Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább
Terrorfenyegetés Magyarországon a '80-as években
„de az arabok sem mind egyformák, van közöttük becsületes férfi, van közöttük kereskedő, aki, vigyáz a jó hírére. És a magyarok ugyanígy - van közöttük becsületes, és van közöttük gazember, a magyarok sem mind egyformák."
A Külügyminisztérium IX. Területi Főosztályának feljegyzése az MSZMP KB Külügyi Osztály részére
1982. július
Szigorúan titkos!
F e l j e g y z é s
Tárgy: Az arab országok nagykövetségeinek és állampolgárainak panaszai
Az elmúlt időszakban az arab országok nagykövetségei és Magyarországon tartózkodó vagy hazánkba látogató állampolgárai részéről szaporodtak azok az észrevételek, bejelentések és panaszok, amelyek a különböző magyar intézmények és hatóságok tevékenységével kapcsolatosak. Mind gyakrabban szóvá teszik az egyre szélesebb körben tapasztalható „arab-ellenességet", az arabokkal szemben megnyilvánuló ellenérzést és más negatív jelenségeket. Növekvő számban történtek olyan események, amelyek zavarták hazánk és az arab országok együttműködését, és nem kívánatos feszültségeket okozva megterhelték államközi kapcsolatainkat. A politikai és gazdasági érdekeinket érintő ügyeket az eddigiek során minden esetben sikerült diplomáciai eszközökkel megoldani, azonban a rendszeresen ismétlődő, valamint az újonnan keletkező problémák szükségessé teszik, hogy az illetékes magyar hatóságok és szervek egységes elveken nyugvó, összehangolt lépéseket tegyenek a magyar-arab kapcsolatokat zavaró tényezők megszüntetésére, megelőzésére, valamint törvényeink és rendelkezéseink szigorú és következetes betartatására.
Az elmúlt másfél év során politikai jellegű panasz, illetve hivatalos megkeresés az arab nagykövetségek részéről nem érkezett a Külügyminisztériumhoz. Rendszeresen elhangzottak azonban ilyen természetű észrevételek, megjegyzések egyes arab nagykövetségek vezetőinek, diplomatáinak a minisztérium vezetőivel, munkatársaival folytatott beszélgetésein. Elsősorban szíriai és líbiai részről tették szóvá, hogy egyes magyar szerveknél, gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tájékoztatási intézménynél bizonyos körök nem nézik jó szemmel Magyarország és az arab országok kapcsolatainak fejlődését. Több alkalommal jelezték, hogy a szerződéses kötelezettségek késedelmes, hiányos teljesítése, a bonyolult ügyintézés és a hanyag munkavégzés arra utal, hogy bizonyos személyek, csoportok tudatosan gátolják a magyar-arab együttműködést. A volt szíriai nagykövet nemegyszer tett célzást magyar cionista körök tevékenységére is. Ezekről a megjegyzésekről azonban ismételt felszólítás ellenére sem adott egyik nagykövetség sem konkrét, írásos tájékoztatást.
Visszatérő problémát jelentenek a magyar sajtóban és más tömegtájékoztatási eszközökben megjelenő egyes arab országokkal, a térséget érintő fejleményekkel, illetve Izraellel és a zsidó nép történetével, kultúrájával kapcsolatos egyes hírek, kommentárok, filmek és más tájékoztató anyagok. A kifogásolt hírek, cikkek többségükben a nyugati lapokból, hírügynökségektől, illetve más külföldi sajtóorgánumoktól kritikátlanul, kommentár nélkül átvett anyagok voltak (közel-keleti kérdés, Szíria belpolitikai helyzete, Líbia belső és gazdasági problémái, a kuvaiti életformáról közölt cikk stb.).
Szíriai részről néhány alkalommal kifogásolták, hogy kulturális életünkben túlságosan nagy helyet kapnak a zsidók szenvedéseit bemutató, Izraelt kedvező színben feltüntető alkotások, műsorok, amelyek elvonják a közvélemény figyelmét Izrael agresszív külpolitikájáról (izraeli zeneművek sugárzása, zsidó menekültekről szóló film az
után stb.).Az arab nagykövetek közös tiltakozását vonta maga után az 1981 októberében az Orvostudományi Egyetemen történt incidens, amikor egy nemzetközi rendezvényen kitűzték az izraeli zászlót is, és a kollégium igazgatója arabellenes kijelentéseket tett az ezt kifogásoló arab diákok előtt.
Bűnüldöző szerveink tevékenységével kapcsolatban a legsúlyosabb problémát a Magyarországon élő, illetve hazánkban tartózkodó iraki állampolgárok által elkövetett bűncselekmények és az iraki nagykövetségnek az iraki kommunisták és baloldali személyek elleni akciói jelentették. 1981 első negyedévétől kezdődően mind gyakoribbá váltak azok a bűntettek, amelyeket irakiak követtek el. Iraki részről budapesti nagykövetségük útján, valamint a magas szintű látogatások során visszatérően szorgalmazták a méltatlan magatartást tanúsító állampolgáraik kiutasítását, illetve az iraki szerveknek történő átadását. A nagykövetség több alkalommal kérte a Külügyminisztérium közbenjárását annak érdekében, hogy rendőri szerveink hatékonyabban és határozottabban lépjenek fel az Iraki Köztársaság érdekeit sértő és a nagykövetség biztonságát veszélyeztető személyekkel szemben. Ezekről az iraki állampolgárokról a nagykövetség több, de meglehetősen hiányos adatokat tartalmazó jegyzéket adott át, ismételten hangsúlyozva, hogy az azokban szereplő személyek közönséges bűnözők és nem politikai magatartásuk esik kifogás alá. Az iraki nagykövetség által felajánlott együttműködés azonban nem bizonyult hatékonynak, miután iraki részről ezt a valós problémát a hazánkban tartózkodó kommunista menekültek elleni akciókra próbálták felhasználni. Elsősorban azt igyekezték - adatokkal is alátámasztva - bizonyítani, hogy az Irak-ellenes tevékenységet folytató csoportok közönséges bűnözőkből állnak, akik politikai jelszavakkal próbálják leplezni magukat, és a magyar félnek is érdeke az ilyen elemek eltávolítása az országból.
Az 1981. április 2-i minisztertanácsi határozattal összhangban több intézkedésre került sor az elmúlt évben a közrendet sértő iraki állampolgárokkal szemben, amelyekről a Külügyminisztérium folyamatosan tájékoztatta az iraki
. Miután bebizonyosodott, hogy az iraki kommunisták elleni akciók ilyen módon nem járnak eredménnyel, az iraki nagykövetség az elmúlt év közepétől különösen aktív tevékenységet kezdett a Magyarországon élő iraki ellenzéki csoportok felszámolására. Sorozatos provokációkat szerveztek annak érdekében, hogy a baráti kapcsolatokra hivatkozva, de valójában gazdasági érdekeltségünket kihasználva korlátozó intézkedéseket érjenek el a magyar hatóságoknál. Több olyan eseményre került sor (iraki diplomaták megtámadása, diákok közötti összetűzések, stb.), amelyekért az iraki fél a magyar hatóságokat igyekezett felelőssé tenni. Ezzel párhuzamosan a nagykövetség rendszeresen tájékoztatta a minisztériumot olyan rendezvényekről, összejövetelekről, ahol várhatóan Irak-ellenes propaganda-akciókra került sor, jelezve, hogy a diákok ezeket nem fogják tétlenül . Bizonyítani próbálták, hogy a magyar szervek tehetetlensége miatt a nagykövetség alkalmazottai, és a hazánkban tartózkodó „becsületes" iraki állampolgárok nem érezhetik magukat biztonságban, állandó zaklatásnak vannak kitéve.Ilyen előzmények után került sor a nagykövetség 1982. március 2-án végrehajtott emberrablási akciójára, amelynek során a nagykövetség alkalmazottai erőszakkal a képviselet épületébe hurcoltak egy hazánkban élő iraki állampolgárt, akit az Irak-ellenes csoportok egyik vezetőjeként tartottak nyilván. Ezt a tényt a magyar szervek előtt eltitkolták, és csak akkor jelentették be, amikor a fogvatartott személyt barátai megpróbálták kiszabadítani és a nagykövetség biztonságának érdekében szükségessé vált a rendőri védelem.
Ezeket a súlyos következményekkel fenyegető, államközi kapcsolatainkat is érintő ügyeket sikerült megfontoltan, diplomáciai eszközökkel megnyugtatóan rendezni. Az illetékes magyar szervek összehangolt intézkedései nyomán a magyar-iraki kapcsolatokat zavaró események jelentősen csökkentek, és hosszabb idő óta nem érkezett iraki részről olyan bejelentés, amely a nagykövetség és alkalmazottai biztonságát fenyegető tevékenységre vonatkozna, sőt több alkalommal elismerően nyilatkoztak hatóságaink határozott fellépéséről és ennek eredményeiről. A nagykövetség alkalmanként továbbra is szóvá teszi Irak-ellenes rendezvények tartását, egyes személyek Irak érdekeit sértő tevékenységét, de bejelentéseik inkább tájékoztató jellegűek. Ugyanakkor a tényleges bűncselekmények leleplezéséhez konstruktívabb segítséget nyújtanak, a valóságnak nem megfelelő bejelentésekre adott válaszainkat tudomásul veszik (vámbűntettet elkövető irakiak politikai jellegű kihallgatása).
Az arab nagykövetségek részéről visszatérő panasz, hogy a munkatársaik és állampolgáraik sérelmére elkövetett bűntettek kivizsgálása hosszadalmas, rendőri szerveinktől ismételt kérés, illetve a Külügyminisztérium közbenjárása ellenére sem kapnak tájékoztatást a nyomozás eredményeiről, más esetben pedig az információk nem elégségesek (iraki, líbiai diplomaták gépkocsijának feltörése, iraki állampolgárok sérelmére elkövetett lopások stb.).
Gyakoriak az észrevételek idegenrendészeti szerveink tevékenységével kapcsolatban. Az iraki nagykövetség több alkalommal kifogásolta, hogy kérésük ellenére sem hosszabbítják meg vendégeik, ösztöndíj kérelmük elbírálására várakozó diákjaik tartózkodási engedélyét, míg kétes, bizonytalan jövedelemből élő személyeknek ez nem jelent problémát. Magánszemélyek nemegyszer szóvá tették a KEOKH merev, bürokratikus ügyintézését, az embertelen, néha megalázó bánásmódot (két iraki fiatal május 28-i bejelentése tartózkodási engedélyük megvonásáról).
Az arab nagykövetségek részéről a legtöbb panasz és bejelentés határőrizeti és vámszerveink tevékenységével kapcsolatban érkezik a Külügyminisztériumhoz. Rendszeresen kifogásolják a diplomáciai mentesség figyelmen kívül hagyását (
, Líbia, Irak, Szíria), a hosszas, körülményes ügyintézést és a gyakran udvariatlan bánásmódot. Véleményük szerint hatóságaink az arab országok állampolgáraival túlságosan szigorúan járnak el, nem veszik figyelembe az útlevél-kezelés eltérő gyakorlatát, és a minden áron való precizitásra törekszenek. Ugyanakkor gyakoriak a technikai , a nevek félreolvasása, az arab útlevelek nem kellő ismerete. Ismétlődő problémát jelent az a beutazási korlátozás, amely szerint bizonyos államok - így több arab ország is - állampolgárai csak hat hónaponként utazhatnak be Magyarországra turista vízummal, és minden esetben 300 US $-nak megfelelő valutával kell rendelkezniük. A merev ügyintézés sok esetben gazdasági érdekeink ellen is szól, mivel fontos üzleti partnerek beutazását is megakadályozza (jordán és libanoni üzletember ügye). A JNDK nagykövetsége és a Líbiai Népi Iroda többször jelezte, hogy hatóságaink nincsenek tisztában bizonyos megállapodásokkal, így a jemeni diplomata útlevelek vízummentességével, illetve a líbiai diplomaták polgári útlevélhasználatával.A nagykövetségek többször emeltek panaszt a
tevékenységével kapcsolatban. Kifogásolták a vállalat által végzett javítások elhúzódását, végrehajtását, a magas árakat. Visszatérő gond a telefonvonalak gyakori meghibásodása, az új vonalak hosszadalmas beszerelése. Líbiai részről a DTEI munkájával kapcsolatos kifogásokról összefoglalót adtak át a . A felvetett problémákat a DTEI rendezte. Épület és elhelyezési gondjai vannak az iraki nagykövetségnek és a líbiai képviseletnek, amelyek az elvi döntés ellenére hosszabb ideje húzódnak.Összefoglalva megállapítható, hogy az elmúlt másfél év során az arab országok nagykövetségei és állampolgárai részéről tett bejelentések és panaszok államközi kapcsolatainkat nem terhelték, tartós feszültségeket nem okoztak. A politikai jellegű felvetések bizonyos részterületeket - sajtó, tájékoztatás, kultúra - érintették, de nem befolyásolták és nem kérdőjelezték meg az arab országokkal kialakított jó kapcsolatainkat, a közel-keleti rendezés érdekében kifejtett következetes
. A kifogások sok esetben félreértésen alapultak vagy egyes nagykövet „túlérzékenységét" mutatták. A beszélgetések során ezeket a kérdéseket többségükben megnyugtatóan rendezni tudtuk.A tényleges, gyakorlati problémákat is okozó panaszok elsősorban rendőri, idegenrendészeti, határőrizeti és vámszerveink tevékenységével voltak kapcsolatosak. Az esetek többsége törvényeink és rendelkezéseink nem kellő ismeretéről tanúskodtak, bizonyos kifogások, panaszok mögött pedig politikai megfontolások húzódtak meg. Sok esetben jelentett gondot azonban hatóságaink nehézkes, bürokratikus ügyintézése, a bejelentések kivizsgálásának és megválaszolásának hosszú átfutási ideje vagy a panaszok tudatos elhallgatása, az udvariatlan, néha sértő magatartás. Ezekből, az egyébként általános problémákból az arab országok nagykövetségei és állampolgárai gyakran olyan helytelen következtetésre jutnak, hogy a magyar hatóságok „diszkriminatív" módon kezelik az arabokkal kapcsolatos ügyeket, hazánkban ellenérzés van velük szemben.
Nem kellően hatékony ugyanakkor a bűncselekményeket elkövető, tisztázatlan jövedelemforrásból Magyarországon élő vagy rendszeresen visszatérő arab állampolgárokkal szembeni fellépés, bár tevékenységük, a különböző fővárosi szórakozóhelyeken való tartózkodásuk közismert.
Visszatérő, sürgős megoldásra váró gondot jelent a politikai hovatartozás megállapítása, a magukat baloldalinak feltüntető, de valójában közrendünket veszélyeztető elemek leválasztása.
Szíria:
- 1981-ben Saddik Saddikni (októberben hazatért) több esetben szóvá tette a magyar sajtó megnyilvánulásait. Pl. a Magyarország a külföldi cikkek rovatában „kritikátlanul" átvette egy NSZK-lapban Szíriáról, illetőleg a szíriai vezetésről rágalmazó hangnemben írt cikket; a magyar sajtó általában átveszi a nyugati hírforrásokat, amelyek kommentár nélküli leközlésével közvetetten izraeli propagandaterjesztésül szolgálnak, a TV műsorszerkesztése rontotta az Asszad elnökkel készített interjú hatását, stb.
- Dougman szíriai titkár visszatérően kéri a nagykövetségen lévő szobája nagyméretű üvegablakának biztonsági szempontok miatti befalaztatását.
- Saddikni nagykövet számos esetben „cionista" viselkedéssel vádolta a magyar hivatalos szerveket.
A kritikai észrevételek Saddikni nagykövet hazautazása óta megszűntek.
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 32/b. cs. - 1982/124. ő. e. - MSZMP Központi Szervei, KB Külügyi Osztály - Másolat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 23.
Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).Tovább
Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.Tovább
Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnökötTovább
Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő