Terrorfenyegetés Magyarországon a '80-as években

A magyar-arab konfliktusok kezelése szocialista módra

„de az arabok sem mind egyformák, van közöttük becsületes férfi, van közöttük kereskedő, aki, vigyáz a jó hírére. És a magyarok ugyanígy - van közöttük becsületes, és van közöttük gazember, a magyarok sem mind egyformák."

Bevezetés

A terrorcselekményekkel történő fenyegetés nem új keletű a modern kori történelemben. Szervezetek, személyek vélt vagy valós sérelmeiknek a megtorlására, politikai és gazdasági céljaik elérésére a terrort, mint eszközt évszázadok óta

. Mivel a terrorizmus az erőszak alkalmazásának és az azzal való fenyegetésnek egy olyan stratégiája, melynek célja, hogy félelmet és zavart keltsen, egyes csoportok számára „tartalékeszközként" mindig rendelkezésre állt, és felhasználhatónak bizonyult. A terrorizmus a tömegmédia létrejöttével részsikerét akképpen érte el, hogy bizonyos hálózatot alkotó szervezetek, személyek az elrettentés és a megfélemlítés magvát tudták elvetni az adott társadalomban, legyen az akár a fejlettnek tartott Nyugat-Európa vagy egy harmadik világbeli ország. A tömegmédia segítségével egy-egy robbantásos merénylet vagy fenyegetés híre rendkívül gyorsan eljut a célhoz: egy személy, politikai csoport vagy egy város megfélemlítéséhez. A terrorizmus történeti és szociológiai feldolgozottsága nemzetközi viszonylatban kielégítőnek mondható. Külföldön és Magyarországon tucatjával jelentek meg azok a kötetek és cikkek, amelyek a terrorizmus eredetével, válfajaival és az egyes merényletek történeteivel . Megállapítható azonban, hogy a kérdés aktualitása a kutatásokat várhatóan továbbra is napirenden fogja tartani. Az utóbbi időkben - a terrorfenyegetések szaporodásával - a biztonságpolitikai kutatások figyelme a nemzetközi terrorizmus felé . Minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy a terrorizmus a 19-20. század után a 21. század emberét is teljesen új kihívások elé állítja.

Ezen a napon történt szeptember 12.

1914

Az első marne-i csata vége. A szövetségesek megállítják a német csapatok előrenyomulását.Tovább

1932

Megindul a menetrendszerű villamos vasúti forgalom a Budapest–Hegyeshalom vasútvonalon.Tovább

1937

Budapesten átadták a forgalomnak a hetedik - Horthy Miklósról elnevezett - Duna-hidat (ma Petőfi híd).Tovább

1940

Felfedezik Franciaországban a lascaux-i festményeket. A barlangfestmények 17 000 évesek, a paleolitikumból valók.Tovább

1957

Ünnepi díszelőadással megnyílik Budapesten a helyreállított Corvin Filmszínház, az ország első állandó szélesvásznú mozija.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő