Archívum

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 28.   

Önkéntesség, szabadság, jókedv: ezek legyenek az új kollégiumok jelszavai! Az MDP Politikai Bizottsága határozatban döntött a népi kollégiumok újjászervezéséről. Mit szól ehhez az ifjúság? Akarnak-e kollégisták lenni? A kollégiumi élet kereteit maga a diákság alakítsa ki! Lukácsy Sándor írásában hozzászólásra buzdítja a tanuló ifjúságot a kollégiumi élet és a kollégiumi mozgalom új irányelveinek a kialakításában, hogy részesei legyenek a gyakorlati és elvi kérdések megvitatásának. A szerző  realistán elemzi a kérdést.

Szabad Nép, 1956. július 22. 

Az Írószövetség 1956 júliusában Nagyvilág címmel világirodalmi folyóirat megjelentetésére készült. Ennek kapcsán készített interjút a Szabad Nép újságírója a leendő folyóirat felelős szerkesztőjével, Gereblyés Lászlóval, az induló folyóirat legfőbb célkitűzéseiről, ars poeticájáról. A ma is megjelenő folyóirat 1956 októberében jelent meg először.

Művelt Nép, 1956. október 7.

Olyan ez a vezetőség, mint egy politikai szélkakas, arra fordul, amerre a szél fúj. Ez pedig nem jó példa. A Színművészeti Főiskola diákjai szeptember 27-én megtartott iskolagyűlésükön élesen bírálták az iskola vezetését, a tanárok hozzáállását az oktatói munkához. Dömök Sándor, a cikk írója, üdvözli a gyűlés őszinteségét, a diákok kemény kritikáját. Hangsúlyozza, hogy mindnyájunk gondja legyen, hogy az ifjúság merjen – és engedjék is őket – szabadon véleményt alkotni!

Szabad Ifjúság, 1956. augusztus 16.  

A Szabad Ifjúság írása az egyetemi és főiskolai DISZ titkárok augusztus 14-én, Balatonalmádiban megrendezett értekezletéről tudósít. A jelenlévők az új népi kollégiumok felállításának a legfőbb elveit vitatták meg, kiemelve a régi mozgalom hasznos, követendő tapasztalatait, valamint a mai tennivalókat, összhangban az akkori politikai–társadalmi viszonyokkal. A vitában az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője is felszólalt, és ismertette a minisztérium főbb célkitűzéseit az új kollégiumi rendszer kedvező feltételeinek a kialakításához.

Szabad Nép, 1956. október 21. 

Kosáry Domokos - aki maga is növendéke, majd tizenkét évig tanára volt a kollégiumnak -mutatja be, és idézi fel az Eötvös kollégium hagyományait, sajátosságait, szellemiségét, nevelési elveit, a kollégium fiataljainak közösségi életét.

Irodalmi Újság, 1956. július 14. 

Rajtunk a nép figyelme! – írja Földeák János – az úgynevezett „munkásírók” csoportjának alapító tagja – az Irodalmi Újság hasábjain közölt cikkében. Írását a tenni vágyás sürgető lendülete hatja át, a szenvedélyes igyekezet, amellyel új és új művek írására buzdítja írótársait, hogy az elmúlt évek kényszerű hallgatása után még nagyobb írói felelősségérzettel, minél többször adjanak hangot műveikben az emberek életét meghatározó történelmi, politikai hibák elleni tiltakozásuknak.

Szabad Nép , 1956. június 30.

Az MDP Központi Vezetősége a Szabad Nép hasábjain közreadott határozatában – a Petőfi kör legutóbbi vitájának „antidemokratikus” jellegére, a sajtóban helyet kapó „provokatív” tartalmú cikkekre utalva (lásd: a Szabad Nép június 24-i, A szellem napvilága című cikke) – a forradalmi éberség fokozására hívja fel a párt tagjait és a párton kívüli dolgozókat.

Művelt Nép, 1956. szeptember 23.

Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! Az új népi kollégiumok felállításához, a mozgalom újjászervezéséhez az egész társadalom összefogására, elsősorban az ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség. A kollégiumépítő mozgalom e nélkül kudarcra van ítélve – vélekedik a szerző.
A cikk a kollégiumi mozgalom rehabilitációját követeli, eközben egyfajta idealizált képet ad a népi kollégiumi mozgalomról.

Új Hang, 1956. június

Mit is értünk azon, hogy fiatal értelmiségi? Létezik-e egységes szocialista értelmiség? Mely társadalmi rétegből jött a mai magyar értelmiség legaktívabb, legtudatosabb része? Tánczos Gábor, a Petőfi kör titkára, a DISZ Új Hang című folyóiratában közölt cikkében úgy vélekedik, hogy a leninizmus nagy reneszánsza [XX. kongresszus és hatása] új alapokra helyezi az értelmiség eszmei fejlődését.

Szabad Ifjúság, 1956. június 8.   

A DISZ Petőfi kör eddigi működése példa rá, hogy a téves, helytelen nézetek ellenszere nem a viták elfojtása, hanem éppen a szabad, demokratikus vitalégkör! A szerkesztőségi vezércikk a „szocialista demokratizmus" egyik jelentős fórumát látja a Petőfi körben, amely újszerű, demokratikus vitáival a marxista elmélet továbbfejlődésének, a burzsoá ideológia elleni még hatékonyabb küzdelemnek ad teret.


Szabad Ifjúság, 1956. augusztus 26.

Én az ördöggel is cimborálok, hogy a tervteljesítés, a gazdaságosság meglegyen – vallja a Győri Szerszámgyár igazgatója. Horváth Ede, az ország egyik legjobb esztergályosából lett gyárigazgató –, aki később, mint a Rába Művek vezérigazgatója, vörös báróként vált ismertté – merész döntésekkel, az akkori gazdasági előírásokat is megkerülve, kizárólag a terv teljesítését, a gazdaság érdekeit szem előtt tartva sokszorozta meg a gyár termelését és bevételét. A szerző szerint, ezzel nemcsak a népgazdaság, de a gyár munkásai is jól jártak.

Szabad Nép, 1956. június 3.

Kialakult egy olyan értelmiség, amely magáénak vallja népi demokráciánk vívmányait, és amely most, a XX. kongresszus után még közelebb került a marxizmushoz. ’56 nyarán újra „alkotó, elméleti viták” jellemezték az értelmiség találkozóit. Vajon létezik-e egységes ideológiai front a marxizmus–leninizmus eszméje mellett? A polgári tudomány (burzsoá ideológia) uralkodó helyzetét felváltotta-e a marxista szemléletmód? Van-e aggodalomra ok a viták során megmutatkozó hibás nézetek miatt?

Szabad Nép, 1956. május 20. 

A második ötéves terv (1955–1960) irányelvei kapcsán lezajlott viták során felvetődött kérdésekre igyekszik magyarázatot adni cikkében Zala Júlia, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. Ezek a kérdések elsősorban az iparfejlesztésre, a nehéz- és könnyűipar fejlesztésének mértékére, valamint a nemzeti jövedelem két felhasználási módjának: a felhalmozás és a fogyasztás arányaira, valamint ezek összefüggéseire vonatkoznak. A szerző bírálja a nehézipar túlzott arányát, valamint a felhalmozás helyett a fogyasztási mutatók javítását helyezi előtérbe.

Magyar Nemzet, 1956. szeptember 29.  

Szélesíteni és erősíteni kell a vitaszellemet, mert csak így biztosíthatjuk egyetemi oktatóink ideológiai, politikai és tudományos fejlődését, s így tudunk tartós eredményeket elérni a hallgatók nevelésében is - hangsúlyozta Kónya Albert oktatásügyi miniszter az egyetemek és a főiskolák vezetőinek országos értekezletén. A hozzászólók számos változást sürgettek az egyetemi és főiskolai oktatás tartalmi, szervezeti kérdéseit illetően.

Magyar Nemzet. 1956. szeptember 9.

Román József egészségügyi miniszter szeptember 8-án az ország egészségügyi helyzetéről, a betegellátás színvonaláról, a legsürgetőbb egészségügyi és szociálpolitikai feladatokról tudósította a sajtót. Ennek összefoglalását adja a Magyar Nemzet írása.

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 19.

1956. szeptember 17-én - két év után először - tanácskozásra gyűltek össze a Magyar Írók Szövetségének a tagjai. A Szabad Ifjúság egy korábbi cikkében (szeptember 18.) már tudósított az egész napos tisztújító közgyűlésről, elsősorban Képes Géza titkári beszámolójának az ismertetésével. Most, a közgyűlésen kibontakozó vita legfőbb hozzászólásait ismerteti a szerkesztőség olyan kérdéseket érintve: mint az irodalmi egységfront szélesítése, az irodalom és a nép szabadsága, az elítélt írók rehabilitációja, a haladás és a szabadság írói szolgálata stb.

 

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 18.  

1956 őszén, két éves szünet után ült össze, több mint kétszáz író részvételével a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. Képes Géza titkári beszámolójában elsősorban az írói szabadság problematikáját: a nagyobb szabadság, nagyobb felelősség '54-ben megfogalmazott állásfoglalásnak az elferdítését, az általános politikában ezt követően mindinkább eluralkodó dogmatizmus torzító hatását emelte ki, amely számos nagyszerű írót, költőt hallgattatott el, és rekesztett ki az irodalmi életből.

Művelt Nép, 1956. szeptember 2. 

A XX. kongresszus céljainak szellemében a Magyar Dolgozók Pártja értelmiségi politikáját is lassan megváltoztatta. Losonczy Géza írásában a Központi Vezetőség értelmiségiek rehabilitációját jelentő határozatát üdvözli, és elemzi a párt eddigi értelmiségi politikájából származó következményeket, a hamis propaganda hatásait, az értelmiség helyzetét, miközben a határozat megvalósulásának feltételeit is számba veszi.

Szabad Ifjúság, 1956. július 29.  

Hiába kapott meghívást az Operaház balettkara a genovai balett-fesztiválra, helyette mégis az Állami Népi Együttes képviselhette a magyar kultúrát. Az Állami Operaház fiatal művészei mostohagyereknek érzik magukat munkájuk, szakmai lehetőségeik, anyagi elismerésük tekintetében a hazai kultúrpolitika megítélésében. A Szabad Ifjúság cikke a legfőbb sérelmeket, megoldandó feladatokat fogalmazza meg.

Irodalmi Újság, 1956. szeptember 29. 

…A nyomtatott betű nyilvánosságát a Petőfi körnek – hangsúlyozza Lukácsy Sándor írásában, amelyben a Petőfi kör május 30-án és június elsején megrendezett történész-vitájáról, a Századokban megjelenő beszámolót bírálja. Véleménye szerint a nagyközönség a sajtóból nem tud érdemben tájékozódni ezekről az eszmecserékről. Támogatja a Petőfi kör tagjainak azt a javaslatát, amelyben indítványozzák, hogy a kör tanácskozásairól rendszeresen megjelenő tájékoztató lapot adjanak ki.

Oldalak

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Ezen a napon történt január 19.

Beköszöntő

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek” – nyilatkozta magabiztosan, a gyors győzelem reményében II. Vilmos német császár 1914 nyarán. A háború kitörésének híre Magyarországon is osztatlan lelkesedést váltott ki. A harctérre induló katonákat a diadalmas hazatérés reményében zászlókkal, rezesbandával, ünnepélyes szónoklatokkal búcsúztatták. A lelkesedést azonban a háború elhúzódása, a harctereken elszenvedett vereségek és a végső győzelembe vetett hit szertefoszlása nyomán egyre inkább a kiábrándulás, a csalódás érzése váltotta fel. A súlyos anyagi és emberveszteségek mellett a háború a hátországot sem kímélte. A lakosság életkörülményei jelentősen romlottak, és 1917-től rendszeressé váltak a tüntetések, sztrájkok.
A társadalmi elégedetlenség fokozódása mellett a nemzetiségi ellentétek is kiéleződtek. A nemzetiségek politikai elitjei egyre inkább az önálló állam megteremtését, illetve az anyaországhoz való csatlakozást tekintették fő céljuknak. Az emigráns cseh és horvát politikusok a Monarchia teljes feldarabolását követelték. E programot az antanthatalmak képviselői kezdetben erős fenntartásokkal fogadták, 1918 tavaszától azonban már támogatták. A környező kisállamok – Szerbia, Románia – irredenta tevékenysége erősödött Magyarország irányába. Az 1918. október végi őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került antantbarát és pacifista Károlyi Mihály kormánya nem lépett fel a világháborúból vesztesként kikerült ország területére minden irányból benyomuló szerb, cseh és román hadseregekkel szemben. Károlyi úgy vélte, hogy ezzel csak rontaná Magyarország esélyeit az eljövendő békekonferencián.  
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés előírásai igazságtalanok, kirívóan durvák és elvszerűtlenek voltak: Magyarország területének több mint kétharmadát és lakosságának közel kétharmadát veszítette el úgy, hogy az elcsatolt részeken több mint 3 millió magyar is élt, egy részük közvetlenül az új határ közelében. Az ország nem várt szétdarabolása sokkhatást váltott ki a magyar lakosság körében, és ennek következményei mind a mai napig érezhetőek.
Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „I. világháború, forradalmak, Trianon”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2017. december 14-én, míg a szintén öt dokumentumközlésből álló 6-os 2017. december 28-án jelenik meg.

Budapest, 2017. december 14.

A szerkesztők