknem elhatározták Koretezse Pisherlez [sic! - a rejtjel-távirat megfejtése után ez lett Keresztes-Fischerből!] belügyminiszter kinevezését, kemény jelleméért és a Magyarország Kormányzójához való közelségéért, továbbá azért, mert egyidejűleg meg tudta volna valósítani a kormányzó pártok egységét.
Miután ő ezt elutasította, és állhatatosan Bárdossy kinevezése mellett kardoskodott, mindez az utóbbi kinevezéséhez vezetett, aki - amint már jelentettem - mutathatja a magyar külpolitika folyamatosságát és a kormány elsődlegesen végrehajtó jellegét.
Bárdossy nem ingadozások nélkül fogadta el a hatalmat. Az első benyomások szerint a Bárdossy-kormány, amely nem tükröz teljes egyetértést, a Kormányzó közvetlen felelősségének növekedéséhez vezethet.

DDI 9. s. VI. k. 852. dok. 803.

Ezen a napon történt augusztus 03.

1914

Németország hadat üzen Franciaországnak.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők