A Vörös Hadsereg halottai 1956-ban

A közölt dokumentum remélhetően fontos adalékkal szolgálhat az 1956. október 23-a utáni hetek, hónapok katonai eseményeinek elesettjeiről. 1986 májusában készült egy összefoglaló feljegyzés a Magyarországon eltemetett szovjet katonák sírhelyéről és az eltemetettek nevéről. A nyilvántartás alapján többségében teljes bizonyossággal megállapítható az 1956-os események során elesettek személye.

1956 tragikus és felemelő eseményeinek résztvevői, áldozatai legtöbbször a névtelenség mögött maradva jelentik a történelem kitörölhetetlen szereplőit. A megtorlások, sortüzek, utcai harcok forradalmi áldozatairól egyre több adat látott nyilvánosságot az utóbbi évtizedekben. A szabadságharcot eltipró katonai gépezet oldaláról ritkán kerül elő nevesített adat (kivételt jelentenek természetesen a politikai, katonai, belügyi apparátus vezetőinek személyei). Az itt közölt dokumentum remélhetően – azon túl, hogy nevesíti a másik oldal áldozatait – fontos adalékkal

a korszakkal foglalkozó történészek számára is. Az 1956. október 23-a utáni hetek, hónapok katonai eseményeivel már forrásértékű történészi munkák foglalkoztak, amelyek alapján szinte óráról órára rekonstruálhatóak az események. 1986 májusában az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya készült egy összefoglaló feljegyzés a KB Külügyi Osztálya számára, és a hozzá kapcsolódó dokumentumok között található jegyzék adatai alátámasztják egyes történeti munkák is. Az iratokból kiderül, hogy a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya 1965-ben rendelte el (feltételezhetően április 4-e 20. évfordulójához kapcsolódóan) az 1944–1945-ben, és az azt követő időszakban Magyarországon eltemetett szovjet katonák sírhelyének, és az eltemetettek nevének összeírását. A nyilvántartás alapján többségében teljes bizonyossággal, kisebb részben valószínűsítve megállapítható az 1956-os események során elesettek személye és ebből következően azok létszáma is. 1986 májusában a másolati példányokat az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya átadta a KB Külügyi Osztályának.

A fővárosra vonatkozó lista mellett, néhány vidéki adat is megtalálható az iratok között, ezek nagyságrendileg kisebbek a budapesti veszteségekkel

.

Forrás:

A dokumentum jelzete: MOL M–KS 288. f. 31. cs 1986/1. ő. e. (Magyar Országos Levéltár – Magyar Szocialista Munkáspárt iratai – MSZMP Központi Szervei – Közigazgatási és Adminisztratív osztály)

Ezen a napon történt december 27.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő