A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább
Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén
„Ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében”
„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“
Bevezetés
Az alábbi dokumentumok egy 1974-1975-ös, a budapesti kábítószerhelyzettel kapcsolatos pártvizsgálat eredményeit, az ezzel kapcsolatos levelezést tartalmazzák. A forrásokra az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának anyagában találtam rá. Áttekintve az 1970-es évtized PTO-s jelentéseit, e témáról több irat nem maradt fent ezen osztály anyagában. A kábítószerhelyzet, mint orvosolandó probléma aktualitását az adta, - mint ahogy Kisszékely Ödön rendőrorvos ezt az 1. számú dokumentumban részletezte - hogy az 1970-es évek elejétől a fővárosi fiatalok egyre nagyobb számban keresték a kábítószerhez hasonló bódultság elérésének lehetőségeit. Tették ezt annak ellenére, hogy ún. klasszikus drogokhoz (heroin, hasis, marihuána, kokain, lsd) nem jutottak hozzá.
A korban pálmázásnak, majd szipuzásnak nevezett módszert a források részletesen
akárcsak azt, mely gyógyszereket vettek be alkohollal együtt, hogy a kívánt bódultságot elérjék. A gyógyszerekhez a fogyasztók recepthamisítással, kórházi lopással és gyógyszertári betöréssel jutottak A 2. számú dokumentum a Belügyminisztérium 1973-as, az ifjúkori bűnözés alakulásáról szóló jelentéséből a témára vonatkozó kivonat. A nem kívánatosnak, deviánsnak tartott társadalmi jelenséggel kapcsolatos állami intézkedés a paternalista állam képviselői számára azt jelentette, hogy Aczél Györgynek is beszámoltak a jelenségről (3. számú dokumentum), ill. a problémával foglalkozó bizottság létrehozását sürgették. (4. számú dokumentum). Az Állami Ifjúsági Bizottság végül 1977-ben hozott határozatot „Tájékoztatás és intézkedés a ragasztószer-szippantásról"Magyarország 1965-ben csatlakozott az
Az első, kábítószer fogyasztáshoz köthető hazai haláleset az 1969-es évhez A probléma intézményesülését mutatja az, hogy az első drogfogyasztó csoportokról az 1960-as évek végén írtak jelentéseket. Míg az évtized elején-közepén a galeri- és hippi jelenség számított devianciának, a hangsúly az évtized végére áttevődött a kábítószer fogyasztásra. Az átmenetet jól mutatja, hogy az 1. számú dokumentumban a szerző rendőrorvos megemlítette a Nagyfa-galerit, melynek tagjai a jelentés szerint szintjén szedtek Parkánt, amely a legnépszerűbb olyan gyógyszer volt a korban, amelyre alkoholt A kábítószer használatot tehát a szocialista időszakban rendőrségi kérdésként rendőrségi kezelték, így elmaradt a megelőzést-gyógyítást-rehabilitációt szolgáló intézményrendszer A deviánsnak tartott jelenség egyik gyökerét a szocialista időszakban az 1968-as mozgalmakhoz, a diáklázadásokhoz, az ún. hippi életszemlélet megjelenéséhez is kötötték. E forrásokban szerepel, hogy a korabeli drogfogyasztóknál nemcsak a szer közös élvezetének volt csoportképző identitása, hanem az ún. kispolgári életforma elutasításánakKisszékelyi Ödön jelentése - mely egy budapesti drogfogyasztó csoport vizsgálatán alapult - még a Parkánfogyasztás virágkora, 1976-1977 előtt
A Parkán gyógyszert eredetileg Parkinson kórosoknak kezelésére alkalmazták. Parkánfogyasztó fiatalok arról számoltak be, hogy 2-4 tabletta bevétele esetén járásuk bizonytalanná vált, mintha lábuk a talajba süppedne, a járda hullámos lenne. Úgy érezték, mintha kis bogarakat látnának és a környezetük furcsává .A szipuzás, mint módszer az 1970-es évtized végére került még inkább előtérbe, az 1980-as évek elején a köhögéscsillapítók (ún. kodeinszármazékok) kombinálása alkohollal, az 1980-as évtized közepétől a máktea-fogyasztás, ill. intravénásan Hydrocodin
Viszonylag kevés levéltári dokumentum maradt fent a szocialista időszakból a kábítószer fogyasztásra vonatkozóan, ezért is különlegesek az itt közölt források. A kábítószerkérdés a korabeli médiában nem jelenhetett meg nyilvánosan, tabunak számított. Például Kisszékelyi Ödönnek a témáról 1973-ban készített rádióműsorát csak tíz év múlva adták le, című könyvének egy részlete nem jelenhetett meg a Mozgó Világban, akárcsak a Narkó-blues című kötet, mely hat évig hevert a kiadói asztalfiókban.1985-1989 között 1587 beteget kezeltek kábítószer problémákkal a budapesti Korányi Kórház baleseti belosztályán. A BTK 282§-a, a „visszaélés kábítószerrel bűncselekmény volt, emiatt 1980-1988 között 658 embert ítéltek el. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet drogprogramja által végzett kvalitatív vizsgálat szerint 1989-ben kb. 27 ezer drogfogyasztó élt
Az iratok jelzete: MOL M-KS 288. f. 21/1974. cs. 5. ő. e. (MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 08.
1918
1940
Az angliai csata kezdete.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő