Hibaüzenet

Notice: Undefined index: query _smart_paging_href_replace() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/smart_paging/smart_paging.module 523 sor).

Archívum

Szabad Ifjúság, 1956. augusztus 26.

Én az ördöggel is cimborálok, hogy a tervteljesítés, a gazdaságosság meglegyen – vallja a Győri Szerszámgyár igazgatója. Horváth Ede, az ország egyik legjobb esztergályosából lett gyárigazgató –, aki később, mint a Rába Művek vezérigazgatója, vörös báróként vált ismertté – merész döntésekkel, az akkori gazdasági előírásokat is megkerülve, kizárólag a terv teljesítését, a gazdaság érdekeit szem előtt tartva sokszorozta meg a gyár termelését és bevételét. A szerző szerint, ezzel nemcsak a népgazdaság, de a gyár munkásai is jól jártak.

Szabad Nép, 1956. június 3.

Kialakult egy olyan értelmiség, amely magáénak vallja népi demokráciánk vívmányait, és amely most, a XX. kongresszus után még közelebb került a marxizmushoz. ’56 nyarán újra „alkotó, elméleti viták” jellemezték az értelmiség találkozóit. Vajon létezik-e egységes ideológiai front a marxizmus–leninizmus eszméje mellett? A polgári tudomány (burzsoá ideológia) uralkodó helyzetét felváltotta-e a marxista szemléletmód? Van-e aggodalomra ok a viták során megmutatkozó hibás nézetek miatt?

Szabad Nép, 1956. május 20. 

A második ötéves terv (1955–1960) irányelvei kapcsán lezajlott viták során felvetődött kérdésekre igyekszik magyarázatot adni cikkében Zala Júlia, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. Ezek a kérdések elsősorban az iparfejlesztésre, a nehéz- és könnyűipar fejlesztésének mértékére, valamint a nemzeti jövedelem két felhasználási módjának: a felhalmozás és a fogyasztás arányaira, valamint ezek összefüggéseire vonatkoznak. A szerző bírálja a nehézipar túlzott arányát, valamint a felhalmozás helyett a fogyasztási mutatók javítását helyezi előtérbe.

Magyar Nemzet, 1956. szeptember 29.  

Szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, s így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is - hangsúlyozta Kónya Albert oktatásügyi miniszter az egyetemek és a főiskolák vezetőinek országos értekezletén. A hozzászólók számos változást sürgettek az egyetemi és főiskolai oktatás tartalmi, szervezeti kérdéseit illetően.

Magyar Nemzet. 1956. szeptember 9.

Román József egészségügyi miniszter szeptember 8-án az ország egészségügyi helyzetéről, a betegellátás színvonaláról, a legsürgetőbb egészségügyi és szociálpolitikai feladatokról tudósította a sajtót. Ennek összefoglalását adja a Magyar Nemzet írása.

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 19.

1956. szeptember 17-én - két év után először - tanácskozásra gyűltek össze a Magyar Írók Szövetségének a tagjai. A Szabad Ifjúság egy korábbi cikkében (szeptember 18.) már tudósított az egész napos tisztújító közgyűlésről, elsősorban Képes Géza titkári beszámolójának az ismertetésével. Most, a közgyűlésen kibontakozó vita legfőbb hozzászólásait ismerteti a szerkesztőség olyan kérdéseket érintve: mint az irodalmi egységfront szélesítése, az irodalom és a nép szabadsága, az elítélt írók rehabilitációja, a haladás és a szabadság írói szolgálata stb.

 

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 18.  

1956 őszén, két éves szünet után ült össze, több mint kétszáz író részvételével a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. Képes Géza titkári beszámolójában elsősorban az írói szabadság problematikáját: a nagyobb szabadság, nagyobb felelősség '54-ben megfogalmazott állásfoglalásnak az elferdítését, az általános politikában ezt követően mindinkább eluralkodó dogmatizmus torzító hatását emelte ki, amely számos nagyszerű írót, költőt hallgattatott el, és rekesztett ki az irodalmi életből.

Művelt Nép, 1956. szeptember 2. 

A XX. kongresszus céljainak szellemében a Magyar Dolgozók Pártja értelmiségi politikáját is lassan megváltoztatta. Losonczy Géza írásában a Központi Vezetőség értelmiségiek rehabilitációját jelentő határozatát üdvözli, és elemzi a párt eddigi értelmiségi politikájából származó következményeket, a hamis propaganda hatásait, az értelmiség helyzetét, miközben a határozat megvalósulásának feltételeit is számba veszi.

Szabad Ifjúság, 1956. július 29.  

Hiába kapott meghívást az Operaház balettkara a genovai balett-fesztiválra, helyette mégis az Állami Népi Együttes képviselhette a magyar kultúrát. Az Állami Operaház fiatal művészei mostohagyereknek érzik magukat munkájuk, szakmai lehetőségeik, anyagi elismerésük tekintetében a hazai kultúrpolitika megítélésében. A Szabad Ifjúság cikke a legfőbb sérelmeket, megoldandó feladatokat fogalmazza meg.

Irodalmi Újság, 1956. szeptember 29. 

…A nyomtatott betű nyilvánosságát a Petőfi körnek – hangsúlyozza Lukácsy Sándor írásában, amelyben a Petőfi kör május 30-án és június elsején megrendezett történész-vitájáról, a Századokban megjelenő beszámolót bírálja. Véleménye szerint a nagyközönség a sajtóból nem tud érdemben tájékozódni ezekről az eszmecserékről. Támogatja a Petőfi kör tagjainak azt a javaslatát, amelyben indítványozzák, hogy a kör tanácskozásairól rendszeresen megjelenő tájékoztató lapot adjanak ki.

Irodalmi Újság, 1956. október 6. 

Lukácsy Sándor kritikájára, amely a Századok Petőfi kör történész-vitájának bemutatását bírálja, válaszolnak a lap szerkesztői. Igazat adnak Lukácsynak a közlés hiányosságával kapcsolatban, de a cikk megírásának idején a szerkesztőség azt is eredménynek könyvelte el, hogy a közlésre egyáltalán módot találtak. A beszámolót júliusban készítették el, ami csak szeptember elején kerülhetett a nyilvánosságra. Ezekben a hónapokban, a XX. kongresszust követő enyhébb politikai légkör azonban már egy szabadabb közlésmódot is megengedett.

Magyar Nemzet, 1956. szeptember 21. 

Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus – állapították meg a Petőfi kör őszi, első estjének a résztvevői. Megbeszélésük középpontjában a Politikai Bizottság: a népi kollégiumok felállításáról szóló határozatának gyakorlati megvalósítása állt.

Szabad Ifjúság, 1956. július 3.

A Szabad Ifjúság – a DISZ Intéző Bizottságának határozatához kapcsolódó – vezércikke hangsúlyozza, hogy a népi demokrácia fejlődéséhez szükség van alkotó szellemű, szabad vitákra, mint ahogy ez a Petőfi kör értelmiségi találkozóit is jellemezték. Azonban nem szabad teret adni annak a jelenségnek, amely a legutóbbi találkozón, az úgynevezett rendzavaró provokátorok (mint Tardos Tibor, Déry Tibor ) felszólalásában megmutatkozott. Meg kell akadályozni – hangsúlyozzák –, hogy a Petőfi kör vitáin téves, a szocializmus építését akadályozó nézetek teret nyerjenek.

Szabad Ifjúság, 1956. július 3. 

A Petőfi kör június végi, a tájékoztatás és a sajtó problémáiról rendezett vitájának felszólalásait a politikai hatalom párt- és rendszerellenes provokációként értékelte. A DISZ Központi Vezetőség Intéző Bizottságának határozata elítéli a Petőfi kör találkozóin megjelenő, a párt politikájával szemben álló nézeteket, valamint a párt vezetése elleni felszólalásokat. A határozat változtatásokat sürget a Petőfi kör vezetőségétől, hogy valóban csak alkotó szellemű, azaz a hivatalos propagandát követő előadások kapjanak teret ezeken a találkozókon.

1940: „Utász előtt nincs akadály..."

„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”

1902: Gróf Széchenyi Ödön, a magyar mágnás és a török főúr

„Szemeink előtt elvonul eredményes munkásságának képe s megremeg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy nincs többé. [...] Minden tűzoltót, aki egyszer vele találkozott, örökre magához bilincselt Szinte elfeledtük, hogy a nagynevű magyar mágnás a török főúr, a hatalmas táborszernagy van velünk. [...] és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építő munkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte és azzal a czélzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot."

„Dolgozzatok, dolgozzatok, mert végem van, családos ember vagyok és hazaárulásból tengetem életem. Most vagyok először miniszter, hagyjatok lennem továbbra is. Tekintsétek a 20 szovjet hadosztályt és becstelenségben megőszült fejemet. Ha nem dolgoztok, az oroszok még majd kimennek, s akkor mi lesz velem. Számítok rátok, támogassatok. Vegyétek fel a munkát és dolgozzatok."

A hatvanas évek a budapesti közlekedéspolitika történetében az egyik legmozgalmasabb időszak volt, noha a jelentősebb beruházások túlnyomó többsége a hetvenes-nyolcvanas években zajlott le. A jelentős közúti fejlesztéseknek köszönhetően harminc év alatt nem egy esetben számottevően alakult át a városi környezet. Ennek ellenére több olyan projekt nem valósult meg, melyek szintén a városkép markánsabb átalakulásával jártak volna. Így a Fővárosi Tanácsnak köszönhetően a Gellérthegyi viadukt tervei is az asztalfiókban maradtak.

1945: Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben

„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."

1956: Jávor Pál levelei az emigrációból

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

Oldalak

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Ezen a napon történt november 18.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők