Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
Feljegyzés a Lukács- és Császár fürdők szállodai részének és a Török utcai Heine-Medin osztálynak Országos központi rheuma kórházzá egyesítéséről, 1949.
Feljegyzés
A Lukács- és Császár fürdők szállodai részének és a Török utcai Heine-Medin osztálynak Országos központi rheuma kórházzá egyesítése tárgyában
Rheumás betegeink kórházban való elhelyezése elegendő kórházi rheuma ágy hiányában akadályokba ütközik. Gyógyfürdőinkhez kapcsolt szanatóriumaink, osztályaink (pl. Hévíz, Lukács fürdő stb.) inkább szállodai, mint gyógyintézeti elhelyezést nyújtanak a betegeknek. Ennek következtében a férőhelyeknek csak egy részét veszik igénybe betegek, másik részét szállodaként egészséges szállóvendégek foglalják el (pl. Gellért, Császár fürdő). Ahhoz, hogy a rheumás betegek kórházi elhelyezését meg tudjuk oldani, a gyógyfürdőkhöz kapcsolt úgynevezett szállodai részek volnának kórházi célokra igénybe veendők.
Az állami tulajdonban lévő Lukács- és Császár fürdő kiválóan alkalmas lenne erre a célra, annál is inkább, mert a két intézmény egymás szomszédságában van és így könnyen összekapcsolható volna egy közös betegellátó intézménnyé, továbbá azért, mert a Lukács fürdőben van elhelyezve a Rheumakutató Intézet, tehát a kutató intézet és a kórház szoros együttműködése könnyen megoldható volna.
A Lukács fürdő 170 ágyas helyreállított része volna az intézet magva. Ehhez kapcsolódnék a Császár fürdő szálloda része, mely jelenleg 16 helyreállított és berendezett szobával működik. A kevésbé sérült szobák helyreállításával és berendezésével az igénybe vehető szobák száma 35-re növelhető. Ezekbe a szobákba mintegy 90 ágyat lehetne elhelyezni. A Császár fürdő nagyobb fokú rongálódást szenvedett szálloda részlegének helyreállításával további 50 ágy elhelyezésére van lehetőség. Ugyancsak további ágyszaporítási lehetőséget jelent a Lukács fürdő romos részének helyreállítása, melynek folytán még 130 ágy elhelyezése volna biztosítható. Mindezek figyelembevételével a Császár-Lukács komplexum 440 ágy befogadására lenne alkalmas.
Ehhez az intézményhez volna kapcsolandó a Török utcai Heine-Medin osztályunk, mely 45 ággyal rendelkezik. Elhelyezésénél fogva ez az osztály nem bővíthető, pedig az igények illetve a szükséglet kielégítésére legalább 90 ágyra kellene bővíteni. Ez az osztály elhelyezhető volna a Császár fürdőben, hol a 90 ágyra való felbővítése is azonnal lehetségessé válna, s a Török utcai kórházba rheumás betegeket helyezhetnénk el.
A tervezett intézmény tehát magába foglalná a kibővített 90 ágyas Heine-Medin osztályt, valamint 395 rheuma ágyat. Ebből azonnal működni tudna a Heine-Medin osztály 90 ággyal a Császár fürdőben, 215 ággyal a Lukács fürdőben és a Török utcai osztályon. 180 ágyhely helyreállatása pedig az ötéves terv első évében volna megvalósítható (50 a Császár fürdőben és 130 a Lukács fürdőben).
A gyógyfürdők fürdőüzeme továbbra is Nemzeti Vállalatként működne. A gyógyfürdőt igénybe venni kívánó járóbeteg anyag a Rheumakutató Intézet járóbeteg rendelőjét felkeresve, a rendelőintézet utasításainak megfelelően és orvosainak ellenőrzése mellett használná a gyógyfürdőt. A kórházban ápolt betegek pedig a kórház által a Nemzeti Vállalatnak térített fürdőhasználati díj ellenében a kórházi orvosok felügyelete mellett és előírásai szerint használnák a fürdőt. A kórházi dolgozók az állami kórház alkalmazottjai lennének, míg a fürdő alkalmazottjait a Nemzeti Vállalat alkalmazza.
[...]
A jelenleg azonnal működtethető ágyak száma, figyelemmel a Császár fürdőben végeztetendő kisfokú javításokat: 305 ágy.
[...]
1949. május 23.
[aláírás nélkül]
MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-1-1949. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek közül kettő a 20. század első, kettő pedig a második feléhez kapcsolódik. A négy publikáció egymástól eltérő témákat dolgoz fel a bemutatott források alapján, az események pedig az Andok lábaitól a Don-kanyarig zajlanak a szerzők írásaiban.
Időrendben haladva a legkorábbi események Szuda Krisztina Eszter (doktorjelölt), Eötvös Loránd Tudományegyetem) publikációjában történtek. A szerző előző lapszámunkban bemutatta Ľudovít Jaroslav Hrdlička egykori tótkomlósi evangélikus lelkész irathagyatékát – most ebből tárja az olvasók Hrdlička és ügyvédje, Vas Nándor levelezését. A már Csehszlovákiában élő lelkész ügyvédjén keresztül kívánta értékesíteni tótkomlósi birtokát az 1920-as években. A levelezés nemcsak az adásvétel nehézségeibe, hanem a korszak helyi viszonyaiba is betekintést enged.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) forrásközlésének első része szintén előző számunkban jelent meg. A második részben folytatódik Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes 1942–1943-as oroszországi harctéri naplójának közlése, amely a hídfőcsatáktól a zászlóalj hazatéréséig követi a 38/II. zászlóalj történetét. A nemrég előkerült magánnapló és annak későbbi, kiegészített változata fontos új forrás a 36. gyalogezred kötelékében harcoló pélmonostori alakulat keleti hadszíntéri tevékenységének és a Don-kanyar eseményeinek megismeréséhez.
Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében azt vizsgálja, hogy miként érvényesültek a szovjet nagystratégia szempontjai a magyar külpolitika mindennapi döntéshozatalában. Egy konkrét, Magyarország és Peru kapcsolatához kötődő döntési folyamat válogatott levéltári forrásokon keresztüli elemzésével mutatja be, hogyan működtek a szovjet blokk nagystratégiai megfontolásai egy kis szövetséges állam diplomáciájában, különös tekintettel a harmadik világ és a hidegháború összefüggéseire.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásközlése az Állami Egyházügyi Hivatal 1979-es, szigorúan titkos értékelését közli és elemzi II. János Pál pápa megválasztásáról. Az irat a pápaválasztást a két világrendszer közötti ideológiai-politikai küzdelem részeként, az új pápa személyét pedig a szocializmussal szembeni, hosszú távú politikai kihívásként értelmezi, különös hangsúlyt helyezve lengyel származására és a szocialista társadalomról szerzett személyes tapasztalataira.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. szeptember 20.
Miklós Dániel
főszerkesztő