Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén

„Ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében”

„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“

Belügyminisztériumi tájékoztató az ifjúkori bűnözésről

1. sz. melléklet

Részlet a Belügyminisztériumnak ifjú-kori[!] bűnözés 1973. évi alakulásáról szóló tájékoztatójából

„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként - fiatalok egyes csoportjainál - élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.

Az 1960-as évek végén már akadtak olyan budapesti csoportosulások, melyek tagjai - zömmel külsőségekben utánozni igyekeztek a „hippiket", majd azokat felfogásban és életvitelben is majmolták. Kábítószer fogyasztás [!] körükben nem volt tapasztalható, de kábítószer hatását keltő gyógyszerezéseket, szeszesitallal kombinált gyógyszerfogyasztást tapasztaltunk először.

Az utóbbi években jelentősen kiterjedt azoknak a gyógyszereknek, vegyszereknek a köre, melyekkel a fiatalok visszaéléseket követnek el - kábítószer illúzióját keltve - önmaguk egészségét károsítják és környezetükre negatív hatást gyakorolnak. E magatartásuk további következménye a negatív életvitelben, cinikus közönyösségben, antiszociális szembenállásban jelölhető.

Jelenleg a gyakorlatban az alábbi, kábítószert pótló módszerek ismeretesek:
A pszichés működésre ható gyógyszerek közül a Seduxen, Dorlotyn, Tardyl, valamint a Tardyl tablettákat alkohollal keverve, eufóriás állapot előidézésére fogyasztják. Arra is volt példa, hogy ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében.

1972-ben észleltük először, hogy fiatalok egyes csoportjai az ideg- és elmegyógyászatban használatos Parkán tablettákat fogyasztják nagyobb adagban. E gyógyszerrel ugyancsak sikerül kiváltani az eufóriás, hallucinációs állapotot.

Először 1958-ban, majd 1972-ben, illetve 1973 őszétől folyamatosan észleltük fiatalok körében a kereskedelemben szabadon vásárolható benzoltartalmú ragasztóanyagok kábítószert pótló felhasználását. A ragasztóanyagok (Palma-Rekord, Palma-tep) esetében azok oldószerének belégzése okozza a részegséget, eufóriát, hallucinációkat. A fiatalok a ragasztóanyagot esetenként műanyag tasakba nyomják, majd abból annak gőzét lélegzik be. Tevékenységüket egymás között „pálmázás"-nak nevezik. Orvosszakértői vélemény szerint a ragasztóanyagok gőzének belélegzése tudatzavart, kábult állapotot, látási, hallási zavarokat okoz. Adott esetben a ragasztóban lévő benzol koncentrált belélegzése halált is okozhat.

Az ún. „pálmázás" különösen az elmúlt hónapokban terjedt el nagyobb mértékben a főváros egyes középiskoláiban, ipari tanuló intézeteiben.

Adataink szerint a fiatalok között valódi kábítószer fogyasztása még ma sem észlelhető, de ezirányú érdeklődésük fokozódott. Tekintettel azonban arra, hogy ismereteink szerint Olaszországban az elmúlt évben elterjedt a kábítószer fogyasztása, ismerve, hogy idegenforgalmunk nagy százalékát képezi [az] Olaszországból, különösen Budapestre érkező fiatal turisták száma, valamint ezeknek egyre szorosabb kapcsolata fiataljainkkal,a jövőben fennáll annak a veszélye, hogy ezúton valódi kábítószer megszerzésére is lehetőség nyílik."

Budapest, 1974. április 27.

Ezen a napon történt december 30.

1922

Vlagyimir Iljics Lenin ünnepélyesen bejelenti a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak megalakulását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő