A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig

Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.

Feljegyzés az Állami Rheuma Kórház és a Lukács fürdő helyzetéről

Az Állami Rheuma Kórház létesítésekor a Lukács fürdő N. V. üzemeit kettéosztották, olyképpen, hogy a beteg-ellátó részek (orvosi kezelők, klinikai osztály, szállodai rész) a Rheuma Kórházhoz kerültek, a fürdő üzemek pedig az N. V.-nél maradtak. Az ingatlan tulajdonosa az N. V.

A kétféle üzem az évtizedes foltozgató építkezés következtében annyira összefonódott, hogy egymástól való függetlenítésük és műszaki széjjelválasztásuk lehetetlen.

Az adott helyzet következtében állandóan vitás kérdések merültek fel a Kórház és a N. V. között, amelyeket mindkettő közvetlen fölöttese, a Népjóléti Minisztérium Kórházi Osztálya és Üzemgazdasági Főosztálya házon belül könnyen és rövidúton intézett el egymással.

1950. január 1-vel az N. V. megszűnt és a Lukács fürdő a Fővárosi Gyógyfürdők N. V. vezetése alá került, ami még nehezebbé tette a sürgős ügyek elintézését. Jelenleg pl. az a helyzet adódott, hogy a havazást követő olvadáskor a Kórház „C" osztályának mennyezete átázott, a kórtermek egy része és az orvosi szoba vízben úsztak és a vakolat nagy darabokban esett a betegek ágyára. A „C" osztály felett van a fürdőüzem napozója és onnan történt a beázás. Az onnan való hóeltakarítás, a lefolyó csatornák rendben tartása nem tartozik a kórház hatáskörébe, a fürdőüzemnek viszont nem érdeke. A mennyezet, illetve a napozó padlójának megjavítása szintén nem lehet a kórház feladata.

Ilyen és ehhez hasonló vitás kérdések nagyszámban akadnak, de ezeken kívül a betegek kezelését és a tudományos kutatást is hátrányosan befolyásolja, hogy a kórház és a fürdő dolgozói két különálló üzemhez tartoznak, ami az előírások pontos betartásánál okoz hiányokat.

Meg kell említenünk, hogy a Rheuma Kórház a fürdő-üzemnek esetenként fizeti meg a fürdő és iszapkezelési jegyeket. Ennek ellenőrzése lényegesen megszaporítja az adminisztrációs munkát, de amellett a betegek kezelésénél mindig gondolni kell arra, vajon a fürdőjegyek ára futja-e a költségvetési előirányzatból és ilyen szempontok a betegek kezelésének rovására mehetnek.

A felsorolt hibák és zavarok véleményünk szerint akkor szüntethetők meg, ha a két szervesen összetartozó üzemet egy vezetés alatt egyesítjük.

Egyben jelentjük, hogy a Rheuma Kórházhoz tartozó Heine-Medin osztály 45 ágya a Török utcában egy bérelt magánházban van elhelyezve. Ennek bérlete maga kb. havi 2000 Ft-ba kerül. Ezenkívül a távolság és különállás miatt a személyzet racionális beosztását és felhasználását megnehezíti, és végül a betegeknek téli időkben való szállítgatása azok gyógyítását hátráltatja. Ennek megszüntetése azáltal lenne lehetséges, ha a Lukács fürdő vagy Császár fürdő eddig helyre nem állított részében létesítenénk elhelyezési lehetőséget a gyermekbénulásos betegek részére .

Budapest, 1950. január 25.

Jakab Józsefné                                                             Dr. Schulfof Ödön
    gondnok                                                                 egyetemi magántanár
                                                                                         igazgató-főorvos

MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-12-1950. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők