Kettős mérce: az erotika befektetési előnyei a szocializmusban

A Playboy című folyóirat stábja 1986-ban egy hónapig a magyar kormány költségén akart „szép lányokról” felvételeket készíteni, és reklámozni „Nyugaton” Budapestet. A dokumentumok a kérés körüli huza-vonát mutatják be.

Bevezetés

Az 1980-as évek közepére (1985-1986) a Kádár-rendszer belső stabilitása egyre több gazdasági-társadalmi kihívással volt kénytelen szembe nézni: az ellenzéki ún. „Monori-találkozó", a Tiszatáj című folyóirat szerkesztőségének leváltása, a magyar-román kapcsolatok látványos és egyre nyilvánvalóbb romlása, az emberek hétköznapjait leginkább befolyásoló gyakori áremelések, illetve olyan új jelenségek, mint pl. a sokat vitatott „bős-nagymarosi vízlépcső" építésének kérdése. A fokozódó eladósodás ellenére is vonzó maradt a kirakat. A növekvő pénzügyi-gazdasági nehézségek erősítették azt a szándékot, hogy hazánk a „blokk", illetve Kelet-Közép-Európa regionális központjává váljon, vonzza a nyugati befektetőket és a turistákat egyaránt.

Erről a szándékról is tájékoztatnak az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) Agitációs és Propaganda Osztályán keletkezett, illetve őrzött iratok 1986-ból. Egyre több nyugati napilap, TV-társaság kért tudósítói számára akkreditálási kérelmet (The Independent, The New York Times, TF 1) a hivatalos magyar szervektől, amelyek a kérést készséggel teljesítették, de azt a feltételt szabták, hogy az említett médiumok nyissanak állandó irodát Budapesten Bécs helyett! A rendszer nyitottságának, rugalmasságának demonstrálásán kívül az idegenforgalmi előnyök (a valutabevételek, a turisták számának növekedése; pl. egy 1987-es statisztika szerint 19 millió külföldi kereste fel hazánkat abban az évben) mérlegelése magyarázza a kormányzat pozitív hozzáállását. Természetesen a nyitottságnak, együttműködésnek léteztek „rendszer-specifikus" határai: olyan jelenségek begyűrűzése Nyugatról, amelyek a „szocialista erkölcsiséggel", a társadalom többségének „jó ízlésével" összeférhetetlenek. A Playboy magazin ügye, hasonlóan a hazai „Szépségkirálynő-választás" megrendezésének kérdéséhez, jól érzékeltetik ezeket a határokat. Az egy időben (1986 nyarán) keletkezett dokumentumok közös mozzanata egy tragédia: az első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla öngyilkossága. A rendelkezésre álló pártiratokból sajnos nem állapítható meg, hogy megvalósult-e a magazin kérése, és ha igen milyen feltételekkel. A pártszerv illetékese úgy vélte, hogy az „idegenforgalmi előnyök" miatt érdemes megfontolni a Playboy kérését. .Ugyanakkor a Külügyminisztérium sajtóosztályának a vezetője arra a tagadhatatlan tényre is utal, hogy mintha a Playboy a magyar kormányzat költségére „tervezne egy kellemes és hosszas magyarországi kirándulást, a fizetség pedig lényegében lányaink bájainak propagálása lenne." (5. számú forrás)

Az évtized közepén két nehezen összeegyeztethető, egymás ellen ható folyamatot kellett a politikai és gazdasági döntéshozóknak kezelni: a „szocialista rendszer ideológiai-erkölcsi alapjainak biztosítását", valamint a nyugati hitelfelvételekkel, a pénzügyi kiszolgáltatottsággal együtt a „demokrácia-minták" begyűrűző hatásait.

Az itt bemutatott dokumentumok keletkezésének évében a Magyar Tudományos Akadémia egy összefoglaló, tájékoztató anyagot készített az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság részére a Soros Alapítvánnyal 1984-ben kötött együttműködési megállapodás addigi tapasztalatairól. A tudományos és művészeti ösztöndíjak pénzügyi, egyéb formában megvalósuló támogatása mögött - amint azt a jelentés is megfogalmazza - a „nyugati típusú liberális gondolkodás magyarországi fejlődésének, a társadalom zártsága feloldásának elősegítése" áll. Ez jól érzékeltette hazánk „nyugati kezelésében mutatkozó tendenciákat" is.

Annak ellenére, hogy ellenzéki, „másképpen gondolkodó" személyek támogatása is előtérbe került, a Soros Györggyel folytatott együttműködés „pozitívan értékelhető" a jelentés szerint, mert a tudományos élet olyan területei jutottak dollár alapú támogatáshoz, amelyek az akkori körülmények között keményvalutát nem kaptak volna.

A „Soros", illetve „Playboy-jelenség" káros hatásai ellensúlyának is felfogható a politikai vezetésnek a „világnézeti, erkölcsi megújulás szükségességéről" vallott felfogása. Ez az ideológiai szóvirág azonban nem jelenthette a '80-as évek végére sürgetővé váló gazdasági, politikai, társadalmi megújulást. A valódi társadalmi problémák megkerülését, de a pártpropaganda igényeit kielégítő változtatás irányait (a békéscsabai országos elméleti tanácskozás alapján) az MSZMP KB Agitációs Propaganda Bizottsága dolgozta ki, ráirányítva a figyelmet a „hosszú távú, céltudatos világnézeti, erkölcsi nevelő tevékenységre is, amely felöleli a társadalomtudományok legkülönbözőbb területeit, magában foglalja a tudatformáló munka különböző formáit az iskolától a tömegtájékoztatáson és a pártpropagandán keresztül a művészetig."

Elképzelhető, hogy a „Szépségkirálynő-választás" körüli indulatok, eltérő vélemények is megbújnak a következő megállapításban: „El kell végezni, az ún. „tömegkultúra", a szórakoztatóipar [....] értékelemzését az általuk sugallt életminták, magatartásmodellek szempontjából." Az irányelv szerint fontos a „tudatosság" a kínálat arányainak megállapításánál, illetve a támogatási és terjesztési politika esetében a világnézeti, erkölcsi hatások „befolyásolására."

Ezen a napon történt július 10.

1924

Nyolc hónapi fogházat és 200 ezer korona pénzbüntetést kap József Attila a "Lázadó Krisztus" című verséért.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők