Berczelly Tibor olimpiai bajnok vívó (†1990)Tovább
Vígszínház és kultúrpolitika 1972–1973
„A kis dolgokban engedek, hogy a lényegben ne kelljen engedni.” (Örkény István)
"Én úgy érzem, nem szabad abból kiindulni, hogy a nézőtéren jány-drukkerek ülnek. Nem ennek a pár embernek játszanánk el a darabot, hanem annak a tömegnek, amely csak tankönyveiben tanult valamit a háborúról, nincs semmiféle elképzelése, tehát indulati állásfoglalása sem a régi rendszerről, én pedig, mint rendező úgy szeretném ezt a művet előadni, hogy a néző nemcsak megrendülne e negyedmillió szegényparaszt, „megbízhatatlan” és munkaszolgálatos áldozat áldozat szörnyű sorsán, hanem meg is gyűlölje azokat, akik a vesztőhelyre vitték őket."
Kőháti Zsolt feljegyzése
Örkény-Nemeskürty „Holtak hallgatása" c. darabjának főpróbájáról
Kulturális Alosztály
Feljegyzés
Örkény-Nemeskürty: Holtak hallgatása c. darabjának főpróbájáról
1973. január 10-én a Pesti Színházban szűk körű főpróbát tartottak Örkény-Nemeskürty: Holtak hallgatása c. darabjából.
A szövegkönyv a korábbi változathoz képest jelentékenyen módosult. Egyértelművé vált, hogy Jányt - illetőleg a Jány-féle magatartás-típust - a szerzők elítélik, és egyéniségében a Horthy-korszak fasiszta mentalitását kísérelik meg ábrázolni. Tomanek Nándor szerepfelfogásában is egyértelmű a kritikus állásfoglalás; a második részben világos és hatásos jelenet során mondják ki felette, „mégegyszer" az ítéletet (Tordy Géza mintegy a tömegek képviselője, ügyészként).
Ezzel a művel továbbra is esztétikai természetű problémák adódhatnak - magát a műfajt illetően -, ami azonban már a sajtókritikára tartozik. Néhány mozzanat így is - vita keretében - szóba került:
•- Jány hazatérésének, önkéntes felelősségvállalásának ténye túl nagy hangsúlyt kap; - a rendező, Várkonyi ezzel kapcsolatban szövegmódosítást ígért (húzást);
•- Teleki Pál öngyilkosságát a színpadon lévők tiszteletadó vigyázzállással fogadják; Várkonyi gondolkodik más megoldáson;
•- Jeremenko szövegét a katonai szakértők nem tartották eléggé világosnak és odaillőnek; Örkény elmondotta, hogy a Neues
származó nyilatkozatnál jobb dokumentumot nem sikerült találniok; a szöveg valószínűleg marad;•- a dzsentroid „tisztesség" mozzanata is a kelleténél több hangsúlyt kapott - szemben a „kisemberek" magatartás-típusával; Várkonyi apróbb változtatást ígér (pl. Stomm Marcell grófi címének elhagyását).
•- túl erős dramaturgiai hangsúlya van egy feltételezett beszélgetésnek Jány kinevezéséről, holott a darab világosan érzékeltette: miért éppen Jányra volt szükség.
Véleményem szerint a produkció intellektuális színvonala, különösen a hosszadalmasabb, érdektelenebb első rész miatt túl nagy közönségvisszhangja az előadásnak nem lesz; főképp azok nézik majd meg, akik Nemeskürty könyvét is elolvasták. Nem zárható ki persze az sem, hogy a közönség egy részében bizonyos gondolatébresztő, önvizsgálatra késztető hatást is kelthet; konkrét történelmi eseménysoron túlmutatva a folyó és lehetséges imperialista háborúk ellen adhat érveket. A bemutató a Vígszínház politikus útkeresését jelzi, de egyben színházi kritikánk vizsgája is lesz.
Budapest, 1973. január 11.
Kőháti Zsolt
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 36. cs. 24/1972. ő. e. (MSZMP Központi Szervei - Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály) - Géppel írt tisztázat saját kezű aláírással.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő