Megkezdődik az I. Piavei csataTovább
Egy gyanús elvtárs Rómából - A L'Unità tudósító esete 1981-ben
„I. Furgeri nem fogadta meg a KB-ban ideérkezésekor kapott tanácsokat a tájékozódás, korábbi tudósítók esetében problémás csatornáit, módját és formáit illetően. Kapcsolata a Népszabadsággal, amelynek alapvető fontosságot tulajdonítottunk, formális. Ugyanakkor széleskörű kontaktusai vannak a nyugati nagykövetségekkel és D. J. előtt ismeretlen itteni személyekkel. Nyilvánvalóan a széles ismeretségi körnek köszönhető, hogy I. Furgeri meglepően jól informált, sok mindenről előre tud, de D. J. részére érthetetlen módon nem árulja el - ha kérdezik, akkor sem - kitől szerzi értesüléseit."
A nyolcvanas évek elején egy kommunista testvérpárt központi
tudósító-váltása Budapesten még nem jelentene különösebb izgalmat. A közölt dokumentumok révén viszont sok olyan mozzanat válik érzékelhetővé vagy hozható kapcsolatba a korszakkal, amelyek miatt érdemes nagyobb figyelmet szentelni e források tartalmának. Az érintett Olasz Kommunista Párt „státusza", a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatait befolyásoló történelmi vita jellege (elsősorban az olasz párt által képviselt, megjelenített ), az iratok keletkezésének ideje (1981 eleje, az - többek között a lengyelországi szükségállapot kihirdetése előtti hetek), mind olyan tényezők, amelyek közvetve a történet részét alkotják.A kommunista párt a 2. világháború utáni évtizedek meghatározó ellenzéki tényezője Olaszország történetében. A hetvenes évek derekára második legerősebb ellenzéki pártként történelmi eredményt ért el a parlamenti
. A „szocializmus olasz útjának" taktikai és stratégiai elemeit megfogalmazó és képviselő párt - a „testvéri kritika" jogát fenntartva - egy külön ún. harmadik utas szocializmus koncepció részeként többször konfrontálódott a kelet-európai pártok által képviselt gyakorlattal és elmélettel. A táboron belül ismétlődő politikai, gazdasági és társadalmi válságok hatására (1956. - Magyarország, 1968. - Csehszlovákia, 1980-1981. - Lengyelország) egyre mélyebb árok alakult ki a marxista-leninista eszmeiségű pártok között, eljutva odáig, hogy az OKP tulajdonképpen deklarálta a pluralista szocializmus koncepció létjogosultságát. Az Enrico Berlinguer főtitkár vezette OKP több nemzetközi kérdésben - így Afganisztán, a rakétatelepítések kérdése, a nagyhatalmaktól való egyenlő távolságtartás, a katonai tömbök felszámolása - a szocialista országok által hivatalosan képviseltektől eltérő, kritikus véleményt fogalmazott meg a nyolcvanas évek elején.Az iratok jelzete: MNL OL M-KS 288. f. 32. cs. 1981/99. ő. e. - A Magyar Szocialista Munkáspárt iratai, MSZMP Központi Szervei, Külügyi Osztály (Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya). - Aláírás nélküli tisztázat. |
A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése - igazodva a moszkvai elvárásokhoz is - bírálta a parlamenti pluralista elemeket is magába foglaló eurokommunista irányzat egységbomlasztó tartalmait. Ugyanakkor az SZKP-nál sokkal türelmesebben, tisztázó viták segítségével kívánta megtartani a kiegyensúlyozott együttműködés kereteit. Ezekben az években, évtizedekben az olasz párt illetékesei budapesti megbeszéléseiket követően többször is pozitívan nyilatkoztak a „magyar elvtársak" türelmes, meghallgató attitűdjéről, megállapítva, hogy Budapesten szívesen folytatnak vitát, szemben más kelet-európai fővárosokkal.
A feljegyzések keletkezése előtti másfél év a lengyelországi válság körül kialakult viták jegyében zajlott az OKP és a kelet-európai pártok között. A szocializmus válságához vezető okok eltérő megítélése, a megoldást jelentő eszközök, utak hangsúlybeli eltérései miatt - moszkvai értelmezés szerint - az olasz párt az „imperialista propaganda" oldalára csúszott át, ezzel tulajdonképpen elárulva a „létező szocializmus" érdekeit, történelmi
.Az MSZMP dokumentumok között az első adat az új L'Unità- tudósító kinevezéséről 1981. február 4-én keletkezett, amelyben az OKP Vezetősége értesítette az MSZMP Központi Bizottságát a napilap szerkesztőségének
. (Italo Furgeri az addigi tudósítót, váltotta).Az első forrás emlékeztetője D. J., a L'Unità tudósítója mellé beosztott tolmács által 1981. december elsején elmondottakat írja le. Eszerint Furgeri szinte mindenben eltért a külföldi - elsősorban a testvérpártok lapját képviselő - újságírók magatartásától és gondolkodásmódjától. Az ugyancsak Verók Istvánné jegyezte második forrás - a pár nappal később keletkezett tisztázó beszélgetésről - nem erősítette meg a konkrét vádakat. Ennek ellenére - az MSZMP KB hivatalos „vonalát" kihagyva - felvetődött Furgeri esetleges visszahívásának lehetősége. Annak ellenére, hogy nem található közvetlen kapcsolat a közölt dokumentumokban leírtak és a későbbi történések között, az 1982 márciusában
által készített feljegyzés néhány megállapítása negatív irányba mozdíthatta Furgeri ügyét, budapesti tudósítói : „Italo Furgeri [...] a múlt év eleje óta dolgozik Budapesten. Önmagáról azt mondja, hogy nagy kedvvel végzi tudósítói tevékenységét. Mindennapos és sokoldalú tájékozódása eredményeként úgy érzi, már eljutott odáig, hogy átfogó képe van az ország viszonyairól, realitásairól. Jól érzi magát Budapesten. Határozott szándéka, hogy 4-5 évig itt dolgozik, feltéve - mondta - ha magyar részről elégedettek itteni munkájával. Ő személy szerint úgy érzi, hogy megbízatásának tisztességesen eleget tesz. Az Unita szerkesztősége minden esetre elégedett munkájával.Tapasztalataink szerint Furgeri valóban rendkívül aktív. Az utóbbi időkben az Unita a korábbinál több írását közli le. Témái változatosak, a politikai, gazdasági és kulturális élet különböző területeit érintik. A témák feldolgozásában konkrétságra, objektivitásra törekszik. Írásai tartalmasak, általában jól érzékeltetik fejlődésünk irányát, még ha értékelésével és feltételezéseivel nem mindig lehet egyetérteni."
Horn a pozitív értékelés után néhány konkrét példával illusztrálta a kifogásolható munkamódszert és tartalmi megállapításokat: „Nem ott szerzi információit, ahol indokolt lenne. A Népszabadságot - kezdettől fogva hangoztatott véleményünk figyelmen kívül hagyásával - nem használja bázisként az informálódáshoz."
Kritikai észrevételként rögzítette a L'Unità február 2-ai számában megjelent tudósítás egyes megállapításait: a „magyar csoda" ára, hogy a munkavállalók 70%-ának van másodállása, a gazdasági csoda múlt időben értendő, mert egyre nehezebb a helyzet Magyarországon, ahol az egyik fő gond az alkoholizmus. Ráadásul Furgeri ezt adatokkal alátámasztva részletesen érzékeltette írásában.
Nem bizonyítható, hogy mennyiben befolyásolták a későbbi eseményeket ezek a megállapítások, de tény, hogy 1984 márciusában megszületett Rómában a döntés a L'Unità új tudósítójának
.Ezen a napon történt november 12.
Ausztriában kikiáltják a köztársaságot.Tovább
A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0036-os, szigorúan titkos parancsát, amely alapján elhurcolják Kárpátaljáról a 18-50 év közötti...Tovább
A Kádár-kormány az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos határozatait az ország belügyeibe való beavatkozásnak minősíti.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő