Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább
Nem csonka bank(csonk)ok
Az 1948-as államosítás után csakhamar kiderült, hogy számos pénzintézetnél nem sikerült a részvények 100%-át megszereznie a magyar államnak, így nem tudta felszámolni ezeket. Papíron ezeket a pénzintézeteket tovább kellett működtetni: tehát kellett bejelentett székhely, igazgatótanács, felügyelőbizottság, közgyűlés, alkalmazottak, pecsét, folyószámla az MNB-nél stb. Másrészt ezeknek a pénzintézetek tovább élése azt is jelentette, hogy követeléseik, letéteik, ingatlantulajdonlásaik is élők maradtak, és bankcsonkokként évtizedekig tovább vegetáltak.
2.
Feljegyzés Budapest Székesfőváros Községi Takarékpénztár R. T. felszámolásáról
1970. december 30.
DEVIZA FŐOSZTÁLY
Felszámoló Csoport
34-100.000/82.
FELJEGYZÉS
Dr. Dezséri László vezérigazgató elvtárs részére.
Tárgy: Budapest Székesfőváros Községi Takarékpénztár R. T. felszámolása.
A Budapest Székesfőváros Községi takarékpénztár R. T.-ra vonatkozóan a Fővárosi Bíróságnál, mint cégbíróságnál a mellékelt feljegyzésben foglalt cégadatok találhatók. Megállapítottam, hogy a Takarékpénztár részvényei 99,8%-ban a Főváros (Magyar Állam) tulajdonát képezik. A Cégbíróságnál az időközi változások (telephely, igazgatósági tagok, valamint a cégjegyzésre jogosult vállalati tisztviselő személyében történt változás), bejelentés hiányában nem nyertek keresztülvezetést.
A Takarékpénztár utoljára 1960. december 31-vel készített évi mérleget. A mérleg az előző évi veszteségeket is figyelembe véve 25,338/m Ft vagyonhiányt mutat. Itt jegyzem meg, hogy a mérlegkészítés alkalmával, figyelemmel a folyamatban lévő államközi tárgyalásokra, a Takarékpénztár minden kötelezettségét felvették, leírásokat nem eszközöltek. (Ez volt a PÜM állásfoglalása is.)
A Takarékpénztár 1960 évtől kezdve mérleget nem készített. A számlákat vizsgálva megállapítottam, hogy azóta nagyobb változások nem is történtek. Megemlítem, hogy a Takarékpénztárnak a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számláit megszüntették, és azokat az Általános Értékforgalmi Bankhoz tették át. A számla jelenleg 101 198,95 Ft követel egyenleget mutat, míg a Nemzeti Banktól átkerült zárolt számla, mely szintén az Általános Értékforgalmi Bankhoz került 2 159 026,84 Ft követel egyenleget jelez.
A fent előadottak után helyesnek tartanám, ha a Takarékpénztár felszámolását a Pénzügyminisztérium a 4.247/1949. /IX. 22./ M. T. számú rendelet 1.§. /1/ bek. a. pontja alapján elrendelné és felszámolóul intézetünket jelölné ki.
Ez esetben ugyanis, figyelemmel az időközben lefolytatott államközi tárgyalásokra, valamint belföldi viszonylatban a követelések elévüléséről szóló Ptk. 325.§. /1/ bekezdésére, a felszámolás során leírások formájában nagyobb mérvű mérlegrendezést lehetne végrehajtani.
A leírások után a Takarékpénztár felszámolási vagyonkimutatása a következő vagyoni állapotot tükrözné:
VAGYON:
Pénzügyi eszközök:
Általános Értékforgalmi Bank R. T. folyószámla: 2 260 225,79
Hosszúlejáratú kihelyezések:
Értékben 9 122 178,95
Sv[ájci] fr[ank] értékben 815 800 84 9 937 979,79
-----------------------------------------------------
12 198 205,58
TEHER:
Pénzintézeti Központ felszámolási költség 30 000, -
Hosszúlejáratú kihelyezések ellenszámlája 9 937 979,79
Takarékbetétek id. értékben, belföldi betevők 9 882,16
Folyó- és csekkszámla betétek, belf. betétek idegen értékben 64 735,28
-----------------
10 042 597,23
Összevetés:
Vagyon 12 198 205,58 Ft
Teher 10 042 597,23 Ft
Vagyontöbblet 2 155 608,35 Ft
A vagyontöbblet teljes egészében a Magyar Államot illeti, egyrészt, mint részvénytulajdonost, másrészt miután az államközi tárgyalások során a Takarékpénztár kötelezettségeinek a Magyar Állam tett eleget.
Az 1960 évi mérlegben szereplő ingatlanok mind valamely jogszabály alapján állami tulajdonba kerültek. A Pénzintézeti Központ végzett munkájáért 1967 óta semmiféle költséget nem számított fel /bérleti díj, munkadíj, stb./. A felszámolói mérlegben a hosszúlejáratú kihelyezéseket
a vagyon, illetve a teher oldalon az alábbi elgondolások alapján vettem be. A kihelyezett jelzálog kölcsönök fedezetét részben házas ingatlanok, részben földingatlanok képezik. Azt a körülményt, hogy a fedezetül lekötött ingatlanokból mennyi került állami tulajdonba, megállapítani nem lehet. A Takarékpénztár idegen értékben kihelyezett követelései a 30/1950. Tvr. 7.§-a alapján nem évültek el. /Elévülés nyugvása./ A Pénzügyminisztérium Nemzetközi Ügyek Főosztályának leirata szerint ezen követelések biztosításául lekötött ingatlanokra törlési, illetve résztehermentesítési engedélyt csak fizetés teljesítése mellett adhatunk ki, ha az adós az arányosan reá eső forintellenértéket /3 évi 15%-os kamat betudásával együtt/ befizeti. Tájékoztatásképpen közlöm, hogy az elmúlt...[olvashatatlan]...indoklással, hogy a követelés elévült. Ilyen pereink voltak. A bíróságoknál követelésünk jogosságát minden esetben a mérlegekkel bizonyítottuk. Ha a felszámolói mérlegben ezen összegszerűleg fiktív követelésünket nem vennénk fel, megtörténhetne, hogy a bíróság arra az álláspontra helyezkedne, hogy követeléseink leírása az adós tartozását nem igazolná.A Takarékpénztár felszámolását a fent előadottakon kívül az
179, illetve 201-209 §-ai alapján is be lehetne bizonyítani. Ez esetben a Takarékpénztár felszámolását csak közgyűlési határozattal lehet kimondani.
Végzetül közlöm, hogy a Takarékpénztárnak letétében kezelünk
1./ Belföldi és külföldi tulajdonú Egyesült Izzó részvényt,
2./ Nem államosított magyar kibocsátású értékpapírokat, ügyfelek letétében,
3./ Beszolgáltatott ipari részvényekről kiállított
elismervényeket,4./ Ügyfelek tulajdonában lévő magyar kibocsátású kötvényeket és
zálogleveleket.
A letétek értéket nem képviselnek és azok rendezése 1960 év óta folyamatban van.
Budapest, 1970. december 30.
olvashatatlan aláírás
főelőadó
Melléklet:
1 db, 1960. december 31-i mérleg,
1 db, cégbírósági feljegyzés.
Jelzet: MNL OL XIX-L-20 - Az államigazgatás felsőbb szervei, Pénzintézeti Központ - Eredeti, aláírással ellátott irat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő