Hüje volt

„Jelentem, hogy […] a Lenin szobor évszámokat jelölő fehér színű márványtáblájára az van felírva, hogy HÜJE VOLT. A bejelentést követően a helyszínen megjelentünk. Megállapítottuk, hogy a bejelentésben foglaltak a valóságnak megfelelnek. A Lenin szobor márványtáblájának ugyan azon részére, ugyan azon petúnia virág szirmával írták fel a fenti szöveget, mint azt korábban, 1981. augusztus 26-ára virradóra tették. A szobor környékét átvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a virágszirmot a szobor közelében lévő virágtartóban lévő virágok közül tépték le, ennek a helye frissen látható volt.”

Bevezetés 

Mátészalka Trianont követően vált Csonka-Szatmár, majd Szatmár, Ugocsa és Bereg kee. vármegyék székhelyévé. Ezt a státuszt Észak-Erdély visszatértével elvesztette, ám 1945-től Szatmár-Bereg vármegye megszűntéig ismét megszerezte. 1950-től már csak járási székhely, ám a szatmári részek egyértelmű központjaként kiemelkedő jelentőséget élvezett, Szabolcs-Szatmár megye második legfontosabb települése volt, és rangjának megfelelően 1969-ben városi címet is kapott. Számos új ipari és szolgáltató üzem települt a városba, 1976-ban pedig megnyílt a Szatmár Múzeum is. Nyilván kiemelkedő központi funkciójával függött össze, hogy Lenin-szobrot is kapott a város, amely, mint általában a vidéki városokban, a pártállami rendszer helyi szimbolikus és valóságos hatalmi központjába került: a Lenin téren volt az állampárt helyi székháza és a munkásőrség parancsnoksága is.

1981. őszén érdekes feliratokra figyelhettek fel a mátészalkai Lenin téren a korán reggel arra járók. Augusztus 26-án délelőtt észlelték először, hogy valaki a Lenin szobor márványtáblájára lila virágszirmokkal felírta: HÜJE VOLT. Az eset szeptember 10-én megismétlődött, az elkövetés módja hajszálpontosan megegyezett a két héttel korábbival. Újabb hat nap elteltével a téren lévő pártbizottsági székházra írta valaki, most a díszcserje zöld levelét használva, hogy LENIN HÜJE. Szeptember 25-én kora reggel ismét a szobor talpazatán fedeztek fel firkálást, az ismeretlen ezúttal fekete irónnal azt írta fel, hogy: A PARK MADÁRIJESZTŐJE. Még egy hónap sem telt el, amikor október 21-én délután újra a pártház falán jelent meg egy felirat: ÉLJEN LENIN. Az eseményeknek ezt követően nem lett folytatása, az ismeretlen személy vagy személyek firkálási kedve a jelek szerint elmúlt.

Amikor az első bejelentés érkezett, a rendőrség nem gondolt semmilyen politikai indítékra, inkább a téren rendszeresen összegyűlő fiatalok gyerekes csínytevésének, tréfájának tudta be a dolgot. Mindenesetre tájékoztatták a megyei rendőr-főkapitányság állambiztonsági osztályát, és intézkedtek a szobor és a park fokozottabb ellenőrzéséről. Ennek ellenére az eset megismétlődött, ezért figyelőszolgálatot szerveztek, kihasználva azt, hogy a közeli pártházból jó rálátás nyílt a szoborra. A következő alkalommal nem is a szobron, hanem magának a pártháznak a falán jelent meg a felirat. A rendőrség immáron rejtett figyelőszolgálatot szervezett az ismeretlen elkövető lefülelésére, ám elkapni negyedszerre sem sikerült, amikor ismét a Lenin-szobor volt a célpont. A sorozatos firkálások egyre kényelmetlenebbé váltak a rendőrség számára, de nem állt feladata magaslatán a munkásőrség sem. A téren található pártházban ugyanis éjjel munkásőrök teljesítettek szolgálatot, az első felírások után pedig a téren is rendszeres ellenőrző utakat tettek. Az ismeretlen tehát a munkásőrség és a rendőrség szeme előtt cselekedett, anélkül, hogy egyszer is meglátták volna.

A negyedik felírás után az ügyet a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztálya vette át. Ebben nemcsak a helyi hatóságok tehetetlensége játszott szerepet, mivel azok a lehető legszabályosabban jártak el, vagyis a nyomok rögzítése és a szemtanúk kikérdezése után a feliratokat eltávolították, intézkedtek a helyszín fokozottabb ellenőrzéséről, amibe bevonták a munkásőrséget, és az adatgyűjtés során felvették a kapcsolatot társadalmi szervekkel, intézményekkel is. A rendszeres ismétlődésből egyre valószínűbbé vált azonban az esetek politikai indíttatása, mivel közeledett az 1956-os forradalom valamint az 1917-es októberi orosz forradalom évfordulója, amiből a szerv arra következtetett, hogy az elkövető tettét tudatos politikai, "ellenforradalmi" szándék motiválta. A tapasztalatok szerint ugyanis a hasonló jellegű cselekményeket elsősorban fontosabb bel- vagy külpolitikai események, illetve nemzeti vagy nemzetközi ünnepek alkalmával követték el. Az esetek társadalmi veszélyessége folytán október 6-án bizalmas nyomozást rendeltek el, és "Grafikus" néven R-, azaz rendkívüli esemény, dossziét nyitottak az ügyre.

Az elkövető valószínűleg nem tudta, hogy cselekedetének, a firkálásnak mi a pontos és szabatos definíciója. Egy állambiztonsági tanulmány szerint a firkálás olyan helyszínes bűncselekmény, amikor az elkövető közterületen - házak, intézmények falaira, járdára, hirdetőoszlopokra, közlekedési eszközökre stb. - nyilvános vagy egyéb helyeken olyan jelzést, jelmondatot vagy monogramot helyez el, jelmondatot úgy változtat meg, hogy az alkalmas a társadalmi rend alapintézményei, politikája stb. elleni gyűlölet felkeltésére. Írásos úton megvalósított izgatásról van szó, s mint ilyennek a célja az országban elégedetlenséget, zavart kelteni, a dolgozókat a kommunista eszmékkel, a Szovjetunióval és a baráti szocialista országokkal szembeállítani, stb. A megyei állambiztonsági szerv úgy ítélte meg, hogy a LENIN HÜJE, a HÜJE VOLT és A TÉR MADÁRIJESZTŐJE feliratok kimerítik az izgatás fogalmát, mivel nyilvánvalóan a belső ellenség aknamunkájáról van szó, és a dolgozókat kívánta a baráti Szovjetunióval szembeállítani.

Október 10-ére elkészült a tettes felderítését szolgáló operatív terv, ami bepillantást enged az állambiztonsági szervek munkamódszereibe, amellyel megkísérelték szűkíteni a potenciális elkövetők körét. A hálózati személyeket valamint a társadalmi és hivatalos kapcsolatokat eligazították a gyanúsítható személyek felderítésére és kutatására, illetve operatív ellenőrzésükre. A Mátészalkai Városi és Járási Rendőrkapitányság útján a tettenérés érdekében rendszeres és rejtett figyelőszolgálatot vezettek be, a téren és környékén fokozott ellenőrzéseket hajtottak végre abból a célból, hogy az ismétlődően ellenőrzött személyeket kiszűrjék és ellenőrizzék. Az azonosítás céljából megvizsgálták a Belügyminisztérium III/III-3. osztály nyilvántartásában szereplő kézírásmintákat, illetve felkutatták a korábban hasonló magatartásért eljárás alá vont, vagy akár csak gyanúba keveredett (!) személyeket. Ezen kívül egyrészt a városban élő, politikailag kompromittálódott, ellenséges elemek, másrészt a téren és környékén gyülekező, "meggondolatlan cselekedetekre hajlamos" fiatalok körében végeztek szűrő-kutató munkát, vagyis elsősorban ezek között keresték az elkövetőt.

Az intézkedési terv legfigyelemreméltóbb pontja a tettenérés érdekében teendő intézkedéseket tartalmazta. Feltételezték, hogy október 23. és november 7. előtti napokban az elkövető ismét jelentkezik, ezért az operatív figyelésbe és az URH járőrszolgálatba beosztottakat fokozott éberségre intették. Emellett intézkedéseket tettek az ismeretlen elkövető provokálására is: a "tettes cselekvési készségének kiváltása érdekében", magyarul, hogy kiugrasszák a rókát a bokorból, a pártház falára fehér krétával az ÉLJEN LENIN feliratot írták. Erre október 21-én délután került sor, amiről tájékoztatták a helyi rendőrkapitányságot és a munkásőrség helyi parancsnokságát.

Az adatgyűjtés során a téren gyülekező fiatalokról nem sikerült közelebbit megtudni, az egyik kollégiumi igazgató azonban készségesen tájékoztatta a szervet azokról a tanulókról, akiknek a magatartásával kapcsolatban kifogás merült fel, és arra is ígéretet tett, hogy a tanulók között felkutat olyan személyeket, akik az eddigi magatartásuk alapján hasonló cselekmény elkövetésére hajlamosak. Ezen a vonalon azonban a szűrő-kutató munka nem vezetett eredményre, nem találtak olyan fiatalt, akit a felírások elkövetésével kapcsolatba lehetett volna hozni.

Egy a téren lakó vállalatigazgató felhívta a szerv figyelmét arra, hogy a Lenin téren lakik egy magángazdálkodó, aki "szertelen gondolkodású", és feltételezhető róla ilyen cselekmény elkövetése. Az ellenőrzés során azonban kiderült, hogy az illető már évekkel korábban elhunyt. Gyanússá vált egy kártyaparti céljából rendszeresen összegyűlő társaság is, mert kártyázás közben politizálnak, sőt, "társadalommal nem szimpatizáló beszélgetést folytatnak". Felmerült még több más személy, köztük egy volt munkásőr is, azonban sem az ők, sem a szerv látókörébe került összesen 27 személy ellenőrzése nem vezetett eredményre, az elkövető kilétét nem sikerült kideríteni.

Összességében a terv nem hozott eredményt. Az ügynökök, hivatalos és társadalmi kapcsolatok nem tudtak olyan információval szolgálni, ami használható lett volna a tettes felderítésére. Az október 23. és november 7. előtti napokon megszervezett fokozott ellenőrzés, a gyanús személyek igazoltatása, a rejtett figyelő szolgálat és az operatív csapda felállítása sem hozott sikert. De hiába írta fel a szerv, hogy ÉLJEN LENIN, a válasz elmaradt, az ismeretlen nem próbálkozott újra. Az írásokhoz hasonló minta nem szerepelt a BM központi nyilvántartásában sem, a korábban hasonló magatartás miatt gyanúba keveredett személyek az írásszakértői vélemények alapján elkövetőként nem jöhettek számításba. Mivel további eredményt sem a bizalmas, sem a nyílt nyomozástól nem vártak, az ügyet és a dossziét 1982. július 1-én lezárták, utóbbit O-18211 archív számon irattározták.

A dokumentumokat az eredetivel egyezően adom közre. A rendőrség hivatalos állományába tartozó személyek kivételével a neveket monogrammal helyettesítem. A közölt dokumentumok a szigorúan titkos minősítésüket elvesztették.

Ezen a napon történt november 21.

1957

Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább

1964

Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál).Tovább

1995

Daytonban megegyezés születik a délszláv háborús felek között a béke feltételeiben, ezek után Bosznia-Hercegovina egységes állam marad, de...Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő