Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább
Hova tűntek a kozmetikumok?
Egy minisztériumi levél 1952-ből
A közölt dokumentumokban bemutatott eset meglehetősen „tyúkper” jellegű. Kevés a kozmetikai áru a Balaton parti boltokban, ezért a felettes hatóság intézkedik, hogy a nagykereskedelmi raktárakból töltsék fel a készleteket. A minisztériumi levél jól illusztrálja a hiánygazdaság működését, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy utal a kiskereskedelmi áruhiány okára, a merev, tervgazdálkodásos rendszerre, az ebből fakadó rugalmatlanságra is. Ennél azonban jóval érdekesebb információkat nyerhetünk, ha a sorok közötti jelentéstartalomra is figyelünk.
Bevezető
Ma már közhely, hogy az 1950-es években keletkezett hivatalos dokumentumok forrásértéke sokszor nem szó szerinti tartalmukban, hanem utalásaikban, az abszurdba hajló helyzetleírásokban rejlik. Az ilyen feljegyzéseknek legtöbbször a rendszer lényegéből fakadó önellentmondásokra, ésszerűtlenségekre világítanak rá. A semmiről sem szóló, panelekből építkező szövegek az önállótlanságról, illetve az e mögött meghúzódó szakértelemhiányról vagy félelemről, esetleg mindkettőről árulkodnak.
Az itt közölt dokumentumokra is igaz, hogy kisebb mértékben lényeges az, amit szó szerint ír. Hiszen maga az eset, aminek kapcsán az iratok keletkeztek, meglehetősen "tyúkper" jellegű. Kevés a kozmetikai áru a Balaton parti boltokban, ezért a felettes hatóság intézkedik, hogy a nagykereskedelmi raktárakból töltsék fel a készleteket. A minisztériumi levél ebben a formában jól illusztrálja a hiánygazdaság működését, különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy utal a kiskereskedelmi áruhiány okára, a merev, tervgazdálkodásos rendszerre, az ebből fakadó rugalmatlanságra is. Ennél azonban jóval érdekesebb információkat nyerhetünk, ha az egykori Szabad Nép olvasóihoz hasonlóan a "sorok közötti (és mögötti)" jelentéstartalomra is figyelünk.
Mint már utaltunk rá, az abszurditás szinte természetes velejárója az '50-es évek hivatalos iratainak. Így a közölt dokumentumban is rögtön feltűnik, hogy az üdülővendégek "üdülő dolgozókként" kerülnek nevesítésre. Itt a kor egyik, ideológiai töltetű kifejezése, az "állampolgár", "lakosság", "ember", "vásárló", "úr", "hölgy" stb. szavak helyébe léptetett, "dolgozó" kifejezés jelenik meg a vele ellentétes tartalmú "üdülő" szó társaságában.
A leglényegesebb korjellemző az iratokban tükröződő hivatali ügyintézés. A közölt két dokumentum majdnem szóról szóra megegyezik. De csak majdnem. Az első, a minisztériumtól érkezett szövegből a gépíró úgy készítette el a helyi, közvetlenül az érdekelteknek szóló levelet, hogy az ügyintéző itt-ott változtatásokat végzett a szövegen. Az eredeti dokumentumon jól látható, hogy kék tollal húzta alá a kimásolandó részeket, illetve, hogy két helyen új kifejezéseket írt be (pl.: megállapítom, hogy). A szöveg átdolgozása során ki is húztak egyes mondatrészeket. A második levél gépírója azonban, mivel a kihúzás a "balatonmenti Népbolt" és "az ott üdülő" mondatrészek esetében nem áthúzással, hanem zárójellel volt jelölve, nem törölte, hanem zárójelbe tette, így az új levél első bekezdése kisiskolás jellegű kioktató hangneművé vált.
Úgy véljük, hogy mind a minisztériumi levél lemásolása, mind a "zárójeles affér" részben hozzáértési, fogalmazási problémákra, elsősorban azonban a hivatali félelemre világít rá. Az árukészlet feltöltésének tilalmát megszegőket fegyelmi fenyegette, vagyis valaki valahol, "felelős helyen" elrendelte a tilalmat. Ha ezt a tilalmat a helyi tanács megszűnteti, ezt csak a minisztériumi utasításnak megfelelően teszi vagy teheti. A szövegátemelés nem pusztán az egyszerűbb és gyorsabb munkavégzés miatt történhetett, hanem az önálló cselekvésképtelenség, a közvetlen irányítás rendszere miatt is. (Ezt bizonyítja, hogy a megyei tanács nem érdeklődött, nem vizsgálódott, nem kereste az áruforgalom-korlátozó utasítás kiadóját és a kiadás okát.) A kozmetikai cikkekkel való ellátás biztosítása valószínűleg kizárólag a Vegyianyag Nagykereskedelmi Iroda instruktorait érdekelte, utána már csupán az "ügy" minél pontosabb, a direktívának megfelelő lebonyolítása volt a lényeges.
A dokumentumokat teljes terjedelmükben, az eredeti helyesírást megtartva közöljük.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
1905
1910
Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább
1916
I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább
1956
Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább
1956
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő