aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább
A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
Feljegyzés a Lukács- és Császár fürdők szállodai részének és a Török utcai Heine-Medin osztálynak Országos központi rheuma kórházzá egyesítéséről, 1949.
Feljegyzés
A Lukács- és Császár fürdők szállodai részének és a Török utcai Heine-Medin osztálynak Országos központi rheuma kórházzá egyesítése tárgyában
Rheumás betegeink kórházban való elhelyezése elegendő kórházi rheuma ágy hiányában akadályokba ütközik. Gyógyfürdőinkhez kapcsolt szanatóriumaink, osztályaink (pl. Hévíz, Lukács fürdő stb.) inkább szállodai, mint gyógyintézeti elhelyezést nyújtanak a betegeknek. Ennek következtében a férőhelyeknek csak egy részét veszik igénybe betegek, másik részét szállodaként egészséges szállóvendégek foglalják el (pl. Gellért, Császár fürdő). Ahhoz, hogy a rheumás betegek kórházi elhelyezését meg tudjuk oldani, a gyógyfürdőkhöz kapcsolt úgynevezett szállodai részek volnának kórházi célokra igénybe veendők.
Az állami tulajdonban lévő Lukács- és Császár fürdő kiválóan alkalmas lenne erre a célra, annál is inkább, mert a két intézmény egymás szomszédságában van és így könnyen összekapcsolható volna egy közös betegellátó intézménnyé, továbbá azért, mert a Lukács fürdőben van elhelyezve a Rheumakutató Intézet, tehát a kutató intézet és a kórház szoros együttműködése könnyen megoldható volna.
A Lukács fürdő 170 ágyas helyreállított része volna az intézet magva. Ehhez kapcsolódnék a Császár fürdő szálloda része, mely jelenleg 16 helyreállított és berendezett szobával működik. A kevésbé sérült szobák helyreállításával és berendezésével az igénybe vehető szobák száma 35-re növelhető. Ezekbe a szobákba mintegy 90 ágyat lehetne elhelyezni. A Császár fürdő nagyobb fokú rongálódást szenvedett szálloda részlegének helyreállításával további 50 ágy elhelyezésére van lehetőség. Ugyancsak további ágyszaporítási lehetőséget jelent a Lukács fürdő romos részének helyreállítása, melynek folytán még 130 ágy elhelyezése volna biztosítható. Mindezek figyelembevételével a Császár-Lukács komplexum 440 ágy befogadására lenne alkalmas.
Ehhez az intézményhez volna kapcsolandó a Török utcai Heine-Medin osztályunk, mely 45 ággyal rendelkezik. Elhelyezésénél fogva ez az osztály nem bővíthető, pedig az igények illetve a szükséglet kielégítésére legalább 90 ágyra kellene bővíteni. Ez az osztály elhelyezhető volna a Császár fürdőben, hol a 90 ágyra való felbővítése is azonnal lehetségessé válna, s a Török utcai kórházba rheumás betegeket helyezhetnénk el.
A tervezett intézmény tehát magába foglalná a kibővített 90 ágyas Heine-Medin osztályt, valamint 395 rheuma ágyat. Ebből azonnal működni tudna a Heine-Medin osztály 90 ággyal a Császár fürdőben, 215 ággyal a Lukács fürdőben és a Török utcai osztályon. 180 ágyhely helyreállatása pedig az ötéves terv első évében volna megvalósítható (50 a Császár fürdőben és 130 a Lukács fürdőben).
A gyógyfürdők fürdőüzeme továbbra is Nemzeti Vállalatként működne. A gyógyfürdőt igénybe venni kívánó járóbeteg anyag a Rheumakutató Intézet járóbeteg rendelőjét felkeresve, a rendelőintézet utasításainak megfelelően és orvosainak ellenőrzése mellett használná a gyógyfürdőt. A kórházban ápolt betegek pedig a kórház által a Nemzeti Vállalatnak térített fürdőhasználati díj ellenében a kórházi orvosok felügyelete mellett és előírásai szerint használnák a fürdőt. A kórházi dolgozók az állami kórház alkalmazottjai lennének, míg a fürdő alkalmazottjait a Nemzeti Vállalat alkalmazza.
[...]
A jelenleg azonnal működtethető ágyak száma, figyelemmel a Császár fürdőben végeztetendő kisfokú javításokat: 305 ágy.
[...]
1949. május 23.
[aláírás nélkül]
MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-1-1949. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő