Egy brigádnapló 1979-ből

A szocialista brigádok világát tükröző, sokszor megmosolyogtató brigádnaplók egy része komoly forrásértéket tükröz. Az alábbiakban közölt források egy 1979-ben készült szocialista brigádnaplóból származnak. Jól szemléltetik a brigádoknak a korszakban betöltött helyét. A politikai hatalom által létrehozott szabályokat természetesen tiszteletben kellett tartani. E kereteket azonban ki lehetett tölteni „öntevékeny” módon is. Az óvodák, bölcsődék patronálása, segítése valóban önkéntes és őszinte vállalás volt, éppúgy, mint a nyugdíjba vonult kolléga meglátogatása.

Bevezetés

A Kádár-korszak szocialista brigádmozgalma értelmezhető úgy is, mint az ötvenes évek sztahanovista mozgalmainak "szelídített" formája. (Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, 2002. 221. o.) Miközben azonban a közvetlen ideológiai rokonság az '50-es évek munkaverseny-szemléletével tagadhatatlan, a brigádmozgalom gyakorlata erősebben kötődött a konszolidált "kádárista" diktatúra kispolgáriasabb viszonyaihoz, mint a munka "magányos hősének" sztálinista éthoszához.

A Kádár-korszak szocialista brigádmozgalmának elindításában a rendszer "folytatva megszüntetni" vagy még inkább az "eltagadva megőrizni" alapállása tükröződik. A brigádmozgalom elindításának nincs pontos dátuma, nincsen nagy személyisége, hiányoznak a követendő példaképek. A mozgalom kezdete nem köthető egyetlen jogszabályhoz vagy párthatározathoz sem. Az 1956. évi forradalom leverését követően a "Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" szabadulni igyekezett a Rákosi-diktatúra mindennapi jelképrendszerétől, így a "hagyományos, (ál-)egyéni munkaverseny gyakorlatától is. Az ideológiai alapokat azonban semmilyen területen sem engedte kikezdeni, így a munkaverseny, mint a szocialista termelés alapja, sem volt száműzhető a régi-új rendszerből.

A szocialista brigádmozgalom valamilyen szintű "létéről" a 1.068/1957. (VIII. 4.) Korm. sz. határozat, a termelési tanácskozásokról és a szocialista munkaversenyben élenjáró dolgozók és vállalatok jutalmazásáról címmel tesz először említést. E határozat I. fejezetének b) pontjában így fogalmaznak: "a termelési tanácskozáson a dolgozókkal megtárgyalva kell kialakítani a célok eléréséhez a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő versenyformát (egyéni, csoportos, brigád, műhelyek közötti verseny, stb.)." Ugyanezen határozat IV. fejezetének (1.) pontjában pedig már azt is meghatározzák, hogy "az egyének és brigádok termelési eredményeinek értékelése 1957. július 1-vel kezdődően történik." Vagyis a hatalom a munkaverseny-mozgalom folyamatosságát vállalta, az 1956 előtti korszak gyakorlatát azonban semmi esetre sem kívánta követni. (1957-től 1980-ig számos rendelet és határozat született, mely a szocialista brigádmozgalommal foglalkozott. Ezek a határozatok a brigádok létét minden esetben eleve feltételezték, a brigádalapításról meglehetősen nagy vonalakban szóltak csak. A munkaverseny 1956 előtti "eredetére" soha nem utaltak. A kezdetben kizárólag ipari-termelő brigádok mellett 1962-től mezőgazdasági, majd "hivatali" brigádok is szerveződtek.)

A Rákosi- és a Kádár-korszak munkaverseny szemlélete között lényeges különbség volt, hogy míg a sztahanovista mozgalomban az egyén, a brigádmozgalomban egy dolgozói csoport munkateljesítményét mérték, a közösen elvégzett munka volt az, mely a nyereségérdekeltségbe a dolgozókat bevonta. Talán éppen ez, a kollektív nyereségérdekeltség, tette a brigádmozgalmat jellemzően "kádárista" szervezetté. Az az ideológiai doktrína, mely szerint "a munkaverseny a szocializmus építésének egyik alapvető módszere" (1.068/1957. Korm. sz. határozat) nem került megkérdőjelezésre, azonban az anyagi érdekeltség erőteljesebb hangsúlyozása új elem volt. Erre utalt az 1969-es, "jubileumi" brigádvezetői értekezleten Kádár János is, aki - miután a hallgatóság figyelmét felhívta az erkölcsi és anyagi elismerés egyenrangúságára - a fő hangsúlyt a nyereségrészesedésnek a szocialista társadalomban elfoglalt helyére, illetve a nyereségérdekeltségi rendszer mechanizmusának működtetésére helyezte. Vagyis az anyagi (egyéni) érdekeltség lépett a "munka becsület és dicsőség dolga", gyakorlatban is megkövetelt magatartásmintája helyébe. Sőt, Kádár úgy fogalmazott, hogy "népünk számára rendszeresen emelkedő életszínvonalat biztosítottunk, ami szocialista harci programunk nélkülözhetetlen része." (Kádár János: Felszólalás a szocialista brigádvezetők harmadik országos tanácskozásán In: Kádár János: Válogatott beszédek és cikkek. Budapest, 1974. 270. és 273-276. o.)

A szocialista brigádok világát, működését, sajátos érdekcsoportjait, a brigádvezetőknek az üzemi hierarchiában elfoglalt szerepét vizsgáló történet-statisztikai és történetszociológiai kutatások egyelőre még váratnak magukra. Kétségtelen azonban, hogy amennyiben a már megkezdett, az 1960-1970-es évek történelmét feltáró kutatások tovább folytatódnak, hamarosan kezdetét vehetik olyan üzemstruktúra vizsgálatok, illetve forrásfeltárások és interjúkészítések, melyek a Kádár-korszakban az egyén munkahelyi szerepét veszik elemzés alá. Ezekben a vizsgálatokban az üzemi pártalapszervezetek, a szakszervezeti alapszervezetek, illetve a kulturális csoportok és sportegyesületek vizsgálata mellett jelentős hangsúlyt kaphat majd a brigádmozgalom elemzése is. A brigádmozgalom jellegéből adódóan az elsőszámú források az egykori (hangsúlyozottan aktív) brigádtagok visszaemlékezései lehetnek. Az egykori szocialista brigádnaplók, melyek jelentős része sematikusan készült, többségében újságkivágásokat és szabvány ünnepi szövegeket tartalmaz, kisebb érdeklődésre tarthat majd számot.

A sokszor valóban megmosolyogtató brigádnaplók egy része azonban más megközelítésben mégis komoly forrásértékkel bírhat. Ha a naplókat nem primer forrásként kezeljük, hanem az egykori "naplókészítők" kézjegyének, egy korszak sajátos tevékenysége után maradt lenyomatnak tekintjük, akkor talán érdekesebb forrásként használhatjuk őket, mint ha a termelési eredmények vagy a vállalások elsőrendű jelentéséből kívánnánk következtetéseket levonni. Aki az 1945-1990 közötti éveket nem tekinti Magyarország történetében "történelmi kitérőnek", hanem a korszak sajátosságait igyekszik az ország és a nemzet történetében elhelyezni, illetve a "hatalom kontra társadalom" probléma esetében a szembenállás és/vagy kooperáció fogalom-párban gondolkodik, annak számára az egykori szocialista brigádnaplók használható forrásoknak bizonyulhatnak.

Az alábbiakban közölt források 1979-ből, egyetlen, "hivatali jellegű" szocialista brigádnaplóból származnak. Jól szemléltetik a brigádoknak (és más tömegszervezeteknek) a korszakban betöltött helyét. Azt, hogy a brigád színtere volt a "szocialista ember" nevelésének (ld. 4. sz. dokumentum) éppúgy, mint az önkéntes közösségi életnek. (ld.: 6. dokumentum) Sőt, egy brigádgyűlés esetenként még viták színterévé is válhatott, ami azonban igazán meglepő, hogy ennek nyoma maradt a "kirakatnak szánt" brigádnaplóban is. (ld.: 1. sz. dokumentum) Vagyis a brigádmozgalomban nem csupán a Hofi Géza által mesteri parabolában "megénekelt" muszáj- sz&iac ute;nházlátogatást, a "szocialista kultúra" kötelező megismerésének módszerét kell látni, hanem a korszak sajátos szocializációs terepét is. A politikai hatalom által létrehozott kereteket és szabályokat természetesen tiszteletben kellett tartani. El kellett készíteni a brigád vállalásait éppúgy, mint a féléves és éves önértékeléseiket. (ld.: 5. és 9. sz. dokumentum) E kereteket azonban ki lehetett tölteni "öntevékeny" módon is. Az óvodák, bölcsődék patronálása, segítése valóban önkéntes és őszinte vállalás volt, éppúgy, mint a nyugdíjba vonult kolléganő meglátogatása. (ld.: 3. és 8. sz. dokumentum)

Akad persze példa a "rendszerhez szocializálódásra is." Ezt szemlélteti az az eset, amikor az üzembővítéssel munkaerő-hiány lépett fel a vállalatnál. Brigádunk tagjai ekkor dolgozói létszám növelését ígérő brigádvállalást tettek, melyet azonban épp az üzem vezetősége nem támogatott, miközben a brigád elképzelhetőnek tartotta, hogy megvalósíthatja a "mindenki hozzon egy új dolgozót" elvet. (ld.: 2. és 7. sz. dokumentum)

A brigádmozgalom szocializációs hatásait tehát lehet értékelni és minősíteni. Maga a mozgalom aktivitása azonban tagadhatatlan, annak ellenére, hogy erre a közelmúltra jószerével ma kizárólag Hofi Géza említett parabolái alapján emlékszünk. A brigádnaplók éppen ennek az "elsüllyedt közelmúltnak", a brigádvezetők által kiosztott nyereségrészesedéseknek, az üdülésszervezésre "szakosodott" szakszervezeti mozgalomnak, a sokszor valóban önkéntese, általában a gyerekekhez kötődő társadalmi munkának a dokumentumai. Válogatáson alapuló gyűjtésük, feldolgozásuk, megismerésük hasznos adalékokkal szolgálhat a magyarországi szocialista társadalom mentalitásának megértéséhez.

A forrás jellegére való tekintettel a személyneveket pontozással [?] vagy az "abc" betűivel jelöltük. Utóbbi gyakorlatot követtük abban az esetben ha egy személynév több alkalommal is szerepelt a forrásokban. Az azonos személyneveket azonos betűpárral jelöltük. A betűpárokat nem a személynevekből képeztük.

Ezen a napon történt augusztus 03.

1914

Németország hadat üzen Franciaországnak.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő