Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén

„Ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében”

„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“

Bevezetés 

Az alábbi dokumentumok egy 1974-1975-ös, a budapesti kábítószerhelyzettel kapcsolatos pártvizsgálat eredményeit, az ezzel kapcsolatos levelezést tartalmazzák. A forrásokra az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának anyagában találtam rá. Áttekintve az 1970-es évtized PTO-s jelentéseit, e témáról több irat nem maradt fent ezen osztály anyagában. A kábítószerhelyzet, mint orvosolandó probléma aktualitását az adta, - mint ahogy Kisszékely Ödön rendőrorvos ezt az 1. számú dokumentumban részletezte - hogy az 1970-es évek elejétől a fővárosi fiatalok egyre nagyobb számban keresték a kábítószerhez hasonló bódultság elérésének lehetőségeit. Tették ezt annak ellenére, hogy ún. klasszikus drogokhoz (heroin, hasis, marihuána, kokain, lsd) nem jutottak hozzá.

A korban pálmázásnak, majd szipuzásnak nevezett módszert a források részletesen

 akárcsak azt, mely gyógyszereket vettek be alkohollal együtt, hogy a kívánt bódultságot elérjék. A gyógyszerekhez a fogyasztók recepthamisítással, kórházi lopással és gyógyszertári betöréssel jutottak  A 2. számú dokumentum a Belügyminisztérium 1973-as, az ifjúkori bűnözés alakulásáról szóló jelentéséből a témára vonatkozó kivonat. A nem kívánatosnak, deviánsnak tartott társadalmi jelenséggel kapcsolatos állami intézkedés a paternalista állam képviselői számára azt jelentette, hogy Aczél Györgynek is beszámoltak a jelenségről (3. számú dokumentum), ill. a problémával foglalkozó bizottság létrehozását sürgették. (4. számú dokumentum). Az Állami Ifjúsági Bizottság végül 1977-ben hozott határozatot „Tájékoztatás és intézkedés a ragasztószer-szippantásról" 

Magyarország 1965-ben csatlakozott az 

 Az első, kábítószer fogyasztáshoz köthető hazai haláleset az 1969-es évhez  A probléma intézményesülését mutatja az, hogy az első drogfogyasztó csoportokról az 1960-as évek végén írtak jelentéseket. Míg az évtized elején-közepén a galeri- és hippi jelenség számított devianciának, a hangsúly az évtized végére áttevődött a kábítószer fogyasztásra. Az átmenetet jól mutatja, hogy az 1. számú dokumentumban a szerző rendőrorvos megemlítette a Nagyfa-galerit, melynek tagjai a jelentés szerint szintjén szedtek Parkánt, amely a legnépszerűbb olyan gyógyszer volt a korban, amelyre alkoholt  A kábítószer használatot tehát a szocialista időszakban rendőrségi kérdésként rendőrségi kezelték, így elmaradt a megelőzést-gyógyítást-rehabilitációt szolgáló intézményrendszer  A deviánsnak tartott jelenség egyik gyökerét a szocialista időszakban az 1968-as mozgalmakhoz, a diáklázadásokhoz, az ún. hippi életszemlélet megjelenéséhez is kötötték. E forrásokban szerepel, hogy a korabeli drogfogyasztóknál nemcsak a szer közös élvezetének volt csoportképző identitása, hanem az ún. kispolgári életforma elutasításának

Kisszékelyi Ödön jelentése - mely egy budapesti drogfogyasztó csoport vizsgálatán alapult - még a Parkánfogyasztás virágkora, 1976-1977 előtt 

 A Parkán gyógyszert eredetileg Parkinson kórosoknak kezelésére alkalmazták. Parkánfogyasztó fiatalok arról számoltak be, hogy 2-4 tabletta bevétele esetén járásuk bizonytalanná vált, mintha lábuk a talajba süppedne, a járda hullámos lenne. Úgy érezték, mintha kis bogarakat látnának és a környezetük furcsává .

A szipuzás, mint módszer az 1970-es évtized végére került még inkább előtérbe, az 1980-as évek elején a köhögéscsillapítók (ún. kodeinszármazékok) kombinálása alkohollal, az 1980-as évtized közepétől a máktea-fogyasztás, ill. intravénásan Hydrocodin 

 Viszonylag kevés levéltári dokumentum maradt fent a szocialista időszakból a kábítószer fogyasztásra vonatkozóan, ezért is különlegesek az itt közölt források. A kábítószerkérdés a korabeli médiában nem jelenhetett meg nyilvánosan, tabunak számított. Például Kisszékelyi Ödönnek a témáról 1973-ban készített rádióműsorát csak tíz év múlva adták le,  című könyvének egy részlete nem jelenhetett meg a Mozgó Világban, akárcsak a Narkó-blues című kötet, mely hat évig hevert a kiadói asztalfiókban.

1985-1989 között 1587 beteget kezeltek kábítószer problémákkal a budapesti Korányi Kórház baleseti belosztályán. A BTK 282§-a, a „visszaélés kábítószerrel bűncselekmény volt, emiatt 1980-1988 között 658 embert ítéltek el. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet drogprogramja által végzett kvalitatív vizsgálat szerint 1989-ben kb. 27 ezer drogfogyasztó élt 

Az iratok jelzete: MOL M-KS 288. f. 21/1974. cs. 5. ő. e. (MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya)

Ezen a napon történt május 30.

1913

aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább

1919

Megalakul az első szegedi ellenkormány gróf Károlyi Gyula vezetésével.Tovább

1942

Köln éjjeli bombázásával kezdetét veszik a Németország elleni angolszász légitámadások.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő