Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén
„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“
Források
Orvosszakértő feljegyzése a budapesti kábítószerhelyzetről
Magyar Szocialista Munkáspárt Párt és Tömegszervezetek Osztálya
Baranyai Tibor elvtársnak
A budapesti kábítószerhelyzetről
(Feljegyzés)
Az elmúlt évekig a hazai orvostársadalom egyöntetű véleménye az volt, hogy hazánkban a kábítószerkérdés nem jelent különösebb problémát. A klasszikus kábítószerek vonatkozásában (Morphin, Opium stb.) valóban ez a helyzet. Az e készítményekkel való visszaélés hosszú évek óta állandó, viszonylag alacsony szinten áll. Néhány kivételtől eltekintve gyakorlatilag az egészségügyi dolgozók jutnak hozzá a kábítószerekhez. 1972 elején észleltük első ízben, hogy a fiatalok körében terjed a Parkán nevű készítmény szedése. E gyógyszer nem kábítószer, de nagyobb adagban szedve, különösen fiatalokra, kábító- és hallucinogén hatású. 1972 áprilisától személyesen foglalkoztam egy kb. 70 tagú fiatalokból álló csoporttal, akik rendszeresen szedtek Parkánt. A Parkán mellett egyéb, a mindennapi gyógyászatban rendszeresen használt gyógyszereket is szedtek, melyek alkohollal kombinálva kábító hatásúak. (Seduxen, Pypolphen, Tardyl stb.) A vizsgálatok során az is tisztázódott, hogy a fiatalok nem tanulnak, nagy részük
gyakorlatilag élnek. Káros ideológiát alakítottak ki, mellyel minden rend és szabály ellen foglalnak állást, saját maguk [!] által kialakított életmód elérésére törekszenek. E csoport feldolgozása során a kapott adatok orvosi vonatkozásait közöltem az Orvosi Hetilap 1973. 15. számában, ill. az Ideggyógyászati Szemlében. A nem orvosi vonatkozással kapcsolatban tájékoztattam a BRFK-t és a Legfőbb Ügyészséget. A későbbiek során a csoport több tagja ellen közönséges bűncselekmények miatt eljárás indult. Ugyanebben az időben a „Nagyfa galeri" néven ismert csoportosulás tagjai is szedtek Parkánt, több tagjuk ellen részben közönséges - részben politikai jellegű bűncselekmények miatt eljárás indult. Biztos adataink vannak ezzel kapcsolatban, hogy jelenleg is talán még több fiatal szed Parkánt Budapesten, mint 1972-ben.A BRFK-hoz 1968-tól érkeztek bejelentések 1-1 iskolából ragasztóanyagokat szívó fiatalokról. (E ragasztóanyagok hatása az egészségre károsabb, mint a Parkán, egyébként kábító- és hallucinogén hatásuk hasonló. 1963 decemberétől egy négytagú munkacsoporttal kezdtem el a ragasztóanyagokkal kapcsolatos vizsgálatokat. Eddig elsősorban a VI. kerületi iskolák által bejelentett fiatalokkal, összesen mintegy harminc fiatallal foglalkoztunk. A legfiatalabbak 12 évesek, az átlag életkor 14 év. A BRFK-tól, továbbá a gyermekvédelmi osztálytól kapott adatok szerint Budapest minden kerületében elterjedt e káros szenvedély általános és középiskolák mellett az egyetemeken is. 1973 decemberében egy haláleset is történt ragasztószívás következtében. Tudomásom szerint az általunk vizsgált fiatalok közül többen részt vettek egy csoportosulásban, mely csoportosulásnak izgató jellegű célkitűzései voltak. (E kérdéssel a Gyermekvédelmi Osztály foglalkozik.)
Az elmúlt időkig e problémával hivatalos formában semmilyen szerv nem foglalkozott. A ragasztóanyagokkal való visszaélés
terjedése, továbbá e visszaélés egészségkárosító hatása és az egész jelenség társadalmi veszélyessége az illetékes szerveknél felhívta a figyelmet arra, hogy megfelelő preventív intézkedések szükségesek. A BRFK-tól és a Gyermekvédelmi Osztálytól kapott tájékoztatás értelmében jelenleg az alábbi elképzelések szerint próbálják megszervezni a preventiot:- Az általam készített tájékoztatót sokszorosítják és eljuttatják a kerületi rendőrkapitányságokra és Pártbizottságokra.
- Gondosan regisztrálják a kábítószerekkel kapcsolatos jelzéseket, és az összegyűlt anyagot a Gyermekvédelmi osztályon értékelik ki.
Tekintettel arra, hogy a kábító hatású készítmények egészen fiatal korban való alkalmazása nem minden esetben kerül a rendőri szervek tudomására, az alábbiakat javaslom:
- Bizottság létrehozása látszik szükségesnek. E bizottságban a Pártapparátus, a KISZ, a BM képviselői mellett ideggyógyászok, psychologusok [!] és szociológusok működnének.
- E bizottság tervet dolgozna ki a szülők, a pedagógusok és az általános orvosok felvilágosítására, ill. tájékoztatására.
- Megfontolandó a fiatalok megfelelő formában való felvilágosítása is.
- Tekintettel arra, hogy mind a Parkánszedés, mind a ragasztószívás után előfordulnak átmeneti elmezavar állapotok, továbbá, mivel az elvonás hosszadalmas és megfelelő szakképzettséget igényel, célszerűnek látszik egy kórházi idegosztály kijelölése, mely profilját tekintve elsősorban a toxicoman esetekkel foglalkozna. (Lengyelországban és Nyugaton működnek ilyen osztályok.)
dr. Kisszékelyi Ödön r. o. alezr.
Budapest, 1974. március 15.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő
