A magyar közvélemény álláspontja a határkérdés rendezéséről, és a kisebbségek helyzetéről

(1946. február–április.)

„A falusiak sokkal bizakodóbbak, mint a városiak, akik (akárcsak Pesten) kb. 1/4 részükben semmit sem látnak elérhetőnek a trianoni határokon túl. […] Ha a határmenti kiigazításokon felül egyes részek kiemelését tekintjük, legtöbben (mind a 79% reménykedő) Csallóköz visszatérésére számít. Közel ugyanannyian, 76% keleti határsávot várnak vissza, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti vidékét. Kolozsvár visszatérését 60% reméli ehhez hozzá, Székelyfölddel 52% számol. Kassára gondol 55%, Burgenlandra 40%, Észak-Bácskára 48%, Temesvidékre 43%.”

Bizalmas jelentés 1.

6/biz
1946

MAGYAR TÁVIRATI IRODA
Magyar Közvéleménykutató Szolgálat

Bizalmas jelentés

a magyar békecélok tárgyában végrehajtott közvéleménykutatás eredményiről.

1946 február 26 és március 2 között Nagybudapesten 2000, vidéken 8000 személyt kérdeztünk meg a magyar tájékoztatási miniszter úr megbízásából, a magyar békecélok további konkretizálása tárgyában. Budapesti eredményeink csoportosításában megkülönböztettünk minden társadalmi rétegben a szabad és a kötött jövedelműeket, mivel ezek viselkedésében különbségek mutatkoznak. E két csoport egymáshoz viszonyított aránya 1:2

Két kérdésben kutattuk a revíziós törekvések elterjedettségét. Mindkét fogalmazásban egybevágó eredményeket kaptunk. (Lásd III. és IV. táblázat).

III. táblázat.
Letettünk-e a revízióról?

 SzabadKötött
ÉrtelmiségKisparasztMunkásÉrtelmiségKisparasztMunkás
Igen25,228,522,225,225,632,4
Nem68,068,075,672,071,164,0
Nem tudja6,83,52,22,83,33,6
Összesen100,0100,0100,0100,0100,0100,0

IV.táblázat.
Trianonnál kedvezőbb határ lehetséges-e?

 SzabadKötött
ÉrtelmiségKisparasztMunkásÉrtelmiségKisparasztMunkás
Igen69,870,169,674,478,670,0
Nem23,227,425,220,618,621,8
Nem tudja7,02,55,25,02,88,2
Összesen100,0100,0100,0100,0100,0100,0

Arra a kérdésre, hogy letettünk-e a revízióról, 23% felelt határozott nemmel. Érdekes, hogy korábban e tárgyban feltett kérdésünkre 29% látta a trianoni határmegvonást egyedül lehetséges békecélnak, igaz, hogy ebből 7% egy-két határvárosra kiterjedő kiigazítást tartott lehetségesnek. Jelenleg 68% szerint valamelyes revízió még ezen felül lehetséges, 3% nem foglal állást. A trianoninál kedvezőbb határmegoldást 22% nem tart lehetségesnek. (pontosan ugyanannyit, mint korábbi felvételünk szerint). 72% kedvezőbb megoldást remél, (valamivel több, mint ahányan általában lehetségesnek tartanak bizonyos revíziót, mert kisebb határkiigazítást még nem tekintenek "revíziónak"). 6% tartózkodott a nyilatkozattól. Társadalmi különbségek nem mutatkoznak, csak a kötött jövedelműek körében valamivel nagyobb a revízióellenesek száma, mint a szabad jövedelműek körében. Három kérdésben kutattuk a határrendezés néprajzi elvének népszerűségét. (Lásd V.,VI.,VII. táblázat)

V. táblázat
Néprajzi elv jó-e véglegesen?

 SzabadKötött
ÉrtelmiségKisparasztMunkásÉrtelmiségKisparasztMunkás
Igen38,147,846,743,643,549,6
Nem56,450,248,151,052,647,4
Nem tudja5,52,05,25,43,93,0
Összesen100,0100,0100,0100,0100,0100,0

VI.táblázat.
Engedmény ebből érdemes-e?

 SzabadKötött
ÉrtelmiségKisparasztMunkásÉrtelmiségKisparasztMunkás
Igen56,955,054,151,051,848,2
Nem42,444,343,748,746,849,8
Nem tudja0,70,82,20,31,42,0
Összesen100,0100,0100,0100,0100,0100,0

VII. táblázat.
Paritásos kisebbségi elv megfelel-e?

 SzabadKötött
ÉrtelmiségKisparasztMunkásÉrtelmiségKisparasztMunkás
Igen26,631,733,326,935,244,5
Nem70,066,863,769,62,252,0
Nem tudja3,41,53,04,12,63,5
Összesen100,0100,0100,0100,0100,0100,0

Hozzávetőlegesen egyezik azoknak száma, akik egyfelől elfogadták, másfelől elvetik a néprajzi elv véglegességét. Igenlően nyilatkozik 46%, nyilatkozattól tartózkodik 5%. A munkások valamivel kedvezőbben nyilatkoznak a néprajzi elv mellett, mint a többi kategóriák. 53% szerint érdemes engedményt tenni a néprajzi elvből, 47% szerint nem. A társadalmi különbségek jelentéktelenek. Arra a kérdésre, hogy az engedménynek megfelelő alapja-e az olyan határmegvonás, melynek alapján a határ kétoldalára egyező számú kisebbség jusson, 35% igenlően, 61% nemlegesen válaszolt, míg 4% nem foglalt állást. Leginkább elfogadja ezt a rendezési elvet a munkásság, közülük is inkább a kötött jövedelmű bérmunkások. Utolsó kérdésünk azt tisztázta, hogy érzelmi okok mellőzésével, komoly megfontolás alapján, mely területrészek és városok esetleges visszacsatolását tartják a béketárgyalásokon leginkább elérhetőnek. (Lásd VIII. táblázat). Eredményeink pontosan igazolják /4/ biz. jelentésben közölt/ eredményeinket. Nyugat és dél felé mintegy 40%, észak és kelet felé 50-75% tart lehetségesnek határkiigazításokat, a trianoni megoldást látja egyedüli alapnak 24%. Részletesebben a határkiigazításokról a következő adatok adnak felvilágosítást. Semmit nem remél 24%. Azok, akik kedvezőbb határokat várnak, legtöbben (mind a 76%), Csallóköz és Érsekújvár vidékének visszatérését várják. Majdnem ugyanennyien, 74%, egy keleti határsáv visszacsatolásával számolnak, beleértve Aradot, Nagyváradot és Szatmárnémetit. 56% reméli Kolozsvár visszacsatolását, Nagyváraddal és Szatmárnémetivel összefüggő háromszög alakjában. 50% azoknak a száma, akik ezen túlmenően a Székelyföld és Kassa vidékének a visszatérését tartják lehetségesnek. A Temes-vidékből 42%, Szabadka környékéből is 42%, Burgenlandból 40% vár vissza területsávokat. Általában néprajzi korrektivumokat említ 32%, míg ezen részben túlmenő reményeket táplál 8%, ideértve azt a néhány felelőt, aki azt hangoztatta, hogy "mindent vissza". Összegezve a területi aspirációkat, 80% körül van a román, 70% körül a szlovák, 40% körül a délszláv és az osztrák területekre irányuló igények híveinek arányszáma. Társadalmi különbségek inkább mutatkoznak a kötött jövedelműek körében, ahol az értelmiségiek bizakodóbbak, míg a szabad jövedelműek közül a munkások közel ugyanilyen értelműen nyilatkoznak.

VIII. táblázat
Mi érhető el?

 SzabadKötöttÁtlagEgyütt
ÉrtelmiségKisparasztMunkásÉrtelmiségKisparasztMunkás
Semmit26,425,822,427,622,248,224,4 
Részben történetihatárokat7,66,55,88,79,36,97,8 
Össze-függő néprajzihatárokat25,124,825,023,226,223,024,732,5
Ezenfelül
Burgenland7,77,04,47,58,68,07,339,8
Észak-Bácska, Szabadka9,611,78,710,910,510,99,842,3
Temes-vidék9,48,010,610,29,610,210,242,7
Arad, Nagyvárad, Szatmár48,445,944,646,340,636,842,274,7
Temes-vidék9,48,010,610,29,610,210,242,7
Kolozsvár25,321,024,525,522,522,123,956,4
Székelyföld, Marosvásárhely19,819,616,918,013,014,317,249,7
Kassa20,018,721,919,315,215,110,250,8
Csallóköz, Érsekújvár43,943,446,542,841,237,543,175,6
Egyéb területsávok12,07,48,910,17,67,98,8 
Összes poztív226,8213,5216,7222,5206,5193,5213,3* 

*átlagban közel három adatot mondott minden pozitívan válaszoló.

Összefoglalás

A közönség 82%-a híve a békecélok nyílt feltárásának. Részleges revízió lehetőségét mintegy 70% vallja. A néprajz elvet körülbelül egyenlő arányban fogadják el és vetik el határmegvonási alapnak. Mintegy 75% kisebb északi és keleti határkiigazításban reménykedik, 56% Erdélynek Kolozsvárig terjedő megosztását, 50% a Székelyföld és Kassa környékének idecsatolását látja komolyan lehetségesnek. Egyéb kiigazításokat csak kisebb hányad említ, nagyobb revíziót mintegy 7-8%, semmifélét 24%.

Budapest, 1946. március 8.

Magyar Közvéleménykutató Intézet

Megjegyzés: A jelentéshez az alábbi kisérőlevél volt csatolva Gyöngyösi János külügyminiszter részére: Mellékelten tisztelettel megküldjük a magyar békecélok tárgyában végrehajtott újabb közvéleménykutatásunk eredményeit feltüntető bizalmas jelentésünket. Budapest, 1946,. március 11. (H. Schiller egyetemi ny. r. tanár, igazgató)

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők