Nem csonka bank(csonk)ok

Az 1948-as államosítás után csakhamar kiderült, hogy számos pénzintézetnél nem sikerült a részvények 100%-át megszereznie a magyar államnak, így nem tudta felszámolni ezeket. Papíron ezeket a pénzintézeteket tovább kellett működtetni: tehát kellett bejelentett székhely, igazgatótanács, felügyelőbizottság, közgyűlés, alkalmazottak, pecsét, folyószámla az MNB-nél stb. Másrészt ezeknek a pénzintézetek tovább élése azt is jelentette, hogy követeléseik, letéteik, ingatlantulajdonlásaik is élők maradtak, és bankcsonkokként évtizedekig tovább vegetáltak.

 

2.

Feljegyzés Budapest Székesfőváros Községi Takarékpénztár R. T. felszámolásáról

1970. december 30.

  

DEVIZA FŐOSZTÁLY

Felszámoló Csoport

34-100.000/82.

 

FELJEGYZÉS

Dr. Dezséri László vezérigazgató elvtárs részére.

 

Tárgy: Budapest Székesfőváros Községi Takarékpénztár R. T. felszámolása.

 

A Budapest Székesfőváros Községi takarékpénztár R. T.-ra vonatkozóan a Fővárosi Bíróságnál, mint cégbíróságnál a mellékelt feljegyzésben foglalt cégadatok találhatók. Megállapítottam, hogy a Takarékpénztár részvényei 99,8%-ban a Főváros (Magyar Állam) tulajdonát képezik. A Cégbíróságnál az időközi változások (telephely, igazgatósági tagok, valamint a cégjegyzésre jogosult vállalati tisztviselő személyében történt változás), bejelentés hiányában nem nyertek keresztülvezetést.

A Takarékpénztár utoljára 1960. december 31-vel készített évi mérleget. A mérleg az előző évi veszteségeket is figyelembe véve 25,338/m Ft vagyonhiányt mutat. Itt jegyzem meg, hogy a mérlegkészítés alkalmával, figyelemmel a folyamatban lévő államközi tárgyalásokra, a Takarékpénztár minden kötelezettségét felvették, leírásokat nem eszközöltek. (Ez volt a PÜM állásfoglalása is.)

A Takarékpénztár 1960 évtől kezdve mérleget nem készített. A számlákat vizsgálva megállapítottam, hogy azóta nagyobb változások nem is történtek. Megemlítem, hogy a Takarékpénztárnak a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számláit megszüntették, és azokat az Általános Értékforgalmi Bankhoz tették át. A számla jelenleg 101 198,95 Ft követel egyenleget mutat, míg a Nemzeti Banktól átkerült zárolt számla, mely szintén az Általános Értékforgalmi Bankhoz került 2 159 026,84 Ft követel egyenleget jelez.

A fent előadottak után helyesnek tartanám, ha a Takarékpénztár felszámolását a Pénzügyminisztérium a 4.247/1949. /IX. 22./ M. T. számú rendelet 1.§. /1/ bek. a. pontja alapján elrendelné és felszámolóul intézetünket jelölné ki.

Ez esetben ugyanis, figyelemmel az időközben lefolytatott államközi tárgyalásokra, valamint belföldi viszonylatban a követelések elévüléséről szóló Ptk. 325.§. /1/ bekezdésére, a felszámolás során leírások formájában nagyobb mérvű mérlegrendezést lehetne végrehajtani.

A leírások után a Takarékpénztár felszámolási vagyonkimutatása a következő vagyoni állapotot tükrözné:

 

VAGYON:

Pénzügyi eszközök:

 

Általános Értékforgalmi Bank R. T. folyószámla:                                       2 260 225,79

 

Hosszúlejáratú kihelyezések:

Értékben                                                        9 122 178,95

Sv[ájci] fr[ank] értékben                                   815 800 84              9 937 979,79 

                                                                       -----------------------------------------------------

                                                                                                                    12 198 205,58

 

TEHER:

 

Pénzintézeti Központ felszámolási költség                                                        30 000, -

Hosszúlejáratú kihelyezések ellenszámlája                                                    9 937 979,79

Takarékbetétek id. értékben, belföldi betevők                                                     9 882,16

Folyó- és csekkszámla betétek, belf. betétek idegen értékben                           64 735,28

                                                                                                                      -----------------

                                                                                                                     10 042 597,23

 

Összevetés:

                        Vagyon           12 198 205,58 Ft

                        Teher               10 042 597,23 Ft

            Vagyontöbblet             2 155 608,35 Ft

 

A vagyontöbblet teljes egészében a Magyar Államot illeti, egyrészt, mint részvénytulajdonost, másrészt miután az államközi tárgyalások során a Takarékpénztár kötelezettségeinek a Magyar Állam tett eleget.

Az 1960 évi mérlegben szereplő ingatlanok mind valamely jogszabály alapján állami tulajdonba kerültek. A Pénzintézeti Központ végzett munkájáért 1967 óta semmiféle költséget nem számított fel /bérleti díj, munkadíj, stb./. A felszámolói mérlegben a hosszúlejáratú kihelyezéseket

a vagyon, illetve a teher oldalon az alábbi elgondolások alapján vettem be. A kihelyezett jelzálog kölcsönök fedezetét részben házas ingatlanok, részben földingatlanok képezik. Azt a körülményt, hogy a fedezetül lekötött ingatlanokból mennyi került állami tulajdonba, megállapítani nem lehet. A Takarékpénztár idegen értékben kihelyezett követelései a 30/1950. Tvr. 7.§-a alapján nem évültek el. /Elévülés nyugvása./ A Pénzügyminisztérium Nemzetközi Ügyek Főosztályának leirata szerint ezen követelések biztosításául lekötött ingatlanokra törlési, illetve résztehermentesítési engedélyt csak fizetés teljesítése mellett adhatunk ki, ha az adós az arányosan reá eső forintellenértéket /3 évi 15%-os kamat betudásával együtt/ befizeti. Tájékoztatásképpen közlöm, hogy az elmúlt...[olvashatatlan]...indoklással, hogy a követelés elévült. Ilyen pereink voltak. A bíróságoknál követelésünk jogosságát minden esetben a mérlegekkel bizonyítottuk. Ha a felszámolói mérlegben ezen összegszerűleg fiktív követelésünket nem vennénk fel, megtörténhetne, hogy a bíróság arra az álláspontra helyezkedne, hogy követeléseink leírása az adós tartozását nem igazolná.

A Takarékpénztár felszámolását a fent előadottakon kívül az

179, illetve 201-209 §-ai alapján is be lehetne bizonyítani. Ez esetben a Takarékpénztár felszámolását csak közgyűlési határozattal lehet kimondani.

 

Végzetül közlöm, hogy a Takarékpénztárnak letétében kezelünk

            1./ Belföldi és külföldi tulajdonú Egyesült Izzó részvényt,

            2./ Nem államosított magyar kibocsátású értékpapírokat, ügyfelek letétében,

            3./ Beszolgáltatott ipari részvényekről kiállított

elismervényeket,

            4./ Ügyfelek tulajdonában lévő magyar kibocsátású kötvényeket és

                 zálogleveleket.

 

A letétek értéket nem képviselnek és azok rendezése 1960 év óta folyamatban van.

 

Budapest, 1970. december 30.

 

                                                                                              olvashatatlan aláírás

                                                                                                          főelőadó

 

Melléklet:

1 db, 1960. december 31-i mérleg,

1 db, cégbírósági feljegyzés.

 

Jelzet: MNL OL XIX-L-20 - Az államigazgatás felsőbb szervei, Pénzintézeti Központ - Eredeti, aláírással ellátott irat.

 

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 07.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők