A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig

Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.

Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány megszüntetése

 

EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER           
V. Akadémia u. 1-3.       
 Marczibányi István és Mária-féle
 Császárfürdői Kegyes Alapítvány
 megszüntetése

Véghatározat

A főfelügyeletem alá tartozó és az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke kezelése alatt álló Marczibányi István és Mária féle Császárfürdői Kegyes Alapítványt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 2. sz. törvényerejű rendelete (a továbbiakban: Tvr.) 1. §-ának b) pontja alapján megszüntetem.
Az alapítvány vagyonát a Tvr. 3. §-ának (1) bekezdése alapján állami tulajdonba veszem. A megszüntetett alapítvány vagyonának kezelése felől az alábbiakban rendelkezem:
I. a Budapest főváros Duna jobbparti 6302. sz. tkvi betétben 14560 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 54. számú ingatlan az Egészségügyi Minisztérium kezelésébe,
II. a Budapest főváros Duna jobbparti 6302. sz. tkvi betétben 14478 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 50-52. számú ingatlan Budapest főváros III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának kezelésébe,
III. a Budapest főváros Duna jobbparti 2243. sz. tkvi betétben 14562 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 35. számú ingatlan a Sportlétesítmények Vállalat kezelésébe,
IV. a Budapest főváros Duna jobbparti 6302. sz. tkvi betétben 14479 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 31-33. számú ingatlan az Egészségügyi Minisztérium és a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalata közös kezelésébe kerül.

Az alapítványra az alapítványi célból kifolyólag hárult esetleges kötelezettségek megszűnnek.
Az alapítványra nem az alapítványi célból kifolyólag hárult esetleges kötelezettségek a Tvr. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében az államra szállnak át. Az állam e kötelezettségek tekintetében fennálló felelőssége Tvr. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében az átvett vagyontárgyak értéke erejéig terjed.

Az alapítvány kezelő szerve köteles az alapítvány vagyontárgyait a magyar egészségügyi miniszternek, a Budapest főváros III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának, a Sportlétesítmények Vállalatának és a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalatának átadni.

Fentiek kötelesek
a) az alapítvány vagyontárgyait haladéktalanul átvenni; az alapítványi ingatlanok tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezése iránt a jelen véghatározat - mint a Tvr. 11. §-a értelmében telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirat - alapján a szükséges telekkönyvi adatok beszerzése után haladéktalanul intézkedni;
b) az átvett vagyontárgyakról a forgalmi értéket is feltüntető átvételi jegyzőkönyvet készíteni és annak átvételi záradékkal ellátott egy-egy példányát a Pénzügyminisztérium VI. a. (vagyonkezelési) osztályához, [...] valamint hozzám felterjeszteni.

Megokolás

Az a cél, amelynek szolgálatára a tárgyban írt alapítvány rendeltetett, a megváltozott viszonyok folytán olyan közfeladattá vált, amelynek megvalósításáról legcélszerűbben az állam tud gondoskodni.

Ezért figyelemmel a Tvr. 1. §-ában foglaltakra - a rendelkező rész értelmében kellett határoznom.

Erről tudomásvétel, illetőleg további megfelelő eljárás végett értesítést kapnak:
1) Belügyminiszter úr,
2) Pénzügyminiszter úr,
3) Egészségügyi Minisztérium VII. főosztálya,
4) Sportlétesítmények Vállalata,
5) Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalata,
6) Budapest főváros III. kerületi tanács végrehajtó bizottsága,
7) Irgalmasrend magyar tartományi főnöke

Budapest, 1950. évi december hó 28.

                                                                                                       Ember László
                                                                                                        osztályvezető

MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-126-1951. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály

Ezen a napon történt május 30.

1913

aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább

1919

Megalakul az első szegedi ellenkormány gróf Károlyi Gyula vezetésével.Tovább

1942

Köln éjjeli bombázásával kezdetét veszik a Németország elleni angolszász légitámadások.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő