Hüje volt

„Jelentem, hogy […] a Lenin szobor évszámokat jelölő fehér színű márványtáblájára az van felírva, hogy HÜJE VOLT. A bejelentést követően a helyszínen megjelentünk. Megállapítottuk, hogy a bejelentésben foglaltak a valóságnak megfelelnek. A Lenin szobor márványtáblájának ugyan azon részére, ugyan azon petúnia virág szirmával írták fel a fenti szöveget, mint azt korábban, 1981. augusztus 26-ára virradóra tették. A szobor környékét átvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a virágszirmot a szobor közelében lévő virágtartóban lévő virágok közül tépték le, ennek a helye frissen látható volt.”

Jelentés 4. 

Városi és Járási Rendőrkapitányság
Mátészalka

J E L E N T É S

Jelentem, hogy 1981. szeptember hó 25-én 06 óra 35 perckor távbeszélőn tett bejelentést a kapitányság ügyeletére F. J. () munkásőr, hogy a mátészalkai Lenin parkban lévő Lenin szoborra ismeretlen személy fekete színű irónnal azt írta fel, hogy A PARK MADÁRIJESZTŐJE.

A bejelentést követően a helyszínen megjelentünk és az alábbiakat állapítottuk meg:

A Lenin szobor évszámot jelölő fehér színű márványtáblájára sötétszürke színű grafit irónnal volt felírva a fenti szöveg végig nyomtatott nagybetűvel.
A betűk vonalánál szélessége 1 mm, a betűk nagysága 2,5 cm volt.
A fenti szöveg ugyan arra a helyre lett felírva, ahova a korábbi feliratok.
Az eltérő szöveg miatt a jelen és a korábbi betűk vonalvezetésének összehasonlítása szabad szemmel, ránézésre nehézségekbe ütközik, ez írásszakértői feladat.

A feliratot többirányú, méretarányos fényképfelvételen rögzítettük, majd azt másoló papíron átmásoltuk, utána eltávolítottuk a tábláról.
A szobor környékét megszemléltük és a parki sétányon a keményre taposott talajon lábnyomcsapás volt látható, mely nagy valószínűséggel az ismeretlen elkövetőtől származhatott. A lábnyomcsapás haladási iránya a szobortól kifelé a Kazinczy utca irányába, mely a parki sétány széléig volt követhető, a gyalogjárdán a nyomcsapást már tovább nem lehetett követni.

A lábbeli nyomok egymástól való távolsága - saroktól sarokig mérve 60-tól 70 cm-ig terjedt.

A lábbeli nyomokat fényképfelvételen, majd 3 db-ot gipszkiöntéssel a helyszínen rögzítettünk.

A lábbeli nyom leírása:Teljes talphossz: 27 cm.
Talpszélesség: 9 cm.
Sarokszélesség: 6,8 cm.

A nyomokat okozó lábbeli talpmintázata: a tornacipőkhöz hasonló a felszínből kiemelkedő kockázott mintázatú, nagy valószínűséggel gumitalpú lábbelitől származhat.
A rögzített lábbeli nyomok előzetes nyomszakértői vizsgálata folyamatban téve.
P. J. és O. J. munkásőrök - akik a cselekmény éjszakáján a közelben lévő Pártbizottság épületében láttak el szolgálatot - ki lettek kérdezve, de érdemleges adatot nem tudtak szolgáltatni, semmit nem vettek észre.
Meghallgatásukról külön jelentés készítve.

Az adatgyűjtő munka során minden, a cselekmény elkövetésével számításba vehető személy ellenőrzés alá lett vonva és el lett számoltatva

K. F. (...)

Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a nevezett által viselt lábbeli nem hasonlít - a mintázatot figyelembe véve - a helyszínen látott lábnyomcsapást okozó lábbeli talpmintázatára.

Nevezett elszámoltatása alkalmával a cselekmény elkövetését tagadta, részéről konkrét gyanú nem merült fel, ami alapján gyanúsítható lenne a szoborfirkálással.

A helyszíni intézkedés során a Lenin parkban olyan személyek nem tartózkodtak, akik elkövetőként számításba vehetők lettek volna.

Az ügyben a további adatgyűjtés folyamatban.

Urr István r. fhdgy.

(ÁBTL 3.1.5. O-18211 20-21. old.)

Ezen a napon történt november 25.

1953

A londoni angol–magyar rangadót, amelyben a híres „aranycsapat”, Puskás, Hidegkuti, Czibor, Kocsis és a többiek 6:3-ra verték az angol...Tovább

1959

New Yorkban agyonlőve találják Povl Bang-Jensen dán diplomatát, az ENSZ ötös bizottság másodtitkárát. Halálának körülményei máig...Tovább

1992

A csehszlovák parlament úgy dönt, hogy 1993. január 1-jével az ország szétválik Csehországra és Szlovákiára.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő