Nemzeti Falanx Egyesület

A füstbe ment terv
„A magyar nép szellemi és testi tökéletesítése mindnyájunk kötelessége.
Minél szélesebb rétegekben terjesztjük nemzeti múltunk, fajunk nemes hagyományait, minél több eszményt, tudást öntünk magyar népünk lelkületébe, minél ügyesebbé, kitartóbbá tesszük az egyéneket, annál erősebb lesz maga a nemzet.
Ez a »Nemzeti Phalanx« célja.”

Bevezető

A magyar cserkészmozgalom előzményeként tartják számon az 1907-től működő Nemzeti Falanx Egyesületet, mely csupán

Az elsősorban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez köthető - mozgalomként is aposztrofált - egyesületi tevékenység támogatottság híján gyorsan megszűnt, de a kitűzött célok miatt és az egyesületről illetve az általuk meghirdetett versenyekről szóló tudósítások alapján története megismerésre érdemes.

Az egyesület neve egyrészt utalt nemzeti, magyar jellegére, másrészt katonai vonatkozására az ókor hadtörténetéből vett

szóval. Hivatalos pecsétjén az egyesület megnevezése és egy jobbra mutató nyíl látható.

 báró Nyári Albert
(keptar.oszk.hu)

Létrehozásához több személy is kapcsolható a források alapján: [popup title="báró Nyáry Albert" format="Default click" activate="click" close text="Nyáry Albert (1871–1933), festőművész, történész, régész, néprajzkutató. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-87.html [a letöltés ideje: 2016. április 21.]"] földbirtokos és

. Az egyesületi taglistán az alapítás idején még négy név szerepelt: báró Kemény Árpád Alsó-Fehér vármegye főispánja, , gróf Teleki Árvéd, Kecskemét országgyűlési képviselője és gróf Almássy Imre Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja. (Lásd az 1. számú forrást!) Az egyesület alapítóinak többsége tehát a főúri családokból került ki, akik a közéletben is szerepet vállaltak.

Az egyesület és a cserkészet közötti párhuzamot többen is felfedezni vélték: egyrészt mindkettő hangsúlyosan önkéntes alapon működött, másrészt a célkitűzések is sok hasonlóságot mutattak. Mátrai Guido bencés szerzetes gimnáziumi tanár és plébános 1914-ben a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Pápai Katolikus Főgimnáziumának Értesítőjében megjelent írásában az egyesület tragikus sorsát taglalta. Megjegyezte, hogy

Az egyesület működésének alapvető célja a következő volt: „A nép szellemi és testi művelésének előmozdítása, népies ismeretterjesztő előadások, dal, torna és czéllövő versenyek tartása, díjak és kitüntetések alapítása, végül a versenyek állandó és intézményszerű megtartására czéllövőházak és országszerte hordozható népjátékszin emelése."

A Falanx létrehozásában nagyon fontos a kettős szándék hangsúlyozása, nem pusztán a testi kiképzésen volt a hangsúly, hanem a szellemi elfoglaltságon is. A résztvevőket elsősorban a vidéki ifjúságból, a 12 éves fiúk közül toborozták. Nagyrészt földműves gyerekek voltak, ahogy ez az első monori népversenyen részt vettek alapján állapítható meg. (Lásd a 2. számú forrást!)

A gyakorlatban a szervezés a következőképpen alakult. Falvanként jelöltek ki egy lehetőleg katonaviselt egyént, aki lehetett a tanító, a jegyző, a tűzoltóparancsnok, vagy aki magára vállalta ezt a nemes feladatot. Vasárnap délutánonként másfél-két órát foglalkoztak a csatlakozó ifjakkal, szabad gyakorlatokat végeztek, versenyfutást, távol-és magasugrást, illetve kötélhúzást. A nehezebb gyakorlatokat, rendszeres csapatos menetelést, felvonulást csak fokozatosan kívánták bevezetni. Később lövő iskolákba járást is terveztek, illetve fontosnak tartották a néptorna- és céllövészeti versenyek szervezését.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye életében említésre méltó szerepet játszott az egyesület, amelynek vezetősége 1907 nyarán kérelemmel fordult Fazekas Ágoston alispánhoz, hogy támogassa az eredetileg Budapestre tervezett Szent István napi tornaversenyt. Végül - valószínűsíthetően kellő támogatás hiányában - Monoron tartották meg első nyilvános szereplésüket. Itt alakult meg az első fiókegyesület is, így a település neve összeforrott a mozgalommal. (Lásd a 3. számú forrást!)

Az első monori népversenyen a következő versenyszámokról tudósított a

: síkfutás, magas ugrás, súlydobás, távolugrás, kötélhúzás. A rendezvényen elsősorban monori és alberti fiatalok vettek részt. Vezetőik tanítók és a jegyző, illetve a segédjegyző volt. Nagy közönség fogadta a precízen végrehajtott katonai rendgyakorlatokat és a versenyt. A látványos monori szemléről képes újságcikkek számoltak be.

 
 

 Vasárnapi Ujság 1908. 27.sz (55.évf.)
(epa.oszk.hu)

Az egyesület másik fontos törekvése a látványos bemutatók szervezésére irányult. A tervek szerint a nemzeti történelem fontos és érdekes eseményeit kívánták megjeleníteni, és hordozható, erős vászonszerkezetű játékszín segítségével az érdeklődök számára előadni. 4-5 ezer nézőt kívántak egy-egy előadásra elérni. Az 1906-os tervezési folyamatnál a Békésmegyei közlöny ezt egy fontos lépésként értékelte:

  A történelem jeles szereplői mellett az irodalom kiemelkedő alakjairól is meg kívántak emlékezni, illetve hazánk tájait is bemutatni szándékoztak az előadások alkalmával.

Az egyesület gyors megszűnésében szerepet játszhatott, hogy a minisztérium az egyesület létrejöttével párhuzamosan támogatta a már korábban is működő Iskolai Zászlóaljak elnevezésű intézmény elterjedését. A Falanx részéről hiába hangsúlyozták az eszmei kapocs meglétét és azt, hogy a két mozgalom nem egymás konkurense, inkább kiegészítője.

Amikor 1908 év elején a Békés megyei közgyűlésen a Nemzeti Falanx megyei szervezéséről értekeztek, Áchim L. András „Hát ez micsoda csudabogár?" - kérdéssel érdeklődött az egyesületről. A főjegyző magyarázata után pedig csak annyit fűzött hozzá, hogy „ily nemzeti humbuggal ne rabolják a tisztviselők idejét." A neves agrárszocialista politikus vélekedése valóra vált. Az egyesület rövid története a kellő támogatottság nélküli jó szándék hiábavalóságát, a kivitelezéshez szükséges erő hiányát példázza.

A mellékelt források Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának közigazgatási iratai között találhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárában.

Jelzet: MNL PML IV. 408 b. 19918/1907

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 04.

1901

Kovács Gyula képviselő a Parlament épületében pisztollyal sikertelen merényletet kísérel meg Gróf Tisza István miniszterelnök ellen.Tovább

1916

Első világháború: Megindul a Bruszilov-offenzíva. Az orosz hadsereg nagyerejű támadása áttöri az osztrák-magyar hadsereg frontját a Luck-...Tovább

1920

A versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírják a Magyarországgal kötött békeszerződést. Ennek következtében Magyarország - Horvátország...Tovább

1942

Elkezdődik a midwayi csata, amely fordulópontot hoz a második világháború csendes-óceáni hadszínterén.Tovább

1989

Pekingben, a Tiananmen téren (a Mennyei Béke Kapujának terén) a hatóságok tűzfegyvereket és páncélosokat bevetve brutálisan szétverik a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – I.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, impériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as várhatóan ugyanezen hónap 18-án. A most megjelenő 2. szám első írásának szerzője, Sárándi Tamás a Szatmárnémetiben lezajlott uralomváltás történetét eleveníti fel a román hadsereg 1919. áprilisi bevonulásától egész az 1920-as évek elejéig, a helyi román uralom és közigazgatás megszilárdulásának kezdetéig. Kosztyó Gyula Beregszász és vidékének 1918 és 1920 közötti vészterhes hónapjait mutatja be: az összeomlást, a proletárdiktatúra időszakát, az ezt követő román, majd cseh megszállást, továbbá a csehszlovák államhatalom berendezkedését. Perczel Olivér a Duna–Tisza köze 1919. évi román megszállását vizsgálja, Szeghy-Gayer Veronika a kassai impériumváltás után a csehszlovák hatóságok által elbocsájtott helyi magyar postai alkalmazottak sorsát követi nyomon, míg Gyarmati Enikő írása az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. október végi összeomlását követő külföldi magyar propaganda megszervezéséről szól.

 

Budapest, 2020. június 4.
A szerkesztők